MOLLOY ÉNEKEI - Debreczeny György versciklusa
egy combomig érő
paravánon keresztül
a tisztelt bíróságnak
és a nagyközönségnek
a nagyvilágnak én megmutatom
DEBRECZENY GYÖRGY
MOLLOY ÉNEKEI
1.
Az állampolgár és a hatóság
találkozása
egy közforgalmú helyen
Egy asztal Egy szék Egy csésze
Egyik szebb mint a másik
Viszik törvényesen a papírt
az állampolgárok
látogatják az asztalt
Aki kéri annak adatik
dedikálja nekik
az erre kijelölt személy
Aztán új papírok
és új személyek jönnek
Reformkori dizájn jó betűtípus
és elég vastag papír
Télen ebbe csomagolom be magam
2.
Az elhalt fákat
a kocka alakú díszfákat
térítésmentesen kicserélik
és papírt készítenek belőlük
Erről a halott fákra
kihelyezett táblák is
tájékoztatják
az arra járó közönséget
Szépül egyre a terület
épül az ország
Kiszáradtak
a fő díszítőelemek
Kockaország díszfáit
kicserélik térítésmentesen
Az elhaltakból papír készül
Télen abba csomagolom be magam
3.
Kiveszek egy követ
a kabátom jobb zsebéből
és szopogatom
aztán nem szopogatom
Aztán belerakom a kabátom
bal zsebébe ami üres
Nem írom le a gyötrelmet
a győzelmet
melyen keresztül eljutottam
a megoldáshoz
Hagyják figyelmen kívül
amit mondok
és vegyék figyelembe
amit nem mondok
Soha nem hazudtam
és most is biztosan fogok
4.
Mindenképpen meg akarom
mutatni a sérült lábamat
Minden körülmények között
Felhúzom nadrágom
és egy combomig érő
paravánon keresztül
a tisztelt bíróságnak
és a nagyközönségnek
a nagyvilágnak én megmutatom
Még mindig nem egészséges a lábam!
A sérült lábamat mutogatom
de az operatőr rosszul állítja be
Bemegyek a múzeumba
hát ott meg rosszul állítják ki
A toalettre aztán
már be se merek menni
5.
Legyen rend!
Ez az alapelv
A hadiállapot ne
tükrözzön hadiállapotokat!
A guberáló ne guberáljon
Lomtalanításkor
ne legyenek az utcán lomok
Nem esztétikus
Az emberek az utcákon
ne éljenek
mert mindig az életből
lesz a felfordulás
Az ember utca-lom
Az ember a lomokat
szétdobálja
A többit nem tudom
6.
Kezet fogok az ügyvéddel
aki verseket szaval
Ma már világosan látom
hogy nem történt meg
az ami megtörtént
Napnál világosabb
A hold éjszaka
Megtörtént tehát nem történt meg
Mindig sejtettem én
hogy az ügyvéd urak
költői lelkek
Van nekik miből költeni
Kezet fogok a lábammal
aki még most sem egészséges
Ma már világosan hallom
az ügyvéd verseket szaval
7.
Ha én például
óramutató lennék
akkor énnekem
példamutatóan
kellene körbejárnom
és persze pontosan is
mivelhogy mindenki
énrám figyelne
Csak járnék körbe
szépen pontosan
és példamutatóan
a forgástengely körül
Nyugodtan nézhetnék
az emberek szemébe
férfiasan vállalva a felelősséget
körbejárásomért
8.
Az ember két lábon jár
de olykor fára mászik
máskor meg falra mászik
vagy kerékpárra
Ügyetlenkedik
a homo habilis
aki a fejlődés
zsákutcája
Konzerválja őt a sivatag
a mocsár vagy whiskyjében a jég
Az ember a fejlődés
motorja kerékpárja
Az ember
a kerékben a nyolcas
Az ember
maga a végtelen
9.
Az ember a fejlődés motor-
kerékpárja a zsákutcában
Az ember a fejlődés
gépkarabélya
Az ember a falnak
beszél
Az ember a falnak
támasztja a kerékpárt
Az ember célzott
lövéseket ad le sorozatban
háborús filmekben
és a tévéhíradóban
Most jó pénzért te is
kezedbe foghatod a gépkarabélyt
és lőhetsz vele
Céltáblád a világ
10.
A születés örömét
boldogságát
megosztom szeretettel
környezetemmel
Egyszerre egyéni
és családi boldogság
forrása is
a születés
Ajtómra ajtódíszt
aggatok: egy szivet
Gyönyörű! De miért
hiányzik a közepe?
