Falukutatástól az emigrációig

HELYSZÍNI

A száz éve született Kovács Imre íróra, szociológusra, politikusra emlékeztek március 5-én az Írószövetségben. A személyiségét és munkásságát méltató eseményen Amerikában élő lánya és unokája is megjelent.

Falukutatástól az emigrációig

Az előadások Kovács Imre személyén keresztül kapcsolódtak a népi írókhoz, a két világháború közti erdélyi és magyarországi falumozgalomhoz, valamint érintették az 1947 utáni magyar emigrációt. Vasy Géza köszöntőjében elmondta, az Írószövetség aznapi előadásai egy konferenciasorozatot nyitnak meg.

Elsőként Szabó András előadóművész olvasta fel a Kovács Imre Néma forradalom című művének utószavát, a Márciusi Front 12 pontját és az író memoárjának olyan érdekes epizódjait, mint utolsó találkozása Szekfű Gyulával 1946-ban, vagy beszélgetése Rákosi Mátyással annak zuglói villájában.

Szabó András

Pomogáts Béla tanulmányát távollétében Vasy Géza olvasta fel. Az irodalomtörténész Kovács Imre visszaemlékezéseit, a Magyarország megszállása című emlékiratot választotta témájául. A memoár öt évet tekint végig: az 1942 és 1947 közötti tragikus időszakot, amikor Magyarországnak két egymást követő megszállást kellett elszenvednie, a németet, majd a szovjetet. Az 1979-ben Torontóban napvilágot látott könyv Magyarországon 1990-ben jelenhetett meg, önéletrajzi regény és politikatörténet egyben. A 17–18. századi Erdélyben született magyar memoárirodalom hagyományait követi. Hiteles elemzésekkel dokumentálja a drámai fordulatokban bővelkedő korszakot, felvonulnak benne Horthy, Sztálin, Molotov, Rákosi, Szakasits és még sokan mások. A szépírói erényekkel, vitriolos gúnnyal megírt mű világpolitikai összefüggésekbe helyezi a magyarországi történéseket, s bár úgy látja, egy ezer éves szakasz lezárult 1947-ben, a fejlődés előre viszi a magyarságot.

Vasy Géza

Sipos Lajos előadása Tamási Áron és a magyarországi népi mozgalom kapcsolatait vizsgálta. Tamási Kolozsváron különböző értelmiségi körökben volt jelen, a Szépmíves Céh kiadónál éppúgy, mint az újságíró klub összejövetelein Karácsony Benővel és Nyírő Józseffel. Budapesten Benedek Elekkel járt először 1928-ban egy székely küldöttséggel, amely nagy sikerű irodalmi estet tartott a Zeneakadémián.  A Nyugat írókörébe fogadták, az 1929-ben és 1930-ban megkapott Baumgarten-díj nyugodt életet biztosított számára. 1930-ban az Erdélyi Fiatalok című kolozsvári főiskolai lap köréből indult a falukutató mozgalom, az irodalomközpontúság helyett társadalmi célokat hirdetve.  Kiadták a Falu-füzeteket, s az erdélyi magyar parasztok sorsára irányították a figyelmet, mint magyar társaikéra a szegedi Erdei Ferenc, vagy József Attila Ki a faluba című röpirata, illetve Illyés Puszták népe című műve. Tamási Bajlátott szülőföldem című szociográfiája családjának évszázados lakóhelye, Farkaslaka történetét dolgozza fel.

Sipos Lajos

Vasy Géza „Illyés Gyula utóélete az ezredfordulón” című előadásában kiemelte, hogy Illyés az új Nemzeti Alaptantervben is a tananyag része maradt, 2002-ben pedig méltóan ünnepelték meg születésének centenáriumát. Ugyanakkor a posztmodern irodalomtörténet periférikusnak láttatja – például Kulcsár Szabó Ernő és Margócsy István művei. A 2007-ben kiadott háromkötetes Magyar Irodalom Története ambivalensen viszonyul Illyéshez, Szegedy-Maszák Mihály külön fejezetben foglalkozik Illyés és a francia költészet viszonyával, 1945 utáni lírája viszont lényegében hiányzik. Az Egy mondat a zsarnokságról című Illyés-versről még Bibó István is megemlékezik, ő igazolja, hogy 1950-ben keletkezett, akkor mutatta meg neki a költő. Ugyanakkor az 1956-os forradalom utáni ENSZ-nek szóló tiltakozás aláírásait sem ő, sem Németh László nem gyűjthette, mint azt sokan vélik helytelenül: Illyés a hárshegyi szanatóriumban feküdt idegösszeomlással, Németh László Sajkodon élt visszahúzódva családjával. Van haza a magasban – utalt egy másik emblematikus Illyés-versre Vasy Géza, ahova minden olvasónak el kell jutnia, mint ahogyan Illyés Gyula életművének az őt megillető helyre.

