Fogas kérdés – Varró Dani új könyvének bemutatójáról

Helyszíni

 

 

 

Tudósítás Varró Dániel új könyvének, az „Akinek a foga kijött” bemutatójáról.

 

 

 

 

 

Fogas kérdés

 

Az Akinek a lába hatos című kötet is korszerű mondókák izgalmas tárháza volt. Varró Dánielnek ez a munkája – egyúttal Maros Krisztina első illusztrációs műve – elnyerte a 2010-es Szép Magyar könyv díjat. A folytatás pedig: Akinek a foga kijött. A téma mintha Varró Dániel kisfiával, Misivel együtt nőne. Most a fogak, a macskafarok-huzogatás és a pakolás mindennapi kalandjai ihlették meg a költőt. Még korszerűbb mondókák, már nem kisbabáknak.

A könyv bemutatójára érve három fogas kérdés merült fel bennem. Hány gyerek fér el egy teremben úgy, hogy az nem alakul át zúgó űrhajóvá, és nem repül ki egy másik bolygóra? (A polipkezű anyukákkal és a kiöntött málnaszörppel együtt.) Mi lehet Maros Krisztina titka, amellyel ilyen megfoghatatlan, kerek világot tud teremteni? És, persze: miért ilyen fontos dolog a fog?

Hogy őszinte legyek, egyikre sem kaptam választ. De sok olyanra, amire nem is gondoltam, igen. Both Gabi kedves, de alapos kérdései érdekes háttér-információkat tártak fel. Varró Dániel szerint sok olyan dolog van számára, amiről nem lehet verset írni, és általában az életből jön a téma. Míg Maros Krisztina kedvenc gyerekkori mondókája Weöres Sándor Haragosi című verse volt. Még személyesebbé tette a beszélgetést, hogy az illusztrátor ikerlányait is megismerhettük. Vali és Bori angyali huncutsággal sikongatott a nekik szegezett kérdésekre, majd nekiláttak egy szép képet rajzolni Varró Dani bácsinak. Varró Misit, a könyvek ihletőjét sem hagyta hidegen a mikrofon, és egy puszival lepte meg a hallgatóságot, miközben apukája öléből mosolygott vidáman.

Apraja-nagyja málnaszörppel és pattogatott kukoricával a kezében színezhette a kifestőket, amelyek a könyv figuráit keltették életre. Aki az eredetire vágyott, kiállításon nézhette meg a könyv képeit. Both Gabi nem csak az előtörténetről, de az elismerés fontosságáról és a jövőbeli tervekről is faggatta a szerzőpárost, amellett, hogy a „fog” szóval kapcsolatos humoros etimológiai játékba vezette be a nagyobbacskákat, vagy a fogtündérről kérdezte őket. Varró Dániel számára az egyik legnagyobb elismerés, ha rajzot kap a gyerekektől, akikben ily módon él tovább a versek világa. Maros Krisztina pedig tele van ötletekkel és tervekkel. Várhatóan lesz még egy közös munkájuk, azonban a költő most kicsit a felnőttek felé venné az irányt. Az Akinek a foga kijött ismét izgalmas világot teremt az olvasó számára. Nem csak annak, aki fognyomokkal látja majd el, hanem annak is, aki felolvassa. Egyetlen szóval: mai. Minden szótagjával a jelen gyerekeinek és szülőinek szól. Van benne billentyűzet, távirányító, sör és ufós ruha. Ebben a kötetben is instrukciók segítik a mondókázni vágyó szülőket. Nem hétköznapi tanácsok ám ezek, akad köztük olyan is, hogy „metaforikusan”. Szívesen meghallgatnék többféle szülői verziót, az enyémen még töröm a fejem. Aki kicsit földközelibb gyereknevelést gondolt el a még foghíjas apróságának, annak ott „a karácsonyi hangulatú” és az „apai szigorral” jelzett versike, vagy az „együttérzős”. Maros Krisztina pedig ismét bájos humorral alkotta meg a kötet alakjait. Az oldalpárok játékosak és frappánsak.

Térdre kucorodva hallgattam a beszélgetést. Mellettem egy fogzó kisfiú egy műanyag teknősbékával kötött őszinte barátságot, közben egy másik mintha szó szerint idézte volna az egyik mondóka sorait („bájó, bájó, ijájó” – ha jól értettem). Ha marketinges lennék, csak annyit mondanék, hogy íme, a célcsoport. De csak az jár a fejemben, hogy „metaforikusan” és „zokninemtalálgató”. Na meg, hogy milyen kár, hogy nekem már nem jönnek a fogaim, csak a fogas kérdéseim nőnek egyre.

Szabó Imola Julianna
 

Kommentek elrejtése, megjelenítése