Ugrás a tartalomra

ÁTIRATOK – Kalász Márton és Zalán Tibor versei

Mélyen lélekalkatnak fájva mik vonulnak –
nem könnyét forgatod
(Kalász Márton)

a madár meghalt
fodrán tenger Tenger fodrán
(Zalán Tibor)

 

 

ÁTIRATOK

KALÁSZ MÁRTON ÉS ZALÁN TIBOR VERSEI

 

 

 

 

 

 

 

 

KALÁSZ MÁRTON
ÖNFELEDTSÉG – ÁTIRAT

                 Mit hívtam magánynak
                 előző versemben, mit fájdalomnak?
                                                            Uwe Kolbe

... pillanatnyi; nem önfeledtség -
nesz, fiúnk: finta (s ha – élj?); mi sokra kívánnom.
Ne e jól herdált lét ragja (rangja?), ép ajkon megálljon –
szót, s vélnénk vissza; nap álma, éjek örvén
felhőtlen nyugalmak – para-felhőnk, én.
Mélyen lélekalkatnak fájva mik vonulnak –
nem könnyét forgatod; tudat, épp hang még,
s nekünk váratlan könny forgótükrén e vendég
ars. Teleirdalva, eleve érvekre: holnap.
Hátlap ma lét – hagynod, sejdültjeink, vonva jegyezned.
Amíg szemünk – nyílt, nyílik (más ennyi s e dolgok
mása) lénye s lehet – szín-vallató szíveknek.
Egy nyelvünk s ép; súgnám, jobb, még te oldod.
(Billentyűnyi. Nem átfeledt -vég.)

 

 

ZALÁN TIBOR
LORCA-ÁTIRAT KASSÁKBA

Zöld szeretlek Zöld
Zöld imádlak Zöld
Bárka ring a Ring a bárka
tenger fodrán Fodrán tenger
A ló meghalt   
A madár kirepült
A ló kirepült
a madár meghalt
fodrán tenger Tenger fodrán
ring a bárka Bárka ring a
zöld imádlak Zöld
Zöld szeretlek Zöld

 

 

A versekhez Josef Albers Tisztelet a négyzetnek című sorozatából választottunk képeket.

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.