Vasy Géza

Monostori Imre irodalomtörténész Szekfű Gyula és a Magyar Szemle szerepét vizsgálta Kovács Imre vonatkozásában, és három könyvet ajánlott a tárgyban: Huszár Tibor 1978-as interjúkötetét, a Kovács Imre bibliográfiát és Kovács Imre Márciusi Front című könyvét. Huszár Tibor könyvében Kovács Imre mellett a nyugati emigráció más jelentős alakjai is szerepelnek: Cs. Szabó László, Fejtő Ferenc, Gombos Gyula, Szabó Zoltán. Kovács Imre bibliográfiájából pedig kitűnik, hogy életművének jó része publicisztika, a Pesti Napló, Válasz, Kelet Népe mellett a Magyar Szemlének is folyamatosan dolgozott.

A gimnázium után – ahová Németh László tanár édesapja ajánlotta – Kovács Imre felsőfokon agrárközgazdászatot tanult. Szekfű Gyula felfigyelt a tehetséges egyetemi hallgatóra, pártfogolta, mellette állt a Néma forradalom című szociográfiájáért indított sajtóper során. Továbbra is publikálhatott a Magyar Szemlében, ahol Szerb Antal vagy Kosáry Domokos is megjelentek. Kovács Imre mintegy apapótlékot is láthatott Szekfűben, akit Németh László ellenében is megvédett, amikor az vitatta a konzervatív történész szerepét.

Monostori Imre

N. Pál József szerint a népi mozgalom életében az 1938 és 1948 közti időszak volt a legfontosabb.  Ebben a periódusban széles bázist mondhat magáénak, saját könyvkiadót alapít, a Püskit, jelentős folyóiratok, mint a Kelet Népe, Szabad Szó, Tiszántúl adnak fórumot képviselőinek. 1945-ben újjáalakulni látszik a mozgalom, így a Misztótfalusi Kiadó és a Parasztújság folytatja a korábbiak tevékenységét. A munkás-paraszt szövetséget hangoztató kommunistáknak egy ideig szüksége volt a népiekre, de csak ha az – úgymond – leszámol korlátaival, nem csoportosul önálló alakulattá. Ez a nyomás folyamatos beszűkülést eredményezett, ami végül az önállóság megszüntetéséhez vezetett. Kovács Imre már 1947-ben látta ezt a folyamatot, amikor Bibó István még bízott a pozitív fejleményekben.

N. Pál József

Haas György Kovács Imre emigrációs tevékénységével, 1956-os szerepével foglalkozott előadásában. Az emigráció első állomása Zürich volt, ahol a Látóhatár című folyóirat jelentette a színvonalas szellemi fórumot az anyaországból távozottak számára. A periodika a Válasz, Magyar Csillag, Nyugat nyomdokain kívánt haladni. Kovács Imre felhívta a figyelmet a tárgyilagos értékelésre és arra, hogy a háborút eredményező konfliktust mindenképpen kerülni kell a két világrendszer közti status quóban. Az 1948-ban az USA-ban letelepedett Kovács Imre számított az Amerikai Egyesült Államok segítségére, de a békés eszközök híveként. Részt vett a Szabad Európa Bizottság munkájában, megtervezte és létrehozta azt a légi akciót, melynek során léggömböket, benne felvilágosító röpcédulákat juttattak el szovjet fennhatóságú területekre. Tevékeny szerepet vállalt abban, hogy az ENSZ-ben hosszú ideig ne engedjék levenni a napirendről a magyar kérdést. Elsőként látta, hogy a szovjet rendszer a nyolcvanas évek végére kimerül. Haas György elmesélte, hogy Kovács Imre egyik utolsó bécsi találkozásukon milyen várakozással tekintett a jövőbe.

Haas György

Még az előadások közben megérkezett az USA-ban élő Andrea Leslie Kovács, aki megköszönte a megemlékezést és meghatottan beszélt édesapjáról, majd leánya, Amanda egy balladát énekelt nagyapja tiszteletére és a jelenlévők köszöntésére. Tolmácsuk és kísérőjük Kovács András, Imre unokaöccse volt. A konferencia szünetében megnézhettük a Néma forradalom első kiadását, és egy valószínűleg a Centrál Kávéházban készült fénykép is előkerült, melyen Kovács Imre látható más neves személyek társaságában.

Az író unokaöccse és lánya

Szöveg és fotók: Csanda Mária