Ebéd előtt ritkán szoktuk szinte az egész napi távot lesétálni, úgyhogy ennek örömére hatalmas lakomát csaptunk a maradék hideg élelemből és a tegnapi krumpliból, mert mindjárt megyünk haza (megszerveztem a részleges kimentésünket is), úgyhogy el kellett fogyasztani mindent, ami a nyakunkon maradt. Lent a faluban iszonnyal teljes elismerést váltottunk ki a pecsételős kocsma kocsmárosnéjából, mert ő ugyan biciklivel jár dogozni a szomszéd faluból, de ezer kilométer! – az mégiscsak sok.

Kéktúra - 52.

Előzők: Kéktúra 

06 Csókakő

Ezután majdnem 19 kilométer hosszú erdő következett. Minden volt itt, ami csak egy erdőben lenni tudott: széles út, szűk ösvény, állatok, elkerített területek, melyeknek csak a túlfelén derül ki, hogy nem átmászni kellett volna a kerítésén (komoly véráldozat árán), hanem egyszerűen megkerülni... Volt erdészház, eső, végül az az undok erdei kivégzőhely, ami egy fedett, fűthető magaslesből és a közvetlenül elébe szórt kukoricából áll. Azért az ember aljas dög bír lenni. Nem az a bajom, hogy megeszi az őzikét, alkalmasint én is szoktam, és igazán kár lenne nem így tenni. Kevés jobb dolog van, mint a friss őzhúsból pörköltet főzni jó vörösborosan, de azért meg lehet küzdeni férfiasan is, nem ilyen sunyi lesi-hentes módjára. Kár, hogy mindig ezeknél az alávaló orvmészárosoknál van a puska, így még morogni sem lehet, nemhogy tenni ellene valamit.
Ettől a helytől már csak egy esőt és úgy három kilométer utat kellett kibírni, aztán föl is értünk a Csókakői várromhoz, ami a következő panorámás ebédlőhelyünk lett. 

Személy szerint az egyik kedvencem, már csak azért is, mert elég keményen megdolgoztunk érte. Ebéd előtt ritkán szoktuk szinte az egész napi távot lesétálni, úgyhogy ennek örömére hatalmas lakomát csaptunk a maradék hideg élelemből és a tegnapi krumpliból, mert mindjárt megyünk haza (megszerveztem a részleges kimentésünket is), úgyhogy el kellett fogyasztani mindent, ami a nyakunkon maradt. Lent a faluban iszonnyal teljes elismerést váltottunk ki a pecsételős kocsma kocsmárosnéjából, mert ő ugyan biciklivel jár dogozni a szomszéd faluból, de ezer kilométer! – az mégiscsak sok… Elmenőben vissza-visszanéztünk a várra, ami ezután sok kilométeren keresztül látszani fog, és ismét a nagy romantikus utazásvége-érzés kezdett a hatalmába keríteni; nem is sejtettem, hogy néhány órával odébb van az még.

07 Bodajk

Pedig a 81-es útra kiérve pont megállt egy budapesti buszjárat, ha kicsit is igyekszünk, akkor szolid sprinttel egész kényelmesen elértük volna. Vesztünkre mi Bodajkra akartunk menni, mondván, onnan úgyis mindjárt megy a következő, tehát indulás pecsételni. Lekanyarodtunk a bekötőútra, és éppen a buszmegállónál jártunk, amikor jött is egy járat, úgyhogy fölszálltunk rá. Csaltunk alig két kilométert. Szépen leszálltunk a központban, ütöttem vagy hatot a pecséttel, mert az első öt nem tetszett annyira, aztán átmentünk a cukrászdába egy jutalom sütire. Ennek a teraszáról volt alkalmunk végignézni, ahogy tíz perccel idő előtt megjön a buszunk, szépen leszáll róla két ember, aztán tovább is száguld Pest irányába. Először el sem hittük, hogy tényleg ez volt az, de negyed óra múlva már nem fért hozzá semmi kétség. Talán két óra múlva ment a következő, nekünk meg találkozónk volt apával Pesten. Telefon haza. Azt hittem, ideges lesz, de aránylag nyugodtan megegyeztünk, hogy Székesfehérváron találkozunk. Csakhogy még addig a buszig is volt egy teljes óránk. Így hát fölkaptattunk a Kálváriára,

amit szívből ajánlok neked is, ha Bodajkon van egy órányi időd nézelődni. Nemcsak a város látszik innen tófürdőstül, de Csókakő is a szemközti hegyekkel, oldalában a várral, esetünkben naplementében, ami csak fokozza a látvány szépségét.
Addig nézelődtünk, hogy a végén már félő volt: a fehérvári buszt is lekéssük. Persze a városban először elkerültük egymást apával, úgyhogy ebből már lett némi idegeskedés. Az egyetlen dolog, amire Székesfehérvárból emlékszem, hogy valaki feküdt a pláza előtt, egy másik valaki meg mellette térdelt, és próbálta újraéleszteni, körülöttük természetesen mentőautó meg vagy ötven ember. Elég rosszul érintett, noha naponta négy ilyet látni a tévében, amiből legalább egy élő közvetítés. Így ért véget a kirándulásunk, az első rövid, viszont az utolsó nyári. Ezután jöttek a téli expedíciók.

Előzők: Kéktúra