TÖNKRETETT KEZEK – Jónás Tamás versei
Minden tönkretett kezet őriz egy mozdulat.
Kecses vagy lágy vagy hirtelen: a lényeg megmarad.
És vannak olyan éjszakák, és vannak reggelek,
mikor mozdulnak, s hozzád érnek ezek a kezek.
S te alszol tőlük, anyatejtől fáradt csecsemő.
A tönkretett kezeknek így vagy tanú, s temető.
TÖNKRETETT KEZEK
JÓNÁS TAMÁS VERSEI
DIKTÁTUM
A jég, a magány ellenére ez a nyár.
A hajnalokban társas farkas kiabál.
Az éjszakákon nincsen ruha, takaró.
Talp alattnyi szívben papír a rugó.
A túlzott fények ellenére ez a múlt.
A gondolat a szélvész-várba katapult.
Míg szkafanderben virágok vacognak, áll
a csillagkihunyást ünneplő karnevál.
Örömdal, csengő, gyertyafény. Az ég fagyott.
Mint halott halak szemei, a csillagok.
A tűztáncba feledkezett vad emberek
a befüstölt Föld légterében vízjelek.
Két, szégyenében földre hasalt nagy folyó
egymáson átszalad, közben zuhog a hó.
A Naphoz imádkoznak nők és férfiak
a zománcait potyogtató Hold alatt.
Komor a csend. Az űr fehér. Fát csór a tél.
Egy hajléktalan város forralt bort remél.
Kifekszik hegyvidékre, tengerpartra ül.
Minden megvan, s féláron semmibe kerül.
De palotává ezüstödik a világ.
A szorgalmas végzet könnyű mesékbe vág.
És pizsamában ül fel, ágyban Afrika.
Sóhajt. Beteg. Már senki ne térjen haza.
TÖNKRETETT KEZEK
A kezek tönkretétele viszonylag egyszerű.
Benőtt körmöket lerágni kíméletlenül,
mosás, hideg, cipekedés hosszú éveken át,
s a kézfej lassan elveszti formáját, illatát.
S hiába jön a szerelem, kenőcsök, jólét, unoka,
a tönkretett kezek nem fénylenek már fel soha.
Finomságuk, akár az elszánt cigánykaraván,
végül a szembe költözik, s meg is látszik talán.
De minden tönkretett kezet őriz egy mozdulat.
Kecses vagy lágy vagy hirtelen: a lényeg megmarad.
És vannak olyan éjszakák, és vannak reggelek,
mikor mozdulnak, s hozzád érnek ezek a kezek.
S te alszol tőlük, anyatejtől fáradt csecsemő.
A tönkretett kezeknek így vagy tanú, s temető.
DIAGNÓZIS: SZERETET
Háromágú kisfiú
kapaszkodik a hóba.
Fújja a szél a sapkát,
a kabátot le róla.
Háromszemű galamb száll
vörös tűzfal arcára.
Szárnya alól bor csorog
hánykolódó patkára.
Háromszögű Nap ragyog.
Kisüti a szívemet.
Rab vagyok, s törött vagyok.
Csalj el, és veled megyek!
