Jelige: Dia – Hajnal, Szabadság

Pályázati anyagok

A vele töltött percek mind oly csodásak,
mint az őszi szellő halk suttogása,
mint hasamon selymes kezének lágy fogása.

 

 

 

 

 

Jelige: Dia

 

Hajnal

Kinek elcsentem a szívét, csak nézem,
szeretem, mint a lemenő nap fényét.
Eltűnik a hegy mögött, elvesztem
az örökké valóság reményét.

De hajnalodva az idő megint szép lesz,
és a hulló levelek csillogása az élményévé tesz.

A vele töltött percek mind oly csodásak,
mint az őszi szellő halk suttogása,
mint hasamon selymes kezének lágy fogása.
 

 

Szabadság

A harmat csillogása lábamon,
a korai napfény szememben.
Kívánom, hogy egész testem szárnyaljon,
hogy szabad lehessek egész életemben.

Átkelni a hatalmas zöld fű szőnyegén,
margaréták közt némán elmosolyodni.
A halhatatlan lelket kérem én,
s a delelő nap fényével azt körbefonni.

Fölrepülök, onnan nézem a világot,
szürke az ég már, keveset látok.
Csendben, észrevenni minden csodás pillanatot:

Szomorú patak csordogálása
hallatszik a sötét éjszakában,
s a szívem halk suttogása.
 

Kommentek elrejtése, megjelenítése