ÁTIRATOK – Kalász Márton és Zalán Tibor versei
Mélyen lélekalkatnak fájva mik vonulnak –
nem könnyét forgatod
(Kalász Márton)
a madár meghalt
fodrán tenger Tenger fodrán
(Zalán Tibor)
ÁTIRATOK
KALÁSZ MÁRTON ÉS ZALÁN TIBOR VERSEI
KALÁSZ MÁRTON
ÖNFELEDTSÉG – ÁTIRAT
Mit hívtam magánynak
előző versemben, mit fájdalomnak?
Uwe Kolbe
... pillanatnyi; nem önfeledtség -
nesz, fiúnk: finta (s ha – élj?); mi sokra kívánnom.
Ne e jól herdált lét ragja (rangja?), ép ajkon megálljon –
szót, s vélnénk vissza; nap álma, éjek örvén
felhőtlen nyugalmak – para-felhőnk, én.
Mélyen lélekalkatnak fájva mik vonulnak –
nem könnyét forgatod; tudat, épp hang még,
s nekünk váratlan könny forgótükrén e vendég
ars. Teleirdalva, eleve érvekre: holnap.
Hátlap ma lét – hagynod, sejdültjeink, vonva jegyezned.
Amíg szemünk – nyílt, nyílik (más ennyi s e dolgok
mása) lénye s lehet – szín-vallató szíveknek.
Egy nyelvünk s ép; súgnám, jobb, még te oldod.
(Billentyűnyi. Nem átfeledt -vég.)
ZALÁN TIBOR
LORCA-ÁTIRAT KASSÁKBA
Zöld szeretlek Zöld
Zöld imádlak Zöld
Bárka ring a Ring a bárka
tenger fodrán Fodrán tenger
A ló meghalt
A madár kirepült
A ló kirepült
a madár meghalt
fodrán tenger Tenger fodrán
ring a bárka Bárka ring a
zöld imádlak Zöld
Zöld szeretlek Zöld
A versekhez Josef Albers Tisztelet a négyzetnek című sorozatából választottunk képeket.