Ugrás a tartalomra

Ahol otthon vagyunk

Grecsó Krisztián Mellettem elférsz című regénye egy családi fotó ihletésére született meg. Valóságról, fikcióról, faluról és városról Király Levente beszélgetett a szerzővel a Rózsakert bevásárlóközpont Líra és lant könyvesboltjában.

 

 

 

 

Ahol otthon vagyunk

 

A beszélgetés hangulatát otthonossá tette az író felidézte konyha a falusi szülőházban: mi is körülültük Grecsót és Király Leventét, és hallgattuk, ahogy történet kapcsolódik történetbe. A kérdező – és egyben a kötetet szerkesztőként jegyző – Király Leventével együtt indult pályájuk: a Sárkányfű című egyetemi lap szerzői köre jelentette az óvó „akolt” akkoriban például Cserna-Szabó Andrásnak, Harcos Bálintnak, Karafiáth Orsolyának és Varró Dánielnek is. Grecsó orientációját a folyóiraton kívül Kemény István egy kritikája segítette első kötetéről, amelyben felismerni vélte Grecsó hangjában az Erdélyi Zsuzsanna által felfedezett naiv népi imádságok stílusjegyeit. „Érdekes, hogy minden, amit írok – mesélte az író – annyira archaikusnak hat az olvasók számára, hogy tipikusan a nálam 10-15 évvel idősebbek reagálnak rá.” Sokszor meg is kérdőjelezik, miként élhette át azokat az időszakokat, amelyeket prózájában megörökít.

A múlt felidézésének kérdése felvetette a valóság–fikció kettősségét, melynek játékát az író, elmondása szerint, nagyon kedveli. De hiába mondtam el minden alkalommal, hogy a regény fikció – mesélte nevetve –, mégis mindenhol úgy írnak és beszélnek róla, hogy családtörténet. Ezt nyilván azok a momentumok táplálják, mint például a nagymama naplója, amely valóban létezett, „a nagymamám publikálta is annak idején a Szegvári Naplóban” – mesélte Grecsó. Arra pedig, hogy a valós helyszínek és tények között tévedések is felbukkanhatnak az efféle prózában, Mészöly Miklós szekszárdi történeteit hozta fel példának az író.

Az „írogató” nagymama, a balett-táncos testvér (Grecsó Zoltán) genetikai „tehetség-vonalra” utal – vetette fel Király Levente, feldobva ezzel a beszélgetés – és egyben talán Grecsó pályájának – egyik központi kérdését: a szülőhelytől való elszakadás és a városi asszimiláció átmenetét, a vidéki és a városi normarendszer különbségeit. „Ha olyan ambícióid vannak, amit a falu nem tud elfogadni, akkor nincs mese, azonnal el kell onnan jönni – mondta az író. – Ha nem fogadod el a törvényeit, akkor nagyon gyorsan a falu bolondja leszel.” Az önmegmutatás vágya egy falusi kisközösségben egyszerű magamutogatássá fajul. Öccsével együtt tizenévesen kerültek el otthonról, s a kollégiumi élet Grecsó számára nagyon fontos asszimilációs lépés volt. Bár sok szempontból gyötrelmes: a tájszólást, ami sokáig gúny tárgya volt, négy év alatt sikerült elhagynia. De még a fiatal budapesti értelmiség közé csöppenve is sokáig megtapasztalta a „leparasztozást”. „A sértettség luxusát viszont nem engedheti meg magának senki” – fogalmazott az író. Egy pályának csak a negyede tehetség, a többi strapabírás, újra-felállás, állóképesség. Grecsó felidézte Sinka István páratlan alakját, aki egy „istenáldotta tehetség” volt, de hogy nem nyílt ki előtte a világ, abban közrejátszott rendkívül érzékeny természete is.

Király Levente érdeklődésére a Mellettem elférsz előzményeiről a szerző elmondta, hogy a Tánciskolát ért bírálatok után (azaz, hogy mikor és miként jön már a „városi” történet), belekezdett egy regénybe, de annyira nem érezte magát otthonosan benne, hogy abbahagyta. A Mellettem elférsz történetfolyamát inspiráló fotó – amely apja nagybátyját ábrázolja – már régóta foglalkoztatta, s a bevillanó emlékeket elkezdte alaposabban körüljárni. Ebből született meg mind az önismeret, mind a szakmaiság szempontjából eddig legfontosabbnak érzett műve – mondta el az író.

Ez nem utolsósorban abból a felismerésből fakadt, hogy családtörténet mennyire elválaszthatatlan része a hazaszeretetnek, s erre sajnos kevés mintánk van. A helytörténet, hogy honnan jössz és hová tartozol épp, az egészséges önismeret része – fogalmazta meg az író. Mint ahogy annak a tudása is, hogy a személyes mítoszok hogyan épülnek be a nemzet mítoszába. „Ha a nagyapád történeteit nem ismered, a történelmet sem ismerheted igazán” – mondta Grecsó.

Végezetül még egy kis kitérőre is maradt idő a vidéki és a városi kocsmák működésének összehasonlítására. Ami, természetesen, többről szól, mint egyszerűen a kocsmákról: a vidéki és a városi létezés különbözőségéről, be- és elfogadottságról, kitaszítottságról. Ahogy mindez elválaszthatatlanul fonódik egybe a Mellettem elférsz történetében.

 

Laik Eszter

Fotók:  1.: lira.hu;  3.: delmagyar.hu

 

Kapcsolódó anyag: Grecsó Krisztián új kötete: nyomozásba oltott családregény

Kritika a regényről (Török Zsuzsa: Identitás és tolerancia)

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.