Jelige: Dugó – A dugó
A hajszálerek pattanásig feszültek. A semmi lábában gyökerezett a szívük.
Nem tudták, a kocsirengeteg mikor kígyózik tovább.
A dugó
Én. Én. Én. → Ő. Ő. Ő.
áthúzás → útlezárás
Zöldet pöttyintett a lámpába a villanyár, szembe sávba gyalogolva bele, s jutottunk a zsúfolt autósor telve üres semmiségébe. Idegesen álltak az autók. A duda hangja folyamatos. Kártyázott és zenét hallgatott a nép.
A hajszálerek pattanásig feszültek. A semmi lábában gyökerezett a szívük.
Nem tudták, a kocsirengeteg mikor kígyózik tovább.
Mentősziréna.
Feleszméltek az alvók. Pár kocsit lélekszakadva előre futottak a kíváncsi nézők.
– Kamionnak ütközött.– mormogták.
Álmomban halott voltam. A vérzőfejű Őt újjáélesztették. Semmi.
35 perc telt el.
Visszajött.
Halálról életre ébredt az áldozat. Síri csend.
A mentősziréna odébbállt.
A pezsgő dugója elrepült, s a kígyózó sor végre elindult. Echidna, a kígyótestű, mitológiai lény sem volt oly ravasz, hogy a lezárt szebesávban előzzön, becsapva a tisztességesen állókat. – Vannak azonban kibúvó harcosok. – Mint szembeszélben a hegyre felfelé kerekezés, olyan volt a várakozás: nehéz és lehetetlen.
Magam vagyok a legnagyobb titok.
Két óra múlva.
Mintha álmomból révedtem volna, eltűnt a tengernyi kocsi. Pezsgővel koccintottak az emberek. A dugó kirepült a főútra.
Sikolynyi csend következett.
Vége. → útlezárás
Újabb dugó következett a végtelenségig…