Ugrás a tartalomra

VERSTÖRTÉNÉS 2011.01.05 - JÓNÁS TAMÁS: CIGÁNYDALOK

 

nincs szükségem harcra: nyerek
elhozom magamhoz a szerelmemet
készülök Istennek óriásnak erre a nyárra
sőt: tavaszra! nincs idő a halálra!

lassan és majdnem örökre foglak
meg kozmosznyi fogolynak
a boldogságot színes üveget
széttöröm: a boldogság leszek!

 

 

 

 

JÓNÁS TAMÁS
 

CIGÁNYDALOK

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

1.
drágám drágám elutazik éjjel
szép férfink elutazik az apád
itthon várunk rá nyarakat-e évet
ne tudd fiam: ő haza-haza lát
megjön majd ha a hideget a szívünk
nem bírja a házunk már ki a fagyot
sírok sírok jól látod te ne sírjál
kedves könnyek ezek az angyalok

 

2.

kenyérmanó hova bújtál te száraz
merre kuncogsz rajtunk cigányokon
nézz a mosolygós kisfiú anyjára
nevetek pedig bent csak zokogok
bújj elő álmom penészes ne légy
a hajam levágom ha ma megleszel
mesére cseréllek siratózenét
morzsázz ma testeddel rossz kedvemen

 

3.

aranyszőke idő szalad végig az utcán
gyönyörű a kanca s mi feketék? mi is!
gondolj szeretőm mindig ha tudsz rám
csak a mosolyom volt olykor hamis
virágok harcolnak az ablak alatt
fiatalságom erős izmai a száruk
jaj csávóm miért kímélted úgy magad
aranyszőke idők futok utánuk

 

4.

hadd örüljek neked táncolj és énekelj
édesanyám ez az utolsó táncod
s ha már az utolsó: miért ne nekem?
hű fiad vagyok nem csaló leányod
az arcodon ma éjjel nincs félelem
megvan ma mindened nem kell kívánnod
táncolj át velem ezen a nagy szégyenen!

 

5.

karolj belém apám kísérj hazáig
elvesztettem ma minden hitem
tél van már nem bírom ki úgyse nyárig
hadd nézzem meg veled a sírhelyem
nem lát most senki a Hold meg már néma
úgy némult el akár az én szívem
halkan ha akarna szólni is néha
nem hallja meg őt már rég senki sem

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

CSALÓK ÖRÖME

gyönyöröm gyémántos koronáján a fény
ahogyan elgázolt gyerekek szemgolyója megreped
széttört. izomtalan vénasszonyok esnek össze így
rettegek, hogy meglátott, néz valaki. ziháló sötétben
fekszem, kurvákhoz járok: álmodom, de nem jó.
a hegyek teteje az egek alja. a jeges tél ott hasal.
a végtelen udvariasan rám csodálkozik.
szolgáljátok a gyávákat, rosszakat. hadd csituljanak.
a pengeéles horizonton rögtön felborul a Nap.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

NEKED, TUDOD ÚGYIS, HOGY NEKED

nincs szükségem a reményre
se igazságra se kenyérre
nincsen amire vágyom
akkor lesz: kitalálom

nincs szükségem harcra: nyerek
elhozom magamhoz a szerelmemet
készülök Istennek óriásnak erre a nyárra
sőt: tavaszra! nincs idő a halálra!

lassan és majdnem örökre foglak
meg kozmosznyi fogolynak
a boldogságot színes üveget
széttöröm: a boldogság leszek!

nyisd ki a szád: a lelkem fészke
belenéztél a pártoltam szemébe:
engem láttál. ezt cipelem én!
nekem te kellesz, nem kell a remény!

 

Jónás Tamás verseihez Mérei Anita metszeteit társítottuk

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.