Minden úgy van – GARACZI LÁSZLÓ versei
a helyzet csak egy módon változhat meg
a zaj a csend a hó és a füst forradalmával
mikor hirtelen mindenki beszél és hallgat
és olyan lesz az arcuk mint hó alatt a füst
MINDEN ÚGY VAN
GARACZI LÁSZLÓ VERSEI
(nincs itt)
a bejáratot sokáig nem találom
a várfalat támasztó omladékban
és a lakás már nem kulccsal nyílik
hanem egy recés szélű zsetonnal
minden úgy van ahogy hagytam
ablakban a táj edények a polcon
lili is ugyanúgy ül bent a szobában
és nem tudom hogy odaköltözzön-e
a kéményből szürkésfehér hab száll
a varjak mozdulatlan pöttyeire
se dolgom se keresnivalóm nincs itt
ebből jövök rá hogy megjöttem
(közben a sűrű)
segít nekünk az úr lakást festeni
talán valami népszerűségi akció
hordjuk le a kapuba a bútorokat
mikor megjelenik egy spaknival
beszorulunk lilivel a sarokba
a nyikorgó mészfoltos létra alá
hozzáérek a frissen festett falhoz
szerencsére fehér inget vettem
a beszélgetés kínosan akadozik
zizeg a parkettára borított nejlon
úgy kell tennünk mintha született
szobafestők és mázolók lennénk
pedig először festjük ki a lakást
a szakértelem hiánya felismerhető
nem kell nagyon érteni valamihez
hogy a másik se értsen hozzá
valahogy egyre közelebb jön
egyre közelebb dolgozik
egymáshoz húzódunk lilivel
mintegy védekezésképpen
ez már szinte harc könyökkel
lökdösődve egy kis faldarabot
próbálunk hárman egyszerre
lekenni nagy kerek pemzlikkel
ahogy színész harcol a szóért
közben tudom hogy az a terve
hogy véletlen lili lábára lépve
ráveszi őt hogy fagyos lábujját
forró tenyerén melegítse mire én
az ablaküveget kezdem bekenni
és majd a sűrű festékszagon át
a csukott helyiségben is érzem
a gellérthegyről pestre szivárgó
ibolyaillatot és odalent a téren a
sárba fektetett léceken várakozó
tömeg türelmetlenségszagát
(alig álcázott gyors)
lili mutatja a lőállásokat a hegyoldalban
egy gyerek odafönt talpas csövet forgat
bár kerülő az erdei úton a nyikorgó fák
oltalmában megyünk tovább a város felé
cuppog a bakancs és látom hogy a sár alatt
víztől megduzzadt kék kókuszszőnyeg hever
talán hogy ne süllyedjünk el a latyakban
az állomás falán a bulletin szerint mindenki
három kiló málhát vihet magával az útra
ilyeneket az erdőben is láttunk a fák törzsén
a síneken megnyitott konténerek és bálák
úgy tűnik szabad a rablás alig álcázott gyors
mozdulatokkal fosztogatjuk a szállítmányt
felszállunk egy szerelvényre a mellékvágányon
olajos hajópadló és nedves ruhák kipárolgása
egy egyenruhás ember jegyet árul magyarul
a többieket keresem a mocskos ablakon át
csak idegeneket látok lili próbál nyugtatni
jó helyen vagyunk és eszembe jut a jóslat
hogy itt a keleti végeken ahol közel a határ
a helyzet csak egy módon változhat meg
a zaj a csend a hó és a füst forradalmával
mikor hirtelen mindenki beszél és hallgat
és olyan lesz az arcuk mint hó alatt a füst
A versekhez Kujbus János festményeinek részleteit társítottuk.