Irodalmi évértékelő körkérdés 2.
Az év végéhez közeledve kérdéseket tettünk fel néhány szerzőnek, hogy értékeljék 2010 irodalmi eseményeit, és néhány tervüket megosszák velünk. A második részben Ayhan Gökhan, Orcsik Roland és Sárközi Mátyás válaszait olvashatják.
Irodalmi évértékelő körkérdés 2.
Melyek voltak 2010 legfontosabb könyvei? Miért?
Ayhan Gökhan, költő: Györe Balázs: kölcsönlakás; Hová mész, Budapest? című könyvei. Vele szemben elfogult vagyok, mert jó tíz éve, gimnazista korom óta olvasom a könyveit. Tandori és Oravecz után az egyik legnagyobb magyar író. Emellett Deák Botond (Egyszeri tél), Boldogh Dezső (Éjszakai kamionos) verseskötetei. Mindketten meghúzva magukat, előretörés, hízelgés és karrierizmus nélkül csinálják a dolgukat, írják a verseiket. Nekik Isten és költészet fontosabb, mint a magyar irodalom berkei. Ennek a két kiváló költőnek tényleg van mit mondania. A nekem legfontosabb könyv még az Édes Anna kritikai kiadása és Tolnai Ottó A kisinyovi rózsa című írása.
Orcsik Roland, költő és kritikus: Azért is nehéz erre válaszolni, mert az év még nem ért véget. És sok mindent nem sikerült elolvasnom, ami az idén megjelent, így pl. Szilasi László Szentek hárfája című regényét sem. S mindenképpen be akarom szerezni Rosmer János Hátsó ülés című kötetét. S úgy tudom, megjelent az újvidéki Jódal Kálmán második kötete, kíváncsi vagyok rá. Vagy itt van Pollágh Péter A cigarettás című kötete, melyet a napokban kaptam kézhez. Ez tehát jövőre tolódik. Akárcsak Nemes Z. Márió új, s számomra igen vonzó könyve, a Bauxit, mely tegnapelőtt jött ki a nyomdából, s a zentai zEtna-fesztiválon volt az ősbemutatója.
Épp most fejezem be Tandori Dezső Úgy nincs, ahogy van verseskötetét: a pontversek rendkívül izgalmasak. A másik igazán erőteljes könyvélményem Tolnai Ottó A kisinyovi rózsa című kötete. Mindkét szerző eltemet a tengernyi könyvével, ugyanakkor fel is támaszt az ötleteik energiája. Marno Jánostól A semmi esélye tele van kiváló megoldásokkal.
Külön örültem Csehy Zoltán Homokviharának. Weöres után azon ritka kortárs magyar költők közé tartozik, akik a zenét nem pusztán az első benyomásuk alapján reagálják le a költészetükben, hanem átveszik annak szerkezeti, gondolati összetettségét is. Irigylésre méltó Csehy szexi és szaftos „nyelve”!
Hász Róbert (Júliával az út), Danyi Zoltán (Hullámok után a tó sima tükre) és Lanczkor Gábor (Mindennapit ma) új prózaköteteinek azért örültem, mert mindhárman felvillantanak némi fénymaradványt a klasszikus világ aurájából. Ám ez egyiküknél sem jelentkezik tételesen…
Sok minden mást is olvastam az idén, igazán jó költeményeket, mint Kollár Árpád Szarajevóban nem című hosszú Domonkos-parafrázisát, Rábel Zsófia Rókadal című versét a most megjelent Várás, ébredésre első kötetéből, Lengyel Zoltán lírai sűrűségű futamait a különleges erudícióval megszerkesztett Csillagbörtönéből, vagy Mikola Gyöngyi kiváló esszékötetét, A véső nyomát, mely tele van olyan írásokkal, amelyek segítenek a munkámban. De most nem szeretnék holnapig a számítógép előtt ücsörögni az év termését lajstromozva…
Sárközi Mátyás, író és szerkesztő: Esterházy Péter Esti című kötetét, mert Esterházy Péter írta. Valamint a Vidító versek című antológiát, mert én állítottam össze.
Volt-e olyan vers-, kispróza- és esszéélményed, amely nem feltétlenül kötethez, hanem folyóirathoz, felolvasóesthez, előadáshoz kapcsolódik?
Ayhan Gökhan, költő: Nyáron voltam a kishegyesi Dombos Festen és ott hallottam Tolnai Ottót verset mondani. Az hatalmas élmény volt! Énekelve, lelkesen olvasott fel, mint egy igazi színész. A második nagy élmény Deák Botond felolvasása szintén Kishegyesen és a Ráday Könyvesházban. Szerencsés vagyok, hogy hallhattam őket. Folyóiratélményem a Feleségem (Izsó Zita: Függés) darabja volt, ami a Látóban jelent meg.
Orcsik Roland, költő és kritikus: Épp most olvastam el Bán Zoltán András írását a Literán, s mivel jobban megfogalmazta az aggályait, mint ahogy én tudtam volna, rá hivatkoznék.
Aztán igazán jó a talán legjobb magyar filmes folyóirat, a Prizma „Erotika és pornográfia” tematikájú száma, különösen Nemes Z. Márió egy német független filmrendező, Jörg Buttgereit műveiről szóló írása, mely a nekrofília és a pornógráfia összefüggését taglalja. Vári György kegyetlenül pontos kritikája Szabó T. Anna új könyvéről a Magyar Narancsban. Térey János zúzós versei az ÉS-ben.
