Ugrás a tartalomra

Ayhan Gökhan legújabb versei

"...milyen könnyű! Kr. u. 2010-ben, reggel nyolc
órakor. milyen jó ez. mint az idő, mint te.
hallgatni akarok, hogy legyen annyi, ami
a figyelemhez elég. a mosatlan parton
kapaszkodsz, kéz-közön."
Ayhan Gökhan versei

 

 

 

Ayhan Gökhan versei

 

Feleség

Zitának

 

kivételes reggeleink, olyan kivétel
nélküliek, pontosak, szépek. megterítés,
terítő, asztal. első nászutas szobánk a kád,
a hazaérkezés,az elutazás emléke  vagy,
a nevetés, az esküvői ruha. te és én: kétszemélyes
együtt. közösen adunk nevet a másiknak.
milyen könnyű! Kr. u. 2010-ben, reggel nyolc
órakor. milyen jó ez. mint az idő, mint te.
hallgatni akarok, hogy legyen annyi, ami
a figyelemhez elég. a mosatlan parton
kapaszkodsz, kéz-közön.

 

 

kilencedik félreértés

 

Galambocskám, a lényegre tapintás,
elengedés és tapogatózás,
hideg levegő szorítja vissza,
a hideg levegő bűnmegelőzés,
jöjjön közel, vegye le a kabátot,
tegye fel a fogasra, közel a széket,
látja, megterítve és leszedve
az asztal, étel van rajta és nincs
rajta étel, harang szól, évekkel
ezelőttről, hónapokkal később,
mint ide leültünk, galambocskám,
mint leült volna ide, mellém.

 

tízedik félreértés

 

ne féltsen, kedves uram, az idővel
ne törődjön, ne ismerje,
legyen hasonló, hajlás közben vegye
észre a kimozdult tájat, tudja
Isten, mi hozta létre, mi féle
erő, mint az evangéliumban,
úgy kellene élni, valahogy úgy,
abban a nagy időtlenségben.

 

tizenegyedik félreértés

 

 

fehéren-feketén ugyanazt jelentem,
mint ősszel abban a csatornamenti
vendéglőben, hogy az nem lett volna,
nem hiszem. valakinek mindig lennie kell.
kezekkel, nehéz szavakkal tenni
különbséget lényeges és lényegtelen, igaz
és igazságtalan között, nem kérve
ki az utolsó sört, nem téve
ki magam a mások örökös
tévedésének, ezt akartam, soha
nem lenni tévedés. igen, kedvesem,
csakis ezt akartam.

 

 

Függés

Zitának

 

az olvasó nem ismer, a betű sem ismer, mondd,
ki ismer engem? amíg a kép egy távoli térben
mozog, nem érthető a kettő közt a kapcsolat,én
teveled függök egy szálon, te voltál,
aki engem kitalált, én, ki nem
talált ki belőlem. közelebb, egyre közelebb.
ennyire közel már Isten,
embert a megismerés fokozata avat fel.

 

 

Ayhan Gökhan 1986-ban született Budapesten. Édesanyja magyar, édesapja török anyanyelvű.Évek óta foglalkozik irodalommal, írásait a Népszabadság, Parnasszus, Élet és Irodalom, Kortárs, és a Magyar Napló is közölte. A Használati utasítás c. antológia szerzője. Az Irodalmi Jelenen több ízben közölt verseket. 2010 végére jelent meg legújabb kötete a JAK-nál Fotelapa címmel.

 

 

 

 

 

 

 

Rónai-Balázs Zoltán ajánlója Ayhan Gökhan Fotelapa című kötetéről

 

Kapcsolódó:

Ayhan Gökhan az Irodalmi Jelenen

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.