Ugrás a tartalomra

VERSTÖRTÉNÉS 2011.05.03 - KESZTHELYI REZSŐ, JÁSZ ATTILA

Önálló rögeszme:
széket húzok reggelente
az ablakhoz, és bámulok amoda.
Sehol se mutatkozik hihetetlen.
Keszthelyi Rezső

zongoralábak
pasztellcsönd menedékben
részlet az egész
Jász Attila

 

 

KESZTHELYI REZSŐ

MUMIFIKÁLT TÖREDÉKEK

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tűnődtetem az időmet,
ő meg velem tűnődteti magát
egy-egy feledésben tartózkodó
állapotomban,
amivel arra int,
abban vegyem észre magam,
miben emlékét észleli a pillanat.

*

Szüntelenül érkező szemmel,
ami a hatalmas szín légköre,
ahogy áramlik,
és végül a legmélyebbre ér,
állt meg a piramis előtt,
ahol a tenger szarkofágja.

És amott, a homokon,
szabályos térközökben,
égő és könnyező tevék –
ahogy önnönmagává szenvedi magát
a szenvedés.


 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kihunyt pillanatok:
a fölérzés arra,
ami élt,
és aztán akként él az ébrenlét.

Az összesei a levegőnek, körülvesznek,
és belőlük nézem,
hűsölve a kerti széken,
citrom-, narancs- és gránátalmafáim
csemete éppenségét.

Derűállapotom az övék,
és várom, ösztön-nesz létkeltésük
mikor lesz az is,
ami én.


 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hajam gyökerétől sarkamig sajognak
a színvirágok és színgyümölcsök,
percre a fügekaktuszoké,
míg markomba süllyed
némelyik tengertörmelék,
és arcomat ringatja szememben
a levegőre lobbanó szél,
oly gyöngédséggel
fonva valahányunkat együvé,
és azt suttogja szüntelen,
kendőzetlen szóld:
lelked nem támad újólag,
hisz’ nem fuvallat,
hanem csak hol volt,
hol nem volt suhanó születés.

*

Önálló rögeszme:
széket húzok reggelente
az ablakhoz, és bámulok amoda.
Sehol se mutatkozik hihetetlen.

Nem tűnik elő
önnönmagában a semmi.

 

 

JÁSZ ATTILA

A LÉLEK BŐRE

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

árnyalatokat figyel
     Várhelyi Tímea képein

zongoralábak
alá bújik a gyerek
kor onnan néz ki

zongoralábak
pasztellcsönd menedékben
részlet az egész

kopott tárgyak a
raszolnak egymás felé
a csend élein

 

 

a lélek bőre
     Szabó Tamás szobrász módszeréről

 

szögekkel kivert
mozdulatban nem mozdul
a mozdulatlan

szögekkel kivert
mozdulatban megmozdul
a mozdulatlan

szögekkel kivert
mozdulatban mozdul meg
a mozdulatlan

 

 

egy nádor tibor képre gondol

 

a kép sarkában
csupán egyetlen fa áll
ennyi s ez minden

csupán egyetlen
fa áll a kép sarkában
ennyi s ez minden?

ennyi s ez minden
egyetlen fa áll csupán
a kép sarkában

 

 

A versekhez Nádor Tibor és Várhelyi Tímea képeit társítottuk

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.