Ugrás a tartalomra

Sanyi bá (részletek)

KÖNYVESPOLC


„Aszongya, né, koma, vótam bent a városba az orvosnál, s az aszonta, hogy le van gyengülve az ivórendszerem, s mocsok dolog, met látod-e, ma reggel es felkeltem, s egy fél pálinka nincs, amit megittam, s mán az ágyból felkelni nem tudok” – Muszka Sándor székely egyperceseit olvashatják.

 

 

Részletek a Sanyi bá című kötetből

 

 

Tisztelem, becsülöm

 

Én az embert tisztelem, becsülöm, de én neki es megmondtam, ide a büdös lábadat az életbe többet be nem teszed.

Mikor dolgoztam a kollektívbe, ott es megmondtam, mérnök úr, úgy tudja meg, hogy én nagyon szeretek dolgozni, de nem sokat. De négy-öt zsákot üresen a vállamon most es, ha akarja, akárhova elviszek.

Vagy mikor dolgoztam a sántieren, odajön az igazgató, aszongya, Sanyika, magán láccik, hogy jó ember, porozzon szag bé a városba, s hozzék egy fél pálinkát. Há, mikor megyek bé a bótba, elém áll egy ilyen városi fehérnépecske, s aszongya nekem, vegyek kast, há, mondom, má meg ne haragudjon, de engem pálinkáé küttek, nem kasé.

Na de aztán mikor jöttem kifelé, egy kast elhoztam, met az embert én tisztelem s becsülöm.

A télen es, kelek fel egy reggel, há, jön a szomszéd gyermek, aszongya, jöjjön, Sanyi bá, met erőssen nagy baj van, mondom, gyere bé, na, tőccsek egy pohár pálinkát, de láttam, hogy az asszony mán vágja a pofákat, s mondom, eridj, mert megyek rögtön.

Átmegyek, hát a koma ott fekszik az ágyba, mondom neki, ejszen elütött a vonat vagy mi bajod.

Aszongya, né, koma, vótam bent a városba az orvosnál, s az aszonta, hogy le van gyengülve az ivórendszerem, s mocsok dolog, met látod-e, ma reggel es felkeltem, s egy fél pálinka nincs, amit megittam, s mán az ágyból felkelni nem tudok, s így megy ez mán egy hete, s a fa es elfogyott, s a gyermekek es fáznak, s én sajnálom úgy őket, hogy a szívem szakad meg, de látod-e, hogy nincs micsináljak. Na, mondom, ne se búsulj, koma, met én az embert tisztelem s becsülöm. Avval hátramentem a színbe, elvettem a fejszét, s abba a nagy hóba fel az erdőre, kivágtam egy jó bikkfát, fel a vállamra, levittem, hát akkora vót a fa, hogy az udvarra alig fért bé, letettem, s mondom, hazalépek, valamit faljak, met erőssen megehültem, hát a kapun nem értem bé, a gyermek mán futott utánam, hogy jöjjön, Sanyi bá, met olyan fát hozott, hogy a törzsiből egy egész medvecsalád bújt ki. Megyek vissza, hát ott az udvaron két akkora medve, mint egy-egy bikaborjú, s bőgnek s törülgetik a szemüket, met akkor ébredtek meg. Mondom a gyermeknek, te es ügyesen vegyél el egy fészit, s hajtsuk szag hátra őket a kertbe. Valahogy hátrahessegtettük, met álmosak vótak, s nem akartak menni az istennek se. A kertkaput rájuk csuktam, s eresszed le a tanácshoz, bémegyek a primárhoz, mondom, mét jöttem, hogy a két nagy medve ott a kertben, s én megütni nem akarom, met én az embert tisztelem s becsülöm. A’ meg, a taknyos aszongya nekem, hogy neki nincs amicsináljon, há, mondom, én vagyok-e a nagy primár, vagy te, kicsibarátom, na, aszongya, menjen haza, s vigyázzon reájik, hogy valahogy az útra ki ne menjenek, s ő holnap híja a policot, s az meglövi.

Hazamegyek, lesek bé a kerten, hát a két medve egy feszt megy fel s le, há, mondom, én itt reggelig nem figyelőzök, én ezeket megkötöm.

