Ugrás a tartalomra

MOLLOY ÉNEKEI - Debreczeny György versciklusa

egy combomig érő
paravánon keresztül
a tisztelt bíróságnak
és a nagyközönségnek
a nagyvilágnak én megmutatom

 

 

DEBRECZENY GYÖRGY

MOLLOY ÉNEKEI

 

 

 

 

 

 

 

 

1.
Az állampolgár és a hatóság
találkozása
egy közforgalmú helyen
Egy asztal Egy szék Egy csésze

Egyik szebb mint a másik
Viszik törvényesen a papírt
az állampolgárok
látogatják az asztalt

Aki kéri annak adatik
dedikálja nekik
az erre kijelölt személy
Aztán új papírok

és új személyek jönnek
Reformkori dizájn jó betűtípus
és elég vastag papír
Télen ebbe csomagolom be magam

 

2.
Az elhalt fákat
a kocka alakú díszfákat
térítésmentesen kicserélik
és papírt készítenek belőlük

Erről a halott fákra
kihelyezett táblák is
tájékoztatják
az arra járó közönséget

Szépül egyre a terület
épül az ország
Kiszáradtak
a fő díszítőelemek

Kockaország díszfáit
kicserélik térítésmentesen
Az elhaltakból papír készül
Télen abba csomagolom be magam

 

3.
Kiveszek egy követ
a kabátom jobb zsebéből
és szopogatom
aztán nem szopogatom

Aztán belerakom a kabátom
bal zsebébe ami üres
Nem írom le a gyötrelmet
a győzelmet

melyen keresztül eljutottam
a megoldáshoz
Hagyják figyelmen kívül
amit mondok

és vegyék figyelembe
amit nem mondok
Soha nem hazudtam
és most is biztosan fogok

 

4.
Mindenképpen meg akarom
mutatni a sérült lábamat
Minden körülmények között
Felhúzom nadrágom

és egy combomig érő
paravánon keresztül
a tisztelt bíróságnak
és a nagyközönségnek

a nagyvilágnak én megmutatom
Még mindig nem egészséges a lábam!
A sérült lábamat mutogatom
de az operatőr rosszul állítja be

Bemegyek a múzeumba
hát ott meg rosszul állítják ki
A toalettre aztán
már be se merek menni

 

5.
Legyen rend!
Ez az alapelv
A hadiállapot ne
tükrözzön hadiállapotokat!

A guberáló ne guberáljon
Lomtalanításkor
ne legyenek az utcán lomok
Nem esztétikus

Az emberek az utcákon
ne éljenek
mert mindig az életből
lesz a felfordulás

Az ember utca-lom
Az ember a lomokat
szétdobálja
A többit nem tudom

 

6.
Kezet fogok az ügyvéddel
aki verseket szaval
Ma már világosan látom
hogy nem történt meg

az ami megtörtént
Napnál világosabb
A hold éjszaka
Megtörtént tehát nem történt meg

Mindig sejtettem én
hogy az ügyvéd urak
költői lelkek
Van nekik miből költeni

Kezet fogok a lábammal
aki még most sem egészséges
Ma már világosan hallom
az ügyvéd verseket szaval

 

7.
Ha én például
óramutató lennék
akkor énnekem
példamutatóan

kellene körbejárnom
és persze pontosan is
mivelhogy mindenki
énrám figyelne

Csak járnék körbe
szépen pontosan
és példamutatóan
a forgástengely körül

Nyugodtan nézhetnék
az emberek szemébe
férfiasan vállalva a felelősséget
körbejárásomért

 

8.
Az ember két lábon jár
de olykor fára mászik
máskor meg falra mászik
vagy kerékpárra

Ügyetlenkedik
a homo habilis
aki a fejlődés
zsákutcája

Konzerválja őt a sivatag
a mocsár vagy whiskyjében a jég
Az ember a fejlődés
motorja kerékpárja

Az ember
a kerékben a nyolcas
Az ember
maga a végtelen

 

9.
Az ember a fejlődés motor-
kerékpárja a zsákutcában
Az ember a fejlődés
gépkarabélya

Az ember a falnak
beszél
Az ember a falnak
támasztja a kerékpárt

Az ember célzott
lövéseket ad le sorozatban
háborús filmekben
és a tévéhíradóban

Most jó pénzért te is
kezedbe foghatod a gépkarabélyt
és lőhetsz vele
Céltáblád a világ

 

10.
A születés örömét
boldogságát
megosztom szeretettel
környezetemmel

Egyszerre egyéni
és családi boldogság
forrása is
a születés

Ajtómra ajtódíszt
aggatok: egy szivet
Gyönyörű! De miért
hiányzik a közepe?

