Ugrás a tartalomra

Minden úgy van – GARACZI LÁSZLÓ versei

a helyzet csak egy módon változhat meg
a zaj a csend a hó és a füst forradalmával 
mikor hirtelen mindenki beszél és hallgat
és olyan lesz az arcuk mint hó alatt a füst 

 

 

 

MINDEN ÚGY VAN

GARACZI LÁSZLÓ VERSEI

 

 

 

 

 

 

 

(nincs itt)

a bejáratot sokáig nem találom 
a várfalat támasztó omladékban
és a lakás már nem kulccsal nyílik
hanem egy recés szélű zsetonnal

minden úgy van ahogy hagytam
ablakban a táj edények a polcon 
lili is ugyanúgy ül bent a szobában
és nem tudom hogy odaköltözzön-e

a kéményből szürkésfehér hab száll
a varjak mozdulatlan pöttyeire 
se dolgom se keresnivalóm nincs itt
ebből jövök rá hogy megjöttem

 

 

(közben a sűrű)

segít nekünk az úr lakást festeni
talán valami népszerűségi akció
hordjuk le a kapuba a bútorokat
mikor megjelenik egy spaknival

beszorulunk lilivel a sarokba
a nyikorgó mészfoltos létra alá
hozzáérek a frissen festett falhoz
szerencsére fehér inget vettem

a beszélgetés kínosan akadozik
zizeg a parkettára borított nejlon 
úgy kell tennünk mintha született
szobafestők és mázolók lennénk

pedig először festjük ki a lakást
a szakértelem hiánya felismerhető
nem kell nagyon érteni valamihez
hogy a másik se értsen hozzá

valahogy egyre közelebb jön
egyre közelebb dolgozik
egymáshoz húzódunk lilivel
mintegy védekezésképpen

ez már szinte harc könyökkel
lökdösődve egy kis faldarabot
próbálunk hárman egyszerre
lekenni nagy kerek pemzlikkel

ahogy színész harcol a szóért
közben tudom hogy az a terve
hogy véletlen lili lábára lépve 
ráveszi őt hogy fagyos lábujját

forró tenyerén melegítse mire én 
az ablaküveget kezdem bekenni 
és majd a sűrű festékszagon át
a csukott helyiségben is érzem

a gellérthegyről pestre szivárgó
ibolyaillatot és odalent a téren a
sárba fektetett léceken várakozó
tömeg türelmetlenségszagát

 

 

(alig álcázott gyors)

lili mutatja a lőállásokat a hegyoldalban
egy gyerek odafönt talpas csövet forgat
bár kerülő az erdei úton a nyikorgó fák
oltalmában megyünk tovább a város felé

cuppog a bakancs és látom hogy a sár alatt
víztől megduzzadt kék kókuszszőnyeg hever   
talán hogy ne süllyedjünk el a latyakban
az állomás falán a bulletin szerint mindenki

három kiló málhát vihet magával az útra
ilyeneket az erdőben is láttunk a fák törzsén
a síneken megnyitott konténerek és bálák
úgy tűnik szabad a rablás alig álcázott gyors

mozdulatokkal fosztogatjuk a szállítmányt
felszállunk egy szerelvényre a mellékvágányon
olajos hajópadló és nedves ruhák kipárolgása
egy egyenruhás ember jegyet árul magyarul

a többieket keresem a mocskos ablakon át
csak idegeneket látok lili próbál nyugtatni 
jó helyen vagyunk és eszembe jut a jóslat
hogy itt a keleti végeken ahol közel a határ

a helyzet csak egy módon változhat meg
a zaj a csend a hó és a füst forradalmával 
mikor hirtelen mindenki beszél és hallgat
és olyan lesz az arcuk mint hó alatt a füst

 

 

 

A versekhez Kujbus János festményeinek részleteit társítottuk.

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.