Költészet karácsonyra

HELYSZÍNI

A Magyar Írószövetségben hagyományosan az utolsó adventi héten rendezték meg a Költők karácsonyát. Csepcsányi Éva ünnep előtti és utáni gondolatai az eseményről.

Költészet karácsonyra

A karácsony az adás mozdulata. Az ajándékozásé. Ennek ősképe, ahogy Isten nekünk adta önmagát. Kézzelfoghatóan, egyszülött Fiában, aki kiszolgáltatott csecsemőként érkezett közénk. Ez volt az Ő ajándéka, a legnagyobb.

Mi is ezt követjük, amikor a magunk szintjén adunk másoknak. Időt, figyelmet, odahallgatást, elismerést, tárgyakat. A költészet önmagában nem sokat ér. Akár nap mint nap írhatunk zseniális verseket, ha azokat nem osztjuk meg a többiekkel, csak papírra vetett szavak maradnak, melyek legfeljebb az alkotónak nyújtanak örömöt. A megosztás nélküli, oda nem ajándékozott öröm nem tud gyarapodni, növekedni.

Kihuny.Ha néha, legalább egyszer egy évben, karácsony idején megpróbáljuk lehántani magunkról a maszkokat, a ránk telepedő kétkedést, cinizmust, közönyt, észrevehetjük: a költők adni is akarnak egymásnak. Megosztani egymással a gondolatokat, vagy csak együtt lenni.

Idén decemberben is megrendezésre került a Költők karácsonya a Magyar Írószövetség székházában. A díszterem megtelt költőkkel, Turczi István és dr. Kabdebó Lóránt fogadta, ünneplőbe öltöztetett karácsonyfa várta őket. Örökzöld, akár a költészet, akár karácsony öröme. Pánczél Kristóf előadó- és zongoraművész karácsonyi dallamai, népénekei tették még ünnepélyesebbé a hangulatot. A felolvasások után a költők hagyományosan könyvcsomagot kapnak ajándékba az est házigazdájától.

Többek között Konrad Sutarski, az évtizedek óta Magyarországon élő lengyel költő, Balázs Tibor, Payer Imre, Gyimesi László, Marczinka Csaba, Szigeti Lajos, Deák Csilla, Suhai Pál, Madár János, Fenyves Marcell, Hegyi Krisztina, Viola Szandra, Nagy Gergely, Debreczeny György, Hanácsik Erzsébet, Bokor Levente, Győri Orsolya, Lázár Balázs, Bognár Stefánia és – közkívánatra, a karácsonyi est zárásaként – Turczi István olvasott fel egy-egy verset, főként adventi, karácsonyi témájút, bár elhangzottak szívszorítóan szomorú, tragikus színezetű művek is.

Mert van, akinek ez is a karácsony része, sokszor a szenvedésből és a szomorúságból születnek nem várt ajándékok.

A felolvasások után jó vörösborral koccintva kívántunk egymásnak áldott, békés ünnepeket és az ideinél jobb új esztendőt. Mert csak jobb lehet, az ember remél, s ez a remény viszi előre a kultúrát, a művészetet és a költészetet.

Csepcsányi Éva

Leadfotó: muveszpiac.hu