Ugrás a tartalomra

SZŐCS GÉZA – AZ ISTENNYILA ÉS A HATTYÚ

A hídon át pedig
a Traján út felől
egy férfi ballagott
és szája zárva volt
és szája ferde volt
mint akit éjszaka
négy rendőr vallatott.

 

 

 

 

SZŐCS GÉZA

AZ ISTENNYILA ÉS A HATTYÚ 

 

1.   
A földszinten volt a kocsma
A Madárhoz: A L’Oiseau.
Nem értettem, hogy mért így írják
Ha úgy ejtik Á Loázó.

Én úgy hívtam: A Hattyúhoz.
Mert úgy tudtam, hogy változást
Keletrõl majd egy hattyú hoz.

2.
S az a csattanás,
egy szép napon!
Talán az Atyaisten?!
Õ kívánt jónapot?
Mi dörrent akkorát?
Lehet, hogy itt a perc,
valaki végre hát…?!

Á dehogy, csak a szél.
Bevágta odafent
az erkély ablakát

az erkély-ablakot.

Popescu meglapult,
Szabó is hallgatott.
Nem tudható
        s nem kideríthetõ
milyen nyelven hallgat a nyúl.
Cofaru néni varr a gangon.
Figyeli õt az ablakából
a ház szatírja, Szikra úr
ki nõt csak pénzért kaphatott.
Szabó úr némán hallgatott.

Hallgatva énekelt az énekesnõ
s a dadogós dadogva hallgatott,
Gulácsit megtámadta a gégerák
és hajladoztak a néma fák,
némázott folyton a néma gyermek
és szava sem volt a kalugyernek.
És ezek olyan idõk voltak
hogy még a papok sem papoltak.
Szabó is hallgatott.

Más világot éltünk mi akkor.

Ez volt a Madarak Borozója,
Le Borozeau des Oiseaux.
melyben – nem titok ma már –
a halott: az tetsz-halott volt
és a madár: tetsz-madár.

A hídon át pedig
a Traján út felõl
egy férfi ballagott
és szája zárva volt
és szája ferde volt
mint akit éjszaka
négy rendõr vallatott.

Garzó Péter meg másnapos volt
s Szabó csak hallgatott.
A söntéspult mögött
Negru is hallgatott.

A padlástérben cimborám,
Blumenfeld Zsolt lakott.
S az anyja és a nagymamája,
családjuknak nagy blamája.

S mert két fülét befogta,
két szemét eltakarta:
semmit se láthatott,
semmit se hallhatott
így aztán nem csoda
hogy Szabó hallgatott.

A Nép se mindig érthetõ.
Mért nem veti le a cuccot
melyet vonakodva hord.
Hányan játsszák hát a futballt?
That’s eleven – szólt a lord.

Tetsz-eleven volt az élõ
és a halott tetsz-halott.
Miközben Szabó hallgatott.

3.
S amikor zárórát ütött az óra,
sötétbe borult az Oazó.
S én felütöttem azt a könyvet
amelyben az olvasható
hogy ÍM LEBEGVE MINT A HATTYÚ
JÕ KELETRÕL EGY HAJÓ.
 

 

A vers egy befejezetlen ciklus része.

 

Monica Hayes fotója

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.