Avantgárd posztmodern koszorúval
HELYSZÍNI
A Magyar Írószövetség Avantgárd Szakosztálya szervezésében Petőcz András mutatta be Nagy Zopán Próza-vers-esszé-montázs, avagy Válogatott írások című kötetét. A költő az est végén még babérkoszorút is kapott.
Avantgárd posztmodern koszorúval
Az esten Szombathy Bálint, az Avantgárd Szakosztály elnöke töltötte be a házigazda szerepét. Miként fejezi ki magát egy posztmodern utáni avantgárd költő? Petőcz András laudációja szerint nem kevesebbet, mint a teljességet akarja megfogni, rögzíteni és átadni. Kiemelte, hogy ez a törekvés maga az avantgárd, amelyet nem érdekelnek a töredékes, kinagyított részletek, romantikus szemlélettel, lendülettel a lét alapjait rengeti.
A költő műveit három előadóra „hangszerelve” hallgathattuk meg: elsőként ő maga, majd Kókai János költő, színész és Mészégető Mária színész mondott el néhányat a versekből. A szerző előadásában elhangzott egyik műben hangköltészet-szerűen ismétlődik: „mi van a héj alatt?”. Ma, amikor legtöbbször tagadják, hogy van egyáltalán „valami a héj alatt”, elementáris erővel hatottak ezek a látszólag egyszerű sorok, elgondolkodtattak és befelé figyelésre indítottak.
A költő az Irodalmi Jelen egyik folyóiratestjén
A kötetből felolvasott művek mindegyikéből árad ez az avantgárd eredeti, „előőrs” jelentéséhez igen illő erő. Humor és irónia, groteszk és józan bölcsesség keveredik egyedi hangon bennük, így a Kókai János felolvasta Időtlen, Púpos a parkban és Pont, vagy a Mészégető Mária által nagy átéléssel előadott Operett és Vázlatok kertje című versekben.
Időtlen
(Fejes Lajos emlékére)