Ugrás a tartalomra

Avantgárd posztmodern koszorúval

HELYSZÍNI


A Magyar Írószövetség Avantgárd Szakosztálya szervezésében Petőcz András mutatta be Nagy Zopán Próza-vers-esszé-montázs, avagy Válogatott írások című kötetét. A költő az est végén még babérkoszorút is kapott.

 

 

 

 

 

 

Avantgárd posztmodern koszorúval

 

Az esten Szombathy Bálint, az Avantgárd Szakosztály elnöke töltötte be a házigazda szerepét. Miként fejezi ki magát egy posztmodern utáni avantgárd költő? Petőcz András laudációja szerint nem kevesebbet, mint a teljességet akarja megfogni, rögzíteni és átadni. Kiemelte, hogy ez a törekvés maga az avantgárd, amelyet nem érdekelnek a töredékes, kinagyított részletek, romantikus szemlélettel, lendülettel a lét alapjait rengeti.

A költő műveit három előadóra „hangszerelve” hallgathattuk meg: elsőként ő maga, majd Kókai János költő, színész és Mészégető Mária színész mondott el néhányat a versekből. A szerző előadásában elhangzott egyik műben hangköltészet-szerűen ismétlődik: „mi van a héj alatt?”. Ma, amikor legtöbbször tagadják, hogy van egyáltalán „valami a héj alatt”, elementáris erővel hatottak ezek a látszólag egyszerű sorok, elgondolkodtattak és befelé figyelésre indítottak.

A költő az Irodalmi Jelen egyik folyóiratestjén

A kötetből felolvasott művek mindegyikéből árad ez az avantgárd eredeti, „előőrs” jelentéséhez igen illő erő. Humor és irónia, groteszk és józan bölcsesség keveredik egyedi hangon bennük, így a Kókai János felolvasta Időtlen, Púpos a parkban és Pont, vagy a Mészégető Mária által nagy átéléssel előadott Operett és Vázlatok kertje című versekben.

Időtlen

(Fejes Lajos emlékére)

Kacattal teli 
raktár a férfi. 
Rossz árnyakkal megtelt padlás; 
zsákok gyűjtőhelye; 
dohos pince beomolva; 
üres hordók temetője… 

            ° S körülötte savanyúság… 

Raktárban hagyott 
kacat a férfi. 
Használatlan roncs-kerékpár; 
divatjamúlt bakancs; 
toll, amellyel sosem írtak; 
poros tükör megkarcolva… 

            ° S mögötte nincs emlékezés…
 
Zopán műveiben valóssá válik mindaz, ami „belül van”, olyan érzékenységgel és kifejezőerővel fordítja ki a testet-lelket-létezőt, hogy – bár asszociációk és abszurd helyzetek sorfalán át – érthetővé és érzékelhetővé válik a „héj alatti” lényeg, a zugokban, zsigerekben kígyózó szorongás és kívánság.
 
A könyvbemutató végén a moderátor felkérte Nagy Zopánt, hogy mondjon néhány szót zárásként, mire ő egy igazán avantgárd megoldást választott: magnókazettás diktafont rakott az asztalra, „utószó helyett”, mondván, s még hozzátette: „egy kicsit betekintést nyerhetünk hétköznapjaimba a felvétel által.” A kazettáról a hangköltészet mindenféle elemével tarkított előadás, költemény, gondolatfolyam hallatszott a szerző előadásában. Hangeffektek – sóhajok, sikolyok, zúgás, zörgés – fokozták a hatást.
 
Az est záróakkordjaként Szombathy Bálint koszorút tett a költő fejére, s kijelentette: az avantgárd-folytonosság nem szakadt meg, Zopán személyében a posztmodern utáni avantgárd első koszorús költője lépett színre.
Csepcsányi Éva
 
Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.