Isten hozott!
De a szív közepét
ki lőtte szét
ki lőtte szét?
11.
Nemzetiszín szalag
köti össze egy képen
a nő és a férfi kezét
méghozzá ötször rátekerve
hogy erősebb legyen
a kötés
s a kezek fölött ott
a magyarázat is:
Együtt
Alatta gyönyörű
mondatok hömpölyögnek
akár a vörös iszap
Nem elég élni hagyni
sokkal több kell annál:
kifosztani elűzni
alkalomadtán megölni
12.
A virágládák előtti
betonos területen
a színpad előtt
az épület körül
A virágládák és a lánc
kordon vonalában
A betonládák előtti
színpados területen
Az épület körül a lánc
kordon vonalában
a fényes kardon
a porszem
A színpad előtti
betonládás területen
a kordon vonalában
virág az őrszem
13.
A hentestől jöttünk
anyám
emlékszem
vagy a temetőből?
Miért égették el
a papát a temetőben?
Hisz ő némán
udvariasan fúlna vízbe
hogy véletlenül se
zavarjon senkit
Inkább megfojtja magát
Nem ő A gégerák
Otthon kitömtem
a kölcsöncipőm orrát
lótuszlevéllel hogy le ne essen
rólam a mindenség
14.
Mintha májat vettünk volna
a hentesnél a sarkon
vagy talán mégis süteményt
a cukrászdában
a másik sarkon?
A sarkon vásároltunk
arra emlékszem
határozottan
Talán fagyasztott májat
vagy fagylaltot esetleg?
Ötvenfilléres?
Mostan kétforintosokról
álmodom
Azzal később telefonálni
is lehetett a fülkéből
Álmaim elgurultak a lábrács alá
15.
Néha rabtartó
néha fogoly
Olykor noszogat
máskor igyekezni igyekszik
Néha maradhat ahol van
néha meg el kell mennie
Lassan halad
várja a harangszót
Néha kimegy a temetőbe
megnézi a sírját
Egyszerű latin kereszt
Fehér
Egyszer
majd
nem jön
vissza
16.
Amikor elfáradt
esernyőt tartó karom
hát akkor a másikkal
tartottam az esernyőt
Magam előtt láttam
egy kabátot
betöltötte
az egész látóhatárt
A kabátok
felemelkednek a mélyből
magukkal rántják
az embert
A kabát látta
az égboltot
az ablak
felületén tükröződni
17.
Az alsóneműről
egyelőre nem
állíthatunk semmit
teljes bizonyossággal
Szívesen aludtam el
kaviccsal gesztenyével
fenyőtobozzal
vagy alsóneművel
a kezemben
Döglött madárnak láttam
az eldobott
fekete alsóneműt
Odamentem
bámultam hosszasan
és amikor nyúltam érte
elrepült
18.
Az öné ez a szép vaskalap?
Csak mintha rozsdás lenne
egy kicsit
de attól még megérdemli
a tiszteletet
Ha nagyon elrozsdásodik
vashulladék lesz belőle
Elviszik a kohóba
és ott újra vassá változik
Lehet belőle ismét kalap
Joggal állapíthatjuk meg
tehát hogy a rozsdás
vaskalapból
lehet majd újra vaskalap
A vaskalap pedig
mindig jól hasznosítható
19.
Rozsdás ez a szép vaskalap
Meg akarom mutatni
a tükörnek a toaletten
a hadiállapotokat
Az állam polgáraival hadban áll
az ember derékig
tócsában áll
a toaletten
Szépül egyre az ország
az országtoalett
Szalmasárga lett
az országvizelet
Kicsit még labilis
a homo habilis
Kicsikét még ügyetlen
az ügyeletes ügyes ember
20.
Egy közforgalmú helyen
halott kocka alakú díszfákat
veszek elő a kabátzsebemből
pedig még nem egészséges a lábam
Ma már világosan látom:
a guberáló ne guberáljon
Az ember két lábon jár
a forgástengely körül
Lövéseket ad le sorozatban
de hiányzik a szív közepe
Nemzetiszín szalag
virágládák és lánckordon
Akkor most a hentestől jövünk
vagy a henteshez megyünk?
Igyekezni igyekszik az ember
tartja a fekete esernyőt
A versciklushoz Sergei Essaian (1939 - 2007) festményeit társítottuk a Molloy-sorozatból.