Ugrás a tartalomra

„Minden Egész újrarakva” – Jegyzetek a Kocsi-út az éjszakában-konferenciáról

Mit tud egy Ady-szuperolvasó? Mi az a „minden Egész”, ami eltörött? Mennyire tekinthető ma élőnek Ady kultusza? Ehhez hasonló kérdésekre keresték a válaszokat a Nagykárolyban, Érmindszenten és Nagyváradon megrendezett Tizenkét legszebb magyar vers rendezvénysorozat 8. állomásának előadói. – Boldog Zoltán beszámolója.

 

 

„Minden Egész újrarakva”


– Jegyzetek a Kocsi-út az éjszakában-konferenciáról

 

   „Minden Egész eltörött”? – formálta kérdéssé Ady Endre Kocsi-út az éjszakában című versének sorait a konferencia mottója, miközben az autómagnóban a Magna Cum Laude Lehet, hogy eltört című száma szakadozott szkeccseléssé a kátyúk között. Huszonegyedik századi hangulat, fut velünk a Suzuki, sehol egy jajszó, sehol a csonka Hold, csak a reklámfeliratok, először magyarul, utána románul (tök mindegy: angolul), mert 2011. május 6-a és 8-a között Nagykárolyba és Nagyváradra érkezett a Tizenkét legszebb magyar vers rendezvénysorozat. A konferenciának és az ehhez kapcsolódó Nagy Versmondásnak  nyolcadik állomása a két partiumi város, ahol három napon keresztül az említett költemény a főszereplő. Meg persze a szakma nagyjai és fiataljai, közel ötven előadó, különböző iskolák és kocsiutak képviselői ápolták a kultuszt, feszegették az értelmezések kánonát, hogy megtudjuk: tényleg ez az egyik legszebb magyar vers, vagy csak a szerző ráérzett valamire, ami inkább korhangulat, mint esztétikum.

 

Ady-szuperolvasó – Lukácstól Lukácsig

   A nyitó helyszín Nagykároly – ahol az első versek születtek, ahova az anekdota, valamint a filológia szerint futott az a „rossz szekér”. De nem Adyé volt az egyetlen út a magyar költészetben, ezt Markó Béla összefoglaló előadása (Kocsi-út a magyar költészetben) is bizonyította, aki végigtekintve a magyar irodalomtörténeten és Ady korában újabb irányokat és szövegeket vont be az értelmezésbe. A vers holdudvara ennek jegyében bővült tovább, és Bókay Antal előadásából kiderült, hogy az Ady-szuperolvasó (aki ideális tudással rendelkezik az adott mű elemzéséhez) akár még Yeats A második eljövetel című verse felé is elindulhat. Ez az irány teljesedett ki Dobos Marianne olvasatában, amely bibliai szöveghelyeket vont be az értelmezésbe – különös hangsúlyt helyezve az egyik Lukácsra, az evangelistára. Alakja a második nap vitájában szinte menthetetlenül összemosódott a másik Lukács (Lukács György) személyével, de végül sikerült tisztázni a helyzetet. Nem úgy, mint azt az ellentmondást, hogy miközben a Kocsi-út az éjszakában a „minden Egész” széttöredezettségéről beszél, a forma következetesen összetartja a széteső egységet bemutató, szabályos építkezésű sorokat. Nagyrészt erre helyezte a hangsúlyt Nyilasy Balázs előadása, amikor a konferenciasorozat címéhez kapcsolódva arra kérdezett rá: miért szép a Kocsi-út az éjszakában? Fontos kérdés, hiszen a legtöbben – mintegy az Ady-szuperolvasó státuszát modellálva – újabb és újabb kontextusokat kínáltak fel a tizenkét sor értelmezéséhez, miközben a halmozódó és egymásra rétegződő szövegek mögött lassan elmosódott az Ady-vers. Ezzel szemben egyre többet tudhattunk meg Ady „protestáns forradalmiságáról” (Nagy J. Endre), valamint József Attilával és Csontváryval párhuzamba állítva a költő sámán-voltáról (Odorics Ferenc). Tarján Tamás előadásából viszont az is kiderült, hogy nem kell annyira megijednünk, hogy „minden Egész eltörött”. Így volt ez mindig (később és korábban is), Petrinél is – és ha valami tényleg darabokban, az a Király István-féle megközelítés. Bár megnyugtató, hogy ennek egyik oka: a számos új Ady-szuperolvasó.

(A videómontázst Farkas Daniella készítette)

 

Szakrális terek – Érmindszent, templom, osztályterem

   A rendezvénysorozat főszervezője, Fűzfa Balázs ügyel arra, hogy az élményközpontú tankönyvei mellett a konferenciák is hasonló módon, a lehetséges érzelmi érintettség nem titkolt szándékával valósuljanak meg. Így a résztvevők ellátogatnak azokra a helyekre, ahol rákérdezhetnek a kultuszra – felmérhetik, elutasíthatják, megrendülhetnek tőle, vagy éppen ápolhatják. Akár a frissen vásárolt és az emlékháznak ajándékozott fűkaszával a kertet.  Így válhatott az előadások egyik helyszínévé Érmindszent, vagy ahogy a helységnévtábla írja: Ady Endre. Először az érmindszenti református templomban kapott szakrális színezetet a Kocsi-út az éjszakában értelmezése – főként a helyi lelkész irodalomtörténeti árnyalatú prédikációjában. Felszeghi Sára előadása a lelki síkról inkább a testiség, pontosabban a pszichoszomatikus szféra felé terelte a vers olvasását. A korabeli kórlapok alapján ugyanis alaposan megvizsgálta a sorok között megbúvó tünetegyütteseket, például a „félig mély csönd és félig lárma” képet, amely a mániás depresszió egyik jeleként olvasható – legalábbis a praktizáló orvosnak.

