Ugrás a tartalomra

Társadalmi szatíra Ibsen nyomán

Lehet-e élni ideálok nélkül? Erre a kérdésre keresi a választ Henrik Ibsen Hedda Gabler című drámája, amelynek premierjére nemrég került sor a Kolozsvári Állami Magyar Színházban. Andrei Şerban, az előadás rendezője szokatlan módon közelíti meg az ismert színpadi művet: a huszonegyedik század emberének képét formálja meg benne.

 

 

 

Társadalmi szatíra Ibsen nyomán

 

Andrei Şerban nem első ízben dolgozik a kolozsvári társulattal, a Ványa bácsi, valamint a Suttogások és sikolyok rendezésével számos díjat nyert, és óriási közönségsikert aratott. A 2007 októberében bemutatott Csehov-darab jelenleg is műsoron van, és hónapokkal előre kell jegyet vásárolni a produkcióra. Várható volt, hogy a Hedda Gabler-rel sem okoz csalódást a színházkedvelőknek.

„A stúdióban a nézők Hedda szalonjának részévé válnak, akár a kulcslyukon keresztül leskelődő meghívottak” – árulta el a rendező a produkciót megelőző sajtótájékoztatón. A bensőséges díszlet valóban azt az érzést kelti a nézőben, hogy ő is a színpadhoz tartozik, és ez nem csak annak a (stúdió-előadásoknál már megszokott) fogásnak köszönhető, hogy a színpad egybeolvad a nézőtérrel. Őszi falevelekkel borított előtérből lépünk be az elegáns polgári lakosztályba. Helyet foglalunk, és a színészekkel együtt izguljuk végig a darabot.

 

 

Az eddig leginkább polgári szalondrámaként játszott alkotás ugyanis néhány meglepetést tartogat. A címszereplő, akit Kézdi Imola alakít, nem monstrumként, a férfiközpontú társadalomban elnyomott nőként jelenik meg, ahogy korábban, a hagyományos értelmezésben. Önmagától rettegő, depresszív jellemet láthatunk. Az előadás elején antipatikus számunkra, aztán a végén már-már sajnáljuk, együttérzünk vele. Érdekből megy férjhez Jörgen Tesmanhoz, a szakbarbár tudóshoz, a kispolgári és unalmas férfihez egy biztonságos, fényűző élet reményében. Társasági életre, úri körülményekre vágyik. Mégsincs részük benne, hiszen a nászút után kiderül, kétséges, hogy férje megkapja az új állást. Hedda unott lesz, fásult, rosszindulatú. Az ezredes édesapa konzervatív nevelése, az előítéletek, a konformizmus mind akadályozzák abban, hogy kitörjön környezetéből, pedig erre többször is volna lehetősége.  A szoknyavadász Brack bíró (Hatházi András) által felajánlott szerelmi háromszöget elutasítja. Mint mondja: halálosan fél a botránytól. De régi szimpátiája, gyerekkori ismerőse és férje riválisa, Ejlert Lövborg (Szűcs Ervin) sem képes kiragadni konvenciói közül. 

Kettős életet él. Cinikus és gonosz, de közben törékeny és idealista, szeretetre vágyik. Ragaszkodik a morális értékekhez, ám makacs konformizmusával többet árt, mint használ környezetének és saját magának.  Alkalmazkodni képtelen, így kényszervágányra sodorják az események, és végül csak az öngyilkosságot látja végső megoldásnak, akárcsak a tragikus sorsú Lövborg.

A Jörgen Tesmant alakító Bogdán Zsolt a próbák tapasztalatát összegezve, a prömier előtti sajtótájékoztatón az érzelmek szobrászának nevezte a rendezőt. Ezzel rátapintott a lényegre.  Jörgen, akárcsak Hedda, összetett jellem. A kispolgári férj és középszerű tudós, Heddával ellentétben, megtanul együtt élni a hazugságokkal, és alkalmazkodik a  környezetében élőkhöz. Még aljasságában is gyáva, hiszen megtalálja, de nem adja vissza vetélytársa új könyvének kéziratát, amely annak szakmai sikereket hozhatna, ám eltüntetni, elégetni már képtelen. Hedda teszi meg helyette. Tesman felesége kedvében akar járni, ugyanakkor képtelen kiállni saját érzéseiért, elmondani a nőnek, hogy gyereket szeretne, hogy szereti őt. Férfiatlan viselkedése mindennapjaink papucsférjére emlékezteti a nézőt.

Elvtsednét kettős szereposztásban láthatjuk. Györgyjakab Enikő és Pethő Anikó más-más megközelítéssel formálja meg ugyan, de a lényeg mindkettőjüknél ugyanaz: egy naiv szerelmes, aki képtelen levetkőzni esetlenségét, földhözragadtságát. Heddával ellentétben az ő nagyravágyása nem anyagi javak vagy ki nem érdemelt szakmai siker hajhászásában, hanem valamiféle visszatetsző sznobságban mutatkozik meg. Minden áron egy tudós múzsája szeretne lenni. Miután Lövborg öngyilkos lesz, Jörgen Tesmannal együtt próbálja rekonstruálni az elégetett kéziratot.

Brack bíró mókás, bohém, szoknyavadász. Talán ő a legszimpatikusabb a szereplők közül. Bár őt is beárnyékolja a kicsinyesség, hiszen zsaroláshoz folyamodik, csakhogy Hedda a szeretője legyen, mégis végig nevetünk rajta.

Lövborg igazi tragikus figura. Kiváló tudós, eredeti ötletei, elképzelései vannak, férfiként is sikeresebb, mint Jörgen Tesman, mégis elbukik. Szenvedélybeteg, és túl gyenge ahhoz, hogy megváltozzék. Alkoholizmusa okozza vesztét. Egy éjszakai mulatozáskor veszíti el új könyve kéziratát, és ezek után úgy érzi, értelmetlen tovább élnie. Reménytelenül szerelmes Heddába, mégis megalkuszik a sorssal és a hozzá nem illő Elvstednét választja. Szűcs Ervin a Születésnap Christianja után Ejlert Lövborg szerepét tartja a legkomolyabb színpadi kihívásának. Mindkettővel könnyedén megbirkózik a fiatal színész.

Berte (Csutak Réka) cseléd egy olyan háznál, amelyik egyáltalán nincs ínyére. Inkább szemlélője, mintsem részese a történetnek, de ugyanúgy szenved, mint a többiek. Juliane Tesman (Varga Csilla) az idegesítően gondoskodó, a fiatalok dolgába beleszólni akaró nagynéni sem találja a helyét a világban. Görcsösen próbál megfelelni Heddának, de nem sikerül neki.

Ibsen kérdésére tehát, hogy lehet-e ideálok nélkül élni, a válasz csakis nemleges lehet. Ezt mutatja Hedda tragédiája is. Andrei Şerban a huszonegyedik századi embert ülteti színpadra, a mondanivaló nagyon is aktuális. Olyan társadalomban, gazdasági helyzetben, ahol minden bizonytalan, az emberek sokszor látszatértékekben keresik a megoldást magánéleti gondjainkra. Anyagi javakkal kompenzálják a lelki ürességet, a meg nem talált emberi boldogságot.

A darab egyszerre tragikus és komikus. A korántsem vidám mondanivalót helyzetkomikumok színesítik, gondoskodnak arról, hogy a másfél órás, szünet nélküli színpadi mű magával sodorja a nézőt. Az előadás után pedig elgondolkodunk azon, érdemes-e feláldozni álmainkat, valódi énünket egy elfogadható, de csak középszerű életért.

 

Varga Melinda

 

Fotó: http://huntheater.ro

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.