Amikor Tolnai Ottó felolvasta Pécsett A kisinyovi rózsa néhány részletét, úgy éreztem, a versírás helyett elmehetek kapálni. A folyóiratokban olvasható részletek nem taglóztak le annyira, a felolvasás és a kötet már teljesen másként szólalt meg számomra (a kötetet olvasva mindig Tolnai hangját hallom magamban). A poéma alapján készült Urbán András Társulatának kiváló színházi előadása sem volt képes a pécsi élményt visszaadni. Urbánék darabjában ellenben éppen az az izgalmas, hogy egyáltalán nem törekszenek tolnaiul megszólaltatni a poémát. Szóval nem lesznek olyanok, mint pl. az ötszázezredik Elvis-imitáror. S ha már színházi előadásokról van szó, akkor mindenképpen kiemelném az idei szegedi THEALTER-en látott Derevo Harlekin című darabot. Lenyűgöző volt. Nagyon fontos még a szegedi Metanoia Artopédia társulat Tizenhárom hónap (házi őrizetben) c. darabja. Az előadás a Szegeden élt, megrágalmazott, meghurcolt, majd deportált polihisztor, Löw Immánuel rabbi életét dolgozza fel egyedi módon: az esemény egy lakásszobában zajlik. A darab látványvilága elképesztő. Perovics Zoltán, a rendező most biztos vitatkozna velem, hogy rosszul fogalmaztam. Ilyen a színházi előadás is: vitatkozik a befogadójával. A Metanoia munkái mindig a nézői magatartást, a befogadás sztereotípiáit, előítéleteit kérdőjelezik meg. Kérdés azonban, mennyire képes a Metanoia a saját morális rögeszméit átvilágítani? Ennek a kérdésnek a megválaszolásához azonban érdemes többször is megnézni a csak Szegeden látható darabot.
Elképesztő volt az idei szegedi operafesztiválon a világhírű román rendező, Silviu Purcarete által megálmodott Prokofjev A tüzes angyal című opera a Csokonai Színház előadásában. A darab hihetetlenül gazdag látványvilága, a színészek, zenészek kiváló előadásmódja együttesen számomra az év legjobb előadását jelentették. Nem véletlenül nyerte meg a darab a legjobb produkció díját. Eddig Prokfjevtől csak a Rómeó és Júliát ismertem, de ez az opera annyira dús volt zeneileg, hogy mindenképpen utána szeretnék „hallgatni” a szerző többi műveinek is. Izgalmas volt még egy norvég zeneszerző, Knut Vaage Veslefrikk című „családi operája” Alföldi Róbert rendezésében (ez az Arte produkció-díját nyerte meg).
Kiemelném még a Fischer Iván vezényelte Budapest Fesztiválzenekar koncertjét a MÜPÁ-ban, Mahler VII. szimfóniáját szólaltatták meg első alkalommal a zenekar történetében. Élőben egészen más élményt nyújt egy ilyen kiváló akusztikájú helyszínen a zene: a legapróbb hangszerlélegzetet is hallani. Ezt otthon csak fejhallgatóval veszem észre. S miután nem szeretek sokat fejhallgatózni, ha tehetem, inkább élőben hallgatom meg a finom hangárnyalatokat. Ugyanígy feldobott az idei Kultúrcsempész Sínbusz Fesztiválon az olasz Above the tree öntörvényű zenei akrobatizmusa a szegedi Jazz-kocsmában, s a Hands up! zenekar balkáni kavalkádja. S nem kevésbé a Killing Joke nevű angol zenekar koncertje az A38-on, a kezdeti gyenge hangosítás ellenére is.
Sárközi Mátyás, író és szerkesztő: Fogarassy Miklós Gyermekkor című írása a Kortárs 2010/3-as számában.
Mit tartasz az év kulturális rendezvényének?
Ayhan Gökhan, költő: A Dombos Festet. Egy parányi kis faluban van még igény színvonalas kulturális rendezvényre. Amíg történik ilyen, addig nem kell kétségbe esni, hogy veszélyben a magyar kultúra.
Orcsik Roland, költő és kritikus: A kikindai KIKINDA-short nemzetközi rövidpróza fesztivált, idén Magyarországról Bencsik Orsolya és Kiss László vett részt az eseményen. A csodával határos módon létrejött Tolnai-THEALTER-t, ha nem is tetszett minden előadás. Ugyanígy a szabadkai DESIRÉ Central Station nemzetközi színházi fesztivált. Az idei, zentai zEtna-fesztivált, melyen sok, különféle, egymással teljes ellentétes nézeteket valló figura szerepelt. A fesztiválnak kellemesen kaotikus hangulata volt, totális volt az öröm. A legnagyobb élmény azonban az volt, hogy két héttel ezelőtt egy barátommal egy óra leforgása alatt bevedeltünk egy liter pálinkát, ami utána következett, nos az lett az év kulturális rendezvénye, csak sajnos, nemigen emlékszem rá.
Sárközi Mátyás, író és szerkesztő: Pécs európai kulturális fővárosként szervezett rendezvényei.
Milyen terveid vannak 2011-re?
Ayhan Gökhan, költő: Egyházi esküvő a Feleségemmel. Megtanulni végre németül, elutazni Berlinbe és Erdélybe, Párizsba. Elolvasni az Ördögöket és a Háború és békét. Jobbat írni, mint eddig.
Orcsik Roland, költő és kritikus: Befejezni és megjelentetni a Mahleres verseskötetemet. Lezárni a disszertációs történetet (jövőre már csak a bevezető és az összefoglalás marad hátra). Még gazdagabban megszervezni a soron következő IV. Szeged-Szabadka Kultúrcsempész Sínbusz Fesztivált. Röviden: meghalni és feltámadni. S van egy titok, amiről még nem beszélhetek…
Sárközi Mátyás, író és szerkesztő: Kirándulás San Franciscoba és regényem befejezése.
Kapcsolódó anyag:
