Ugrás a tartalomra

Retorika és szépirodalom határán

Verspróza vagy lírai novellák, retorikai szöveg vagy szépirodalom, feminizmus vagy sem – hangzott el a legutóbbi Bretter Kör meghívottjának alkotásai kapcsán.  Adorjáni Panna második lett próza kategóriában a Bretter György Irodalmi Kör és az E-MIL tehetségkutató pályázatán.

 

 

 

 

Retorika és szépirodalom határán

 

Bár a Bretter Kör rendezvényei rendkívül népszerűek a kolozsvári diákság és irodalomárok körében, mégis rendhagyónak számít a teltház. A legutóbbi összejövetelen ugyanis székeket kellett hozni a kávéház többi terméből, hogy minden érdeklődő le tudjon ülni.

Adorjáni Panna harmadéves teatrológia szakos hallgatóra nemrég figyelt fel a szakma, amikor tavaly decemberben átvehette a Bretter György Irodalmi Kör és az Erdélyi Magyar Írók Ligája által meghirdetett irodalmi tehetségkutató pályázat második díját próza kategóriában. Az E-MIL díjkiosztó gálán elhangzott Tisztálkodásra már akkor felkapták a fejüket az idősebb pályatársak, várható volt, hogy előbb-utóbb a Bretter fórumán is viszontlátjuk a fiatal tehetséget. A Tisztálkodás, az Ananász, alma, banán, zöld olajbogyó és az Egy nap Sára kis kerek sebekkel a karján jött iskolába című szövegeit olvasta fel, majd Győrfi Kata első éves filozófia szakos hallgató elemezte az elhangzottakat.

A moderátor rákérdezett a novellák hosszú mondataira, arra, hogy a szerző ösztönösen használja-e őket, vagy tudatos írói fogásról van szó. Potozky László prózaíró kifejtette: ez biztosítja a szöveg egészséges sodrását, sőt, még azt is megkísérelné, hogy egyáltalán ne tagolja, így egyetlen mondattá válna az egész novella. Varga László Edgár költő szerint viszont szükségszerű a tagolás, másképp túlságosan hosszú lélegzetűek lennének az írások. Bár ő nem szereti azt a fajta prózát, amelyre nem jellemző a történetiség, itt egyáltalán nem zavarja a sztori hiánya.
Fodor Enikő, a Krónika napilap munkatársa számára Adorjáni Panna témái kissé elcsépeltek, klisészerűek, viszont a „tálalás” annyira tetszetős, hogy élvezhetővé teszi a novellákat, amelyekből következtethetünk arra is, hogy az író feminista. Lovassy Tamás ezzel ellentétben úgy látja, a mindennapjainkról szóló, hiteles írások.

A zömükben pozitív vélekedéseket Váradi Nagy Pál író, költő bizonyos pontokon megkérdőjelezte. Véleménye szerint nem szerencsés a hosszú mondatok használata, a Palatinus Könyvkiadó gondozásában napvilágot látott Próbaidő című antológia kapcsán a kritika ezt a fajta technikát már elmarasztalta. Továbbá úgy gondolja, el kell a beszélőt különíteni az írásoktól, és ki kell próbálni, hogy csupán olvasva, az előadásmódtól elhatárolva megállják-e a helyüket. Felmerült, hogy bár lapszéltől-lapszélig terjedő alkotások, mégis inkább a prózavers, mintsem a novella műfajába sorolható a három írás. Hangulatokat írnak le, lírai töltetű szövegek. Ám Potozky szerint a líraiságot egy prózaírónál inkább előnyként, mintsem hátrányként szokás emlegetni. Amit Adorjáni Panna művel, az széppróza, nem írhat mindenki úgy, mint Hamingway – hangsúlyozta. „A filológusok betegsége, hogy mindenáron ki akarják ölni az ösztönös tehetséget az alkotóból. A felolvasott művekre nem lehet rásütni, hogy versek lennének” – reagált a műfaji dilemmákra Varga László Edgár. Szőcs Márton zenész elmondta, hogy olvasva is hasonlóképp hatnak a történetek, mint a szerző előadásában, és Bohumil Hrabal Táncórák idősebbeknek és haladóknak című művét idézték fel benne. Az irodalmi asszociációk, a szerzőt ért hatások kapcsán fölmerült még Marcel Proust, Esterházy Péter és Tandori Dezső, illetve Elfriede Jelinek, sőt Ciceró és Seneca neve is.
Bréda Ferenc esztéta azt fejtegette: már-már gyanúsan húzósak ezek a művek. Úgy hatnak az olvasóra, mint dohányos emberre a ritka jó minőségű cigaretta, amelyet nem könnyű beszerezni. Az írások a retorika és az irodalom határterületén mozognak. A retorikai fogások miatt sokkal tetszetősebb a szöveg, mintha csupán széppróza lenne. Váradi felvetésére reagálva Bréda elmondta, hogy a szerzőnél a szubjektivitás és az epika bizonyos elemei is fellelhetők, a műfaj közelít a ritmikus prózához.
Adorjáni Pannától megtudhattuk: csak akkor tulajdonít különösebb jelentőséget, irodalmi jelleget ezeknek a szövegeknek, ha nem csupán barátainak, ismerőseinek okoz velük örömet, hanem egy szélesebb közönségnek is tetszik, amit csinál. Az érzelmekre és nem az intellektusra ható színházat kedveli, a retorikai fogások valószínűleg az egyetemi tanulmányainak köszönhetőek, hiszen napi kapcsolatban áll ezekkel az elemekkel. Olykor nem hisz a színház hitelességében, éppen ezért a szellemi nyitottságot az irodalomban keresi.  Elhatárolódik az standard dolgoktól, így a feminizmustól is.
Pillanatnyilag a test, a nő, az emberek foglalkoztatják, ahogy azt az Ananász, alma, banán, zöld olajbogyó novella részlete is alátámasztja: „És végignézett magán, ahogy ott álldogált egy szál alsóneműben a tetőtőltalpig-tükör előtt, egy kicsit, csak egy kicsit kellene soványabbnak lenni, ez a has, ezek a combok, ezek a vádlik, minden csak egy kicsivel nagyobb a pont jónál, csak egy kicsivel, csak pár kilóval, minden egy icipicivel kellene kisebb legyen, kivéve a melleket. Mert ezek mindenevők, mindent megesznek, egyszerre a levest a másodikkal, a másodikat a desszerttel, a desszertet a sörrel, a sört a tökmaggal, a tökmagot a tízóraival, a tízórait a kávéval, a kávét a cigivel, a cigit a nővel, a nőt a ruháival, a nőt a ruhái nélkül, az ágy alatt, a smink felett, az utcán, a moziban, a jobboldalon, a baloldalon, elől, hátul, a Facebookon, a Twitteren, a képernyővédőn, jó nő vagy, mit akarsz állandóan lefogyni, hajtogatják minduntalan, mert ők bezzeg minden típusú nőt el bírnak fogyasztani, az iskolában a barna szemű barnákat, az egyetemen rövid ideig a zöldszeműeket, esténként csak szőkéket, holtomiglan-holtodiglanokkal pedig a kék szemű hollófeketéket, így csalogatják őket, hattyúnyak, darázsderék, őzláb, almamell, selyemhaj, tejbőr, mandulaszem, rózsasegg.”

 

 

Varga Melinda

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.