   Az irodalomtudományok jelenlévő és leendő doktorai közül a vajdasági szekció tagjai (a korábban megszólaló Faragó Kornélián kívül Patócs László, Gerold László, Bányai János, Toldi Éva) főként a szerbiai recepcióra helyezték a hangsúlyt. Az egyik legnagyobb hiány ezen a téren, hogy a Kocsi-út az éjszakában című versnek nincs szerb fordítása. Annál nagyobb hatással volt a délvidéki magyar irodalom alkotóira – mind Sziveri János, mind Domonkos István, de még Tolnai Ottó szövegei is gyakran érintik az Egész széttöredezettségének gondolatát. Csakúgy, mint Miroslav Krleža írásai.

   Nem kell azonban messzire menni, hogy láthassuk: Ady verse a maga szekerével nem fut elébe semminek – sem az Egész eltörtségének megállapításával, sem az éjszakával, de még a maga szomorúságával sem. Kabdebó Lóránt is utalt arra, hogy a Kocsi-út az éjszakában romantikus versként is olvasható. Ezt a tézist formálta meggyőző gondolatmenetté Molnár H. Magor előadása, amely főleg 18-19. századi előképeket keresett, és megtalálta ezt például a Zalán futásában és a Csongor és Tündében is. (Az utóképeket meg maga mögé vetítette.) A konferencia legfiatalabb, 11. osztályos szegedi előadója, Szenti Dóra viszont azt bizonyította, hogy „látomása szerint” Ady „a legnagyobb avantgard”. Ezzel Fűzfa Balázs is egyetértett, aki a saját testén oltotta a popkultúrába Ady márkanévvé alakított (adydas) szerzői nevét.

   Az igazán bátor felvetések a korábbi konferenciákhoz hasonlóan a tanári szekcióban hangzottak el, ahol a vers tanításának lehetőségeiről esett szó. Veress Zsuzsa két videóval bizonyította, hogy a drámapedagógia és a tanári nyitottság segítségével élővé lehet tenni a tankönyvekbe zárt kultúrát. A diákok Adyra komponált táncjelenete és a témában rappelő suhanc bizonyította, hogy a magyartanításhoz nem elég a maximális szakmai tudás: nyitottság és bátorság kell hozzá. Rapszöveget írni a diákkal, vagy éppen saját verset a tanítás tapasztalatairól, ahogy Gera Csilla is tette, miközben Babits Esti kérdésének és Ady Kocsi-út az éjszakában című versének összehasonlításán merengett. Fenyő D. György pedig alapvető dologra kérdezett rá: mire használjuk a verset? Életre, halálra, szerelemre – (túl)élésre, foglalhatnánk össze a választ, de akár a konferencia tanulságait is.

   Az elemzéseken végigtekintve az egyik legmeglepőbb a – jobb szó híján – szakrális olvasatok magas száma, amelyek az adatoló irodalomtörténet és az elméletieskedő irodalomtudomány helyett nem szövegmunkaként tekintettek a versre, hanem mint az írás és az olvasás során érezhető elnyújtott kegyelmi állapotra. Hamvas Béla neve is egyre többször hangzott el, ami azt mutatja, hogy a korábban említett kultúrpolitikus Lukács Györgynek mégsem sikerült örökre B-listáznia a filozófust. A Fűzfa Balázs és Végh Balázs Béla szervezte konferenciának egyik legnagyobb érdeme éppen az, hogy teret enged a különböző gondolkodású emberek szellemi pengeváltásának, melyek – sajnos vagy hálistennek – ritkán válnak szellemi csörtévé. Talán elfogadássá egyre inkább.

 

Az Egész újrarakva – A Nagy Versmondás

   Rendhagyó módon a konferencia utolsó napjára esett a hagyományos Nagy Versmondás, ahol nagyváradi diákok Jordán Tamás vezényletével a színház lépcsőjén építettek hangkatedrálist az Ady-versből. Hozzájuk csatlakozott számos felnőtt, de néhányan a szentesi Horváth Mihály Gimnáziumból is érkeztek. A három napos konferencia egyik legszorgalmasabb, Gödöllőről érkező hallgatója egyenesen az írásbeli feladatlapok mellől indult a helyszínekre. Bár az egyszerre szavaló diákok éppen a „minden Egész eltörött” sorral szenvednek meg a leginkább, végül bebizonyították: „minden Egész újrarakva” – legyen szó a szavalás során az önmaga egységén mélázó magyarságról, a számos generációról, akik együtt szavaltak, vagy a világról, amelyet gyakran csak visszapillantó-tükörből nézünk. Mint ahogy azokat az előadásokat is, amelyek könyvformában a következő állomáson lesznek elérhetők, amikor már nem Adyval távolodhatunk az Egésztől, hanem Berzsenyivel közelíthetünk a télhez, amely akkor már maga is közelít.

Boldog Zoltán

Fényképek: Boldog Zoltán és Gera Csilla

További képeink:

Láng Gusztáv előadása nem csak részekben lobban

 

Molnár H. Magor a laptoppal, saját énjével és az értelmezői hagyománnyal dacol

 

Patócs László dolgozatával Mezősi Miklós néz szembe

 

Végh Balázs Béla átadja az Ady-kultusz ápolásához nélkülözhetetlen fűkaszát

 

A Nagy Versmondók Nagyváradon

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.