Isten hozott!
De a szív közepét
ki lőtte szét
ki lőtte szét?

 

11.
Nemzetiszín szalag
köti össze egy képen
a nő és a férfi kezét
méghozzá ötször rátekerve

hogy erősebb legyen
a kötés
s a kezek fölött ott
a magyarázat is:

Együtt
Alatta gyönyörű
mondatok hömpölyögnek
akár a vörös iszap

Nem elég élni hagyni
sokkal több kell annál:
kifosztani elűzni
alkalomadtán megölni

 

12.
A virágládák előtti
betonos területen
a színpad előtt
az épület körül

A virágládák és a lánc
kordon vonalában
A betonládák előtti
színpados területen

Az épület körül a lánc
kordon vonalában
a fényes kardon
a porszem

A színpad előtti
betonládás területen
a kordon vonalában
virág az őrszem

 

13.
A hentestől jöttünk
anyám
emlékszem
vagy a temetőből?

Miért égették el
a papát a temetőben?
Hisz ő némán
udvariasan fúlna vízbe

hogy véletlenül se
zavarjon senkit
Inkább megfojtja magát
Nem ő A gégerák

Otthon kitömtem
a kölcsöncipőm orrát
lótuszlevéllel hogy le ne essen
rólam a mindenség

 

14.
Mintha májat vettünk volna
a hentesnél a sarkon
vagy talán mégis süteményt
a cukrászdában

a másik sarkon?
A sarkon vásároltunk
arra emlékszem
határozottan

Talán fagyasztott májat
vagy fagylaltot esetleg?
Ötvenfilléres?
Mostan kétforintosokról

álmodom
Azzal később telefonálni
is lehetett a fülkéből
Álmaim elgurultak a lábrács alá

 

15.
Néha rabtartó
néha fogoly
Olykor noszogat
máskor igyekezni igyekszik

Néha maradhat ahol van
néha meg el kell mennie
Lassan halad
várja a harangszót

Néha kimegy a temetőbe
megnézi a sírját
Egyszerű latin kereszt
Fehér

Egyszer
majd
nem jön
vissza

 

16.
Amikor elfáradt
esernyőt tartó karom
hát akkor a másikkal
tartottam az esernyőt

Magam előtt láttam
egy kabátot
betöltötte
az egész látóhatárt

A kabátok
felemelkednek a mélyből
magukkal rántják
az embert

A kabát látta
az égboltot
az ablak
felületén tükröződni

 

17.
Az alsóneműről
egyelőre nem
állíthatunk semmit
teljes bizonyossággal

Szívesen aludtam el
kaviccsal gesztenyével
fenyőtobozzal
vagy alsóneművel

a kezemben
Döglött madárnak láttam
az eldobott
fekete alsóneműt

Odamentem
bámultam hosszasan
és amikor nyúltam érte
elrepült

 

18.
Az öné ez a szép vaskalap?
Csak mintha rozsdás lenne
egy kicsit
de attól még megérdemli

a tiszteletet
Ha nagyon elrozsdásodik
vashulladék lesz belőle
Elviszik a kohóba

és ott újra vassá változik
Lehet belőle ismét kalap
Joggal állapíthatjuk meg
tehát hogy a rozsdás

vaskalapból
lehet majd újra vaskalap
A vaskalap pedig
mindig jól hasznosítható

 

19.
Rozsdás ez a szép vaskalap
Meg akarom mutatni
a tükörnek a toaletten
a hadiállapotokat

Az állam polgáraival hadban áll
az ember derékig
tócsában áll
a toaletten

Szépül egyre az ország
az országtoalett
Szalmasárga lett
az országvizelet

Kicsit még labilis
a homo habilis
Kicsikét még ügyetlen
az ügyeletes ügyes ember

 

20.
Egy közforgalmú helyen
halott kocka alakú díszfákat
veszek elő a kabátzsebemből
pedig még nem egészséges a lábam

Ma már világosan látom:
a guberáló ne guberáljon
Az ember két lábon jár
a forgástengely körül

Lövéseket ad le sorozatban
de hiányzik a szív közepe
Nemzetiszín szalag
virágládák és lánckordon

Akkor most a hentestől jövünk
vagy a henteshez megyünk?
Igyekezni igyekszik az ember
tartja a fekete esernyőt

 

 

A versciklushoz Sergei Essaian (1939 - 2007) festményeit társítottuk a Molloy-sorozatból.

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.