Termékeny balladai homály – Az Ir(T)áS táborról
Második alkalommal rendezték meg a középiskolásoknak és egyetemistáknak meghirdetett irodalmi alkotótábort, ahol ismert írók és szerkesztők beszéltek a könyvkiadás titkairól, a riport fortélyairól és a meghívott előadók tapasztalatairól.
Termékeny balladai homály
– Az Ir(T)áS táborról
A visegrádi helyszín, a mogyoróhegyi Természet- és Erdővédelmi Tábor, a Nagyvillám hegy csupa őszi levél és az évszakra jellemző szolid fénytelenség. Október utolsó hétvégéjén ilyen az Ir(T)áS tábor, amelynek feloldása IRodalmi TÁbor Stb. A középiskolások és egyetemisták azért érkeztek ide, hogy egy mentorok koordinálta alkotási folyamat részesei lehessenek. Alig történt meg nyáron a táborbontás, máris rágták Csapody Kinga középiskolai tanár, élő hangoskönyv, táborvezető fülét, hogy visszajöhetnek-e.
Az egyik faház emeleti, négyágyas szobájában kaptak helyet a szemináriumi gyakorlatok és az előadások egy-egy vendéggel. Szabó Tibor Benjámin az online és nyomtatott folyóiratok kapcsán beszélt a lehetséges publikálási felületekről, kiadókról, egy kezdő író vagy költő indulási esélyeiről. Arról, hol érdemes próbálkozni. A jelenleg élvonalban álló könyvkiadók a Kalligram, a Magvető, a Palatinus, az Alexandra, az Ulpius, mert ezek széles körben eljuttatják könyveiket az olvasóközönséghez. A Libri könyvkiadó – amely olyan alapítók nevéhez köthető, mint Balogh Ákos, Halmos Ádám és Sárközy Bence – újrarendezheti az eddigi könyvpiac struktúráját.
Megtudhattuk, hogy a legjobb az NKA által támogatott szervezetekről, kiadókról, folyóiratokról tájékozódni, és azt is, érdemes még elolvasni Umberto Eco A Foucault-inga című művét, amely alapos képet ad a megjelenés mechanizmusáról. Például arról, hogy miként játsszák ki a szerzőket.
A tábor első napja a termékeny homály jegyében telt. Egyrészt, mert a későnyár végi fény eltűnésével beköszöntött az ősz; másrészt előzetes, beugró feladatként a táborlakók két mentor vezetésével egyéni balladákat írtak vagy átírtak már ismerteket, azzal az előzetes utasítással, hogy ne csak Arany Jánosban gondolkozzanak.
A homály valójában akkor kezdett foszladozni, amikor Szabó Tibor Benjámin száján kiszaladt, hogy Babiczky Tibor, Junior Prima Díjas költővel beszélget, többek között A jóemberek című, balladákat tartalmazó verseskötetéről. Megtudhattuk, miért érdekli Babiczky Tibort a ballada, és hogyan kapcsolódik a krimi műfajához, milyen egy jó krimi, van-e egyáltalán magyar változata a műfajnak. Majd Kondor Vilmos, Nemeres István és Lőrincz L. László nevének említése bebizonyította, hogy a kortárs irodalom is sikerrel domesztikálta a krimit.
Babiczky Tibor
Kiderült az is, hogy Babiczky Tibor az első irodalom irányába mutató lépéseket kíméletlen irodalomtanárának és Tandori Dezső szép levelének köszönhette – utóbbinak tizennyolc éves korában küldte el verseit és a felvételije napján kapott tőle választ. Majd a Püski Kiadónál jelent meg a kötete, mert a kiadó vezetőjének megtetszettek a versek.
A táborlakók meghallgathatták egymás műveit, a mentorok és a vendég segítségével javítgatták a szövegeket. Kategorikus tanácsaik a következők voltak: Ir(T)Sák ki a képzavarokat, a giccset, az unalmas kliséket, jelzőket.
Szombaton Szegő János, a Magvető Kiadó szerkesztője tett villámlátogatást a táborban. A közös étkezés alkalmával a közvetlensége mutatkozott meg (megláthattuk lábfejét), majd az előadás során mindent kimerítő beszélgetést folytatott a helyszínelésről, a kritikaírásról és az irodalmi szerkesztésről. Szegő János ugyanis helyszíni tudósítóként kezdte a pályafutását. Szerinte két komponens szükséges egy jó beszámolóhoz: az érdekfeszítő irodalmi esemény és az ehhez társuló érzékletes leírás, mert „egy jó helyszínelő mindig másképpen fűszerezi a riportjait.” Egy helyszínihez elengedhetetlenek az olyan eszközök, mint jegyzetfüzet, fényképezőgép vagy diktafon – meg, persze, a megfelelő felület, ami teret ad a szövegnek.
Szegő János
Szegő János arról is beszélt, hogy szerkesztőként egy tanulási folyamat részese, majd bepillantást engedett a magvetős műhelymunkába. Amíg ő minden megkapott szöveget lassan olvas, természetesen név nélkül, addig Péczely Dóra és Király Levente, akik régebb óta vannak a szakmában, a gyors döntések mesterei. A tábor mentorai a döntési folyamat kritériumairól faggatták a fiatal szerkesztőt. Határozott válasz nem érkezett, csak egy szamárlétra vázlata: folyóiratokban publikálni, majd a kiadóknál referenciákkal jelentkezni. Milyen műfajt válasszanak a fiatalok? – fogalmazódott meg a résztvevőkben. Regénnyel sok az esély, a novella valahogy nem működik, de hogy miért nem, a válasz ugyancsak elmaradt.
A tábori élmények mellett az idelátogatók tematikus feladatokat is kaptak: Cserna-Szabó András kérésére az ételkészítésről kell írniuk, illetve Háy János Egymáshoz tartozók című szövegének mintáját követve kultúrtörténetet konstruálniuk.
Az őszi Ir(T)áS-ban így az alkotásé és a tanulásé volt a főszerep. A balladai vagy őszi homállyal terhelt képek élesedtek, vagy a megfogalmazottak alapján felértékelődtek, hogy a következő év napfénye majd még világosabbá tegyen mindent – akár ezeket az októberi élményeket is.
Varga Ágnes
Fotók: Csapody Kinga
Kapcsolódó anyag: Az első Ir(T)áS táborról