Ugrás a tartalomra

Gyászterápia gyerekeknek




A Boldogan éltek, míg meg nem haltak… című, gyerekeknek szánt gyászterápiás kötet, melynek illusztrációit Rutkai Bori készítette, arra tanít, hogyan lehet könnyebben fogadni a halált. A kötetet a Könyvfesztiválon ismerhette meg a közönség.

 

 

 

 

 

 

Gyászterápia gyerekeknek

 

A bemutató moderátora, Dian Viktória szerkesztő, miután bemutatta a résztvevőket, elsőként azt kérdezte a kötet szerzőjétől, Singer Magdolnától és az illusztrátor Rutkai Boritól, hogy mikor találkoztak először a halállal. A szerző számára egyik első olvasmányélményéből derült ki, hogy létezik tetszhalál, és nagyon félt a gondolattól, de „mivel már akkor is tabu volt a haláltéma, nem lehetett kivel megbeszélni”. Ez a probléma – véleménye szerint – részben az orvostudomány második világháború utáni rohamos fejlődésével függ össze.

Rutkai Bori, zenész és képzőművész

„Az otthonokból kikerült a halál” – mondta, hozzátéve, hogy ennek természetesen megvan a pozitív vetülete, hiszen olyanok is hosszú és egészséges életet élhetnek, akik régen nem élhettek volna túl egy-egy betegséget, balesetet. Probléma azonban, hogy a haldokló már nem otthon van, így sem ő, sem a családi kör nem tud méltósággal felkészülni a távozásra. „E miatt az »izolált halál« miatt nincs elbúcsúzás, méltó kísérés, pedig amíg otthon volt a nagymama, nagypapa, az unoka magától értetődően megismerkedhetett a halállal. Hozzászokhatott, hogy a nagyszülő anyagi és szellemi értelemben egyaránt hagyatkozik, míg ma nagyon sokan a fél életüket is leélik anélkül, hogy találkoznának a halálkérdéssel. Sajnos, amikor egy ilyen embernél hirtelen »jön« a halál, ez a találkozás könnyen lehet traumatikus hatású.”

Márpedig a találkozás a halállal szervesen hozzátartozik identitásunk fejlődéséhez, hiszen az első ilyen szembesülésnél eszmélhetünk rá, hogy mi is halandók vagyunk. Ezt – vagyis a saját halálunkat – a szakirodalom szerint csupán 8–9 évesen fogjuk fel, egészen addig valami másnak, például alvásnak tartjuk. Gyerekkorban (a kötet által megcélzott 7–11 éves korosztályban) jelentkezhet először gyötrő talányként, és ha kérdéseikre nem kapnak választ az akár házi kedvencüket, akár közeli hozzátartozójukat elvesztő gyerekek, az kihathat egész felnőttkorukig. „A gyász kulcsmondata az érzelmek átélése és kifejezése. Sok mindent tehetünk, hogy segítsük a folyamatot, a halott »megajándékozásától« kezdve a képzőművészeten át az egyéb kifejezőeszközökig.”

A könyvben minden nagyobb gondolategységhez (a lélek kérdésköréhez, a haraghoz vagy szomorúsághoz, az emlékekhez stb.) társul néhány feladat – a terápia gyakorlati része –, többségük rajzolásra buzdítja az olvasót. A gazdagon illusztrált kötet képeit rajzoló Rutkai Bori szerint nem pusztán a kifejezetten terápiás célzattal létrejött műalkotások jelenthetnek segítséget érzelmi-mentális világunk feldolgozásában. „Maga az alkotás alapvetően terápiás hatású, legyen szó feszültségről vagy pozitív élményekről. Mindig úgy gondolok a festészetre, mint egyfajta oldásra: minden színnek megvan a maga energiája, jelentősége, és bármit rajzolunk, a képekben, színekben, mozdulatainkban magunkra ismerhetünk, és láthatjuk, hogy milyen folyamatok zajlanak le bennünk. Nekem minden munkám önreflexió, és ezért gyakran »véletlenül« is segít.”

Mint elmondta, a kötet számos színes, derűs képe nemcsak belső, hanem kiadói igény is volt: „Az öröm legyen az első, ne a depresszió”. Ezt a gondolatot megerősítette Singer is, aki szerint a gyász nem jár együtt szükségszerűen az állandó letargiával, szenvedéssel, zokogással. A gyászidőszakot nagyon is meghatározza az, ahogyan a halálhírt kezeljük, és a feldolgozatlan tragédia terhét akár egy életen át is viselhetjük. Ebben pedig óriási szerepe van a szeretett fél elvesztésekor – gyakran tudatlanságból – támadt negatív érzelmeknek. „A gyásznak megvannak azok az érzelmi-morális válságai, amelyekből ha nincsenek kezelve, nagy baj lehet. Ilyen például a harag, amely egy teljesen adekvát reakció, de mivel a gyermeknek fogalma sincs erről, ezért a haraghoz társul a szégyen is. Nagyon súlyos probléma a bűntudat is, amely részben abból adódik, hogy a gyerekek hajlamosak a mágikus gondolkodásra, és azt hiszik, rossz, ártó gondolataikkal ők okozták a halált.”

A könyv ahhoz nyújt mankót, hogy a tanár vagy a szülő segítsen értelmezni, kifejezni és ezáltal feldolgozni a gyermeknek az érzéseit. „Ez egy ürügyet szolgáltató könyv, hogy lehessen beszélni arról, amit manapság igyekszünk megkerülni, és emiatt egyszerűen szétesnek a családok. Ne hazudozás és ne elhallgatás legyen, hanem váljon közös üggyé.”

Bujáki Márton

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.