Lementem a pincébe, egy vider bort ügyesen lehúzattam, s egy karóval a kerten a medvékhez bétettem, azok neki, s esküszöm, úgy szerették, versenyt ittak, de jó bor es vót az, még Moldvából hozattam. Ahogy megitták, szépen felhengeredtek, s úgy aludtak, mint egy-egy kicsi gyermek. Vót egy jó erős fahúzató láncom, a lábikat összekötöttem, s mondom a gyermeknek, fussál szag le a primárhoz, s mondd meg, hogy ne féljen, met én a medvéket megkötöttem, s azok el nem kóricálnak, s aztán ők jöjjenek, s mikor akarják, oldják el, met én azzal mán nem foglalkozom, s ez nem hazugság, dögöljön meg a kutyám, a Rexi, met én az embert tisztelem s becsülöm.      

Illusztráció a kötetből

                              



Iskoláskoromban

 

Feljött hozzám a csaj, ember, én levetkeztem csóréra, a csaj nem, bébújtunk a jó meleg paplanyos ágyba, s a seggünket összefordítottuk, s olyant aludtunk, ember, hogy reggelre még a füleim es kipirosodtak.

Én reggel felkeltem. Mondom magamnak, te férfi lettél, Hegyes Sándor. Megyek ki a konyhába, aszongya anyám, mondd szag meg, hogy kivel háltál. Mondom, édesanya, egy olyan csajt szettem össze, most jött haza Amerikából, nagy sefa vót egy grup sanitarnál. Vigyázott, hogy az emberek ingyen bé ne szökdössenek. Aszongya anyám, ez igen, fiam, s aztán valami szifiliszt, valami éjcet neked onnan hozott-e? Há, mondom, én azt nem tudom, édesanya, met én vótam nálla, de a bőröndjei még mind egy helyen vannak, ejszen még nem csomagolt ki.

Aztán neki az internetnek, s írom bé, amit bé kell írni, s jönnek elé a képek, s há, látom, azt nem úgy kell csinálni, ahogy azt münk az éjjel csináltuk. S megmondom őszintén, nekem olyan nagyon rosszul esett, hogy a szememből a könny vagy kétszer es kihullott, s úgy elbetegedtem, hogy anyám egy hétig a teát es csak reszelve adta. S aztán meggyógyultam, reggel keltem fel, megittam egy-egy csupor bort, s mentem az iskolába. Én az iskolát es szerettem. Matekból es jó vótam, anyámék es kulturáltak, apám buszossofer, s anyám katolikus.

Béjött egyszer a tanár, olvasta a romány leckét, s azt kérdezte, értitek-e gyerekek, münk meg mondtuk, hogy igen, aszongya erre a tanár, értitek a kutya faszát, met én sem értek semmit. S akkor én mind csak röhögtem, s röhögtem nagy nyeletlenül, s aszongya nekem a tanár, na Sanyika, mondjad szag meg, milyen madár a cinege, há, mondom, hasznos madár tanárur. Erre aszongya nekem nagy bőcsen, hegyes hegyes a neved, hegyes, de az agyad tompa, na hozd ki szépen az ellenőrződet s a pofádat. S akkor az a hitvány tanár nekem az egyest béírta, s még egy nagy büdös pofot es vágott, s aszongya, azétt fiam ne búsulj, mert ha orvos nem es lesz belőled, úszóbajnok még lehet, mert téged a fejed a víz alá nem fog lehúzni. Na s aztán az iskolát kijártam, s úszóbajnok nem lett belőlem, de sörivó versenyt annyit megnyertem vót, hogy azóta még a papnak es szerúszott köszönök.


Muszka Sándor: Sanyi bá. Székely egypercesek (Erdélyi Híradó Kiadó – Előretolt Helyőrség Szépirodalmi Páholy, 2012.)


 

A kiadó üzenete:

„Kedves Sanyi bá rajongók!

A „nyondászok” késlekedéséből kifolyólag, továbbá az ünnepek rohamos közeledtére, valamint a heves érdeklődésre való tekintettel, nemkülönben a példányszámok véges mivoltából fakadóan optimalizálnunk kell Muszka Sándor Sanyi bá c. sikerkönyvének a terjesztését. A következő városokban és boltokban lesz kapható:

Kolozsvár – Gaudeamus könyvesbolt
Marosvásárhely – Gutenberg könyvesbolt
Csíkszereda – Gutenberg és Corvina könyvesboltok
Székelyudvarhely – Árnika és Corvina könyvesboltok
Kézdivásárhely – Gyopár könyvesbolt

Kérünk minden kedves érdeklődőt, hogy jelezze az erdelyihirado@gmail.com e-mail címen, hogy hány példányt szeretne vásárolni és a fentiek közül melyik könyvesboltban. Csak így tudjuk garantálni, hogy minden érdeklődő hozzájusson a könyvhöz.

A könyv CD melléklettel kerül forgalomba, ára 48 lej lesz.

Megértésüket köszönjük,

A Kiadó”

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.