Jelige: Dia – Hajnal, Szabadság
A vele töltött percek mind oly csodásak,
mint az őszi szellő halk suttogása,
mint hasamon selymes kezének lágy fogása.
Jelige: Dia
Hajnal
Kinek elcsentem a szívét, csak nézem,
szeretem, mint a lemenő nap fényét.
Eltűnik a hegy mögött, elvesztem
az örökké valóság reményét.
De hajnalodva az idő megint szép lesz,
és a hulló levelek csillogása az élményévé tesz.
A vele töltött percek mind oly csodásak,
mint az őszi szellő halk suttogása,
mint hasamon selymes kezének lágy fogása.
Szabadság
A harmat csillogása lábamon,
a korai napfény szememben.
Kívánom, hogy egész testem szárnyaljon,
hogy szabad lehessek egész életemben.
Átkelni a hatalmas zöld fű szőnyegén,
margaréták közt némán elmosolyodni.
A halhatatlan lelket kérem én,
s a delelő nap fényével azt körbefonni.
Fölrepülök, onnan nézem a világot,
szürke az ég már, keveset látok.
Csendben, észrevenni minden csodás pillanatot:
Szomorú patak csordogálása
hallatszik a sötét éjszakában,
s a szívem halk suttogása.