Ugrás a tartalomra

Verskeringők az elmegyógyintézetről

HELYSZÍNI


Zsúfolásig telt a kolozsvári Bulgakov kávézó emeleti terme a Bretter György Irodalmi Kör legutóbbi ülésén, amelynek meghívottja a Sziveri-díjas nagyváradi költő, író, Zudor János volt. Szakmabeliek, fiatal irodalomkedvelők, a meghívott régi, kolozsvári ismerősei jöttek el az Erdélyi Magyar Írók Ligája szervezte rendezvényre.

 

 

 

Verskeringők az elmegyógyintézetről

 

A legutóbbi rendkívüli Bretter Körön részt vevő irodalmárok  közül többen nem találkoztak még a Pygmalion monológja, a Romániából jöttemA mindenség zenéje, vagy az Isten asztalán című kötetek szerzőjével, ám verseivel és az őt övező anekdotákkal minden bizonnyal. Ezért nem meglepő, hogy kész rajongótábor fogadta Kolozsvárott a költőt, aki a tavaly az Erdélyi Híradó Kiadónál megjelent, Jónás és a mérték című könyvéről, valamint legújabb, az Új Forrás Kiadó gondozásában publikált, A rusnya valcer című kötetéről mesélt. Utóbbi – ahogy fogalmazott – „elmegyógyintézeti verseket” tartalmaz.

Bevezetésként az ugyancsak nagyváradi jazz-zenész, Báder Olivér gitárkísérete mellett olvasott föl a költő, majd Selyem Zsuzsa, legutóbbi kötetének szerkesztője és László Noémi, az E-MIL elnöke kérdezte költészetéről. Selyem érdeklődésére, hogy hogyan ír, illetve mikor érzi, hogy a költemény elkészült, Zudor ezt válaszolta: „Kapásból írok verseket, sok a szemét bennük, mégis sokat megőrzök belőlük, abból gyűlik össze rendszerint egy vaskos anyag, amelyből aztán válogatok”.

László Noémi számára az a legszimpatikusabb Zudor írásaiban, amikor a költő „kinyújtja a nyelvét”. A meghívott erre így reagált: „Sokszor elsírom magamat a verseimben, a sírástól haladok a nevetésig, a szomorúságtól a vidámságig, és groteszkbe fulladok olykor”. Ennek bemutatására legújabb műveiből is fölolvasott néhányat, így a Băsescu sétáltatja a kutyáit című költeményt.

Selyem Zsuzsa a kötet szerkesztéséről szólva elmondta, hogy az nem jelentett semmiféle beavatkozást, szelektálást szemben a költő előző kötetével, amelyet tíz év anyagából válogatott Szálinger Balázs. Selyem próbálta megérteni ezeket a verseket, ám ez nem mindig sikerült. „Rájöttem, milyen kevés az ember esze, amikor verset olvas, a vershez képest legalábbis.”  A könyv utószaván is sokat gondolkodott, ugyanis a versek olvasása közben olyasmit vett észre a világból, amit az ő agya addig elrejtett előle. A költő olyan tapasztalatokat tud hihetetlenül erősen és nem megszelídítve egymás mellé rakni, amelyek egy „standard ész” számára elképzelhetetlenek – utalt Selyem arra, hogy A rusnya valcer jelentős hányada a diófási elmegyógyintézetben született.

Zudor felidézte a zárt intézményben eltöltött másfél évet.  Az első három hónapban még kimehetett a faluba, utána már nem. Rosszul bántak vele, egyszer, amikor megpróbált kimenni az udvarra, nagyon összeverték.  Egy Ovidiu nevű felcser volt különösen kegyetlen vele. Aztán a nagyváradi Posticum Kulturális és Ifjúsági Központ, ahol a költő jelenleg él „vállalta, hogy többet nem vagyok dilis" – mesélte.
Megtudhattuk azt is, hogy Zudor János egyetemi szakvizsgadolgozatát József Attila Eszmélet című verséről írta. Nem véletlenül esett a választása erre a témára, hiszen költészeti szempontból rokonlelkek. Bár Zudor szerint csak groteszk módon hasonlítanak egymásra. „József Attila is elég elidegenült volt, de én mentális elidegenedett lettem. Mint Villon, sírva nevetek, amikor ezeket a verseket írom.”
László Noémi ezzel kapcsolatban hangsúlyozta: ebben a kötetben nemcsak elméről, gyógyról és intézetről van szó, hanem annál jóval többről. Nem az ész működteti a dolgokat, hanem az a különös valami, ami miatt az ember költő. „A jóisten egy pillanatra tehetetlenül lenéz, vajon lesz-e öregkorom.” „Suttognod kell a félelemtől, amíg be nem rekedsz” , „A legtöbb demokráciában fogyasztói rendszer van, amíg el nem fogy egészen” – ragadott ki szemléltetésképp  néhány sort. Huszonegy évesen, friss, „ropogós első kötetesként” ismerte meg személyesen a költőt, eme találkozáskor el is sírta magát. Ezt az élményt foglalta rímbe a Zudorhoz címzett, Lépcső című versében, amelyet föl is olvasott az esten.
Végezetül Bréda Ferenc író, költő esztéta, a meghívott egykori egyetemi kollégája is bekapcsolódott a beszélgetésbe. Egy nagyon nehéz francia irodalomtörténet-vizsgáról szóló anekdotát mesélt el, amikor a költő meglepte tanárait nagyfokú irodalmi műveltségével. Bréda és Zudor nemcsak évfolyamtársak voltak, az egyetemi évek alatt együtt is laktak, szoros barátság fűzi őket egymáshoz.
A Bretter György Irodalmi Kör új elnöke, Lovassy Cseh Tamás költő, teatrológia szakos hallgató ugyancsak nagyváradi születésű révén örömét fejezte ki, hogy szülővárosából való meghívottat láthat vendégül a hosszú múltra visszatekintő kolozsvári Bretter Kör.
                                      

 Varga Melinda

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.