Ugrás a tartalomra

„Egy kicsit élni” – LÖVÉTEI LÁZÁR LÁSZLÓ eclogái

 

 

KÖLTÉSZET


Egy kicsit élni, s fél nap után már
bánni a dolgot.

 

 

 

EGY KICSIT ÉLNI

LÖVÉTEI LÁZÁR LÁSZLÓ ECLOGÁI

 

 

 

 

 

 

 

 

Ötödik ecloga
Tanmese

Demeter M. Attilának

γυμνος μεν τόγε σωμα, νόος δέ οι εμπεπύκασται*
(Moszkhosz)

 

KÖLTŐ
Hogy s mint, Andris bátyám? Járnak-e farkasok erre?

VADŐR
Hát nem is angyalok!...
            Azt a betyárját ennek a lábnak!
napról napra keményebben megkínoz a köszvény...
Téged meg melyik antik szél fújt erre a tájra?

KÖLTŐ
Jöttem az őserdődbe, hogy egy kicsikét levegőzzek.

VADŐR
Azt hittem, hogy eluntad a könyvtárban heverészni.

KÖLTŐ
Nem rajtam múlt, hogy szép verseket írtak a költők.
Néhány éve ugyan belefúltam a jambusaikba,
s lassan a hexameterből is csak ronda rutin lesz...

VADŐR
Lám, lám, mekkora bánat!...
                Kedves öcsém, irigyellek...

KÖLTŐ
Szóval ezért pletykálják, hogy meg vagy savanyodva?!

VADŐR
Nézd, ahogy egy szóért beleolvas a könyvbe az ember,
úgy én is „beleéltem” öt évig minden izébe,
s úgy megutáltam az emberiséget, mint a puliszkát...
Ott kibiceltem a városi ködben megzavarodva
mindenféle szemétséghez, s mindez mire volt jó?

.................................................................................
Volt ott minden, amit csak megkívánhat az ember,
s úgy kiürültem, mint hétközben a templomi persely:
hánynom kellett, s végül már lefejeltem a tükröt...
Úgyhogy pénzzé tettem mindenemet, s ide jöttem,
harmincnégy esztendeje élek az erdei lakban.
Van tizenegy kicsi szarvasom és négy medvebocsom már,
addig gondozom őket, amíg majd visszavadulnak...
S hogyha csak éntőlem függ, hát akkor kifeszülhet
Isten fényes művének koronája, az ember...

KÖLTŐ
S nem fáj, hogy lesülyedtél ebbe az állati sorba?

VADŐR
Már hogy a faszba’ ne fájna, de „erdeiként” ez a dolgom:
azt mondják, a szegény ember csak májusi hóval
tudja a Földet megtrágyázni... ha lesz neki Földje...

KÖLTŐ
Mondd csak, nem csúfoltak még próféta-jelöltnek?

VADŐR
Eh! ne akarjunk errefelé megváltani senkit:
„megsérülhet” a törzse a fának visszanyeséskor...
Két évig még járom a cintusi részen az erdőt,
s aztán...

KÖLTŐ
Gyógyulj meg, bátyám, mert csúf ez a... köszvény...

 

*„Teste csupasz, de a gondolatát sűrű lepel óvja...” (Kerényi Grácia fordítása)

Csíkszentdomokos, 2009. június 1.

 

 

(Tizedik) ecloga-féle

„Élni először itt e világon
s élni utolszor.
Látni a földet, látni csak egyszer
és soha többé...”
(Kosztolányi)

 

Hajnali ötkor fölkerekedni,
és ki a házból.
Állni a nonstop pultja előtt, és
inni a kávét.
Nézni, ahogy künn pirkad a hajnal,
s indul a banzáj.
Egy kicsit élni, s fél nap után már
bánni a dolgot.
Dönteni jól, vagy dönteni rosszul,
hogy mi legyen most.
Menni a fák közt, látni a földet,
s csöndben örülni.
Írni ilyen kis ecloga-félét,
vagy le se szarni:
ülni a fűben, majd elegánsan
visszavonulni.

Csíkszentdomokoson, 2010 elején

 

 

A versekhez Szurcsik József Arcadia című kiállításának képeiből választottunk illusztrációt (Virág Judit Galéria, 2008.)

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.