Ugrás a tartalomra

MaSzat - Móra Ferenc: Hannibál föltámasztása 4.

Nem, nem én voltam az, aki mindenkibe beleeresztettem a fullánkot. Sőt magára Hannibálra is szamárbőrt húztam. Ez valami révület volt, valami megszállottság. Persze, így jár az ember, ha sámánok ivadéka: egyszerre megperdül a szívében az ördöngős dob és járatja vele a kutyakopogóst.

A fúriák egyszerre eltakarodtak a fejem fölül. Vitték a hírt a leléknek, a vizek pokolfenekére, hogy már megint nem lesz barátkozás. Olyan bolond fajzat az ember, hogy minden baját elfelejti, ha megtudja, hogy lesz kire hagyni a szenvedéseit.

 

 

 

MÓRA FERENC

 

HANNIBÁL FÖLTÁMASZTÁSA
 

 

 

Negyedik, befejező rész

 

 

8.


Szolid és udvarias ember vagyok, aki még a gyógynövénykereskedő kandúrjának se mondom, hogy »sicc, te!« hanem azt, hogy »cicuskám, nem lennél szíves más irányban orientálódni?« A gúnyolódásra se volt sohase kedvem, se különös tehetségem. A római szatirikusokat és a görög komédiaírókat sokat forgattam ugyan - a doktori disszertációm Aristophanesről szólt -, de inkább csak nyelvi szempontból, s az iróniájukat nem tudtam sem élvezni, sem helyeselni. Sőt, például Aristophaneszt határozottan elítéltem azért, hogy kiváló talentumát a tekintélyek lerombolásába állította. Nekem hiába mondják, hogy ő nem volt a hibás, hanem a kor, amely Kleonokat termett. Az nem úgy van, aki igazi költő, az a suszterokról is tud pindarosi ódákat írni, sőt csakis az az igazi költő, aki ezt meg tudja csinálni. A marathoni győzőkről nem kunszt szépet írni.
De hát akkor mi bújt énbelém, hogy így eljárattam az áprilist ezekkel a derék, becsületes háromdudásokkal, akik végre is nem akarnak semmi rosszat, csak jól akarnak lakni a hazából? Hol itatták én velem azt a boszorkányos ultrát, amelyik úgy kiforgatott magamból? Hiszen nem ez volt az én szándékom. Szép cicerói szónoklatra készültem én, nem ilyen labériusi mimusra. Hol maradt le a lábamról a kothurnus, és mikor kerül rá a soccus?
Nem, nem én voltam az, aki mindenkibe beleeresztettem a fullánkot. Sőt magára Hannibálra is szamárbőrt húztam. Ez valami révület volt, valami megszállottság. Persze, így jár az ember, ha sámánok ivadéka: egyszerre megperdül a szívében az ördöngős dob és járatja vele a kutyakopogóst.
No, most már aztán igazán elmehetünk a lelékhez örökös vizitre. »Ultra Saurometos fugere hinc et glacialem Oceanum! Fussunk túl Szkítián, túl észak zord árján«.
Szegény Dia se gondolta, hogy az útiprogramunkat csináljuk, mikor pár héttel ezelőtt Juvenalist fordítgattam neki. (No, nem az asszonyokról valót, csak a képmutatókról szólót!)
Az erynnisek akkor se maradtak el tőlem, mikor a kapunkon beléptem. De nagyon is az arcomra vetődhetett az árnyékuk, mert Tera mama szükségesnek látott megvigasztalni, ahogy elém döcögött.
- No, nem kell azért megijedni, tanár úr, esett már ilyen dolog a világon máskor is!
Hát persze, hogy esett. De hát mi köze ahhoz ennek az aventinusi vén boszorkánynak és mit vigyorog hozzá?
- Tudja, fiatal asszonyon szokott az ilyesmi megesni! Énrajtam már nem esik meg...
Most már egy ugrással bent voltam a szobában. Dia a sifonér előtt térdelt.
- Mi történt veled? - szökkent fel a szívem a torkomba.
Felém fordította az arcát, amely sápadt és riadt volt, de szelíden mosolygó, mint a vízből visszasütő hold. Összekulcsolt kezét a szájára téve mutatta, hogy most csöndbe kell lenni, mert ő most imádkozik, aztán fölintett a sifonér tetejére.
Pléhre préselt kazáni Mária nézett le onnan, olyan, amelyik még nem a karján hordja a fiát, hanem a méhében. A Krímben találni ilyent minden házban, ahol új házasok virágzanak.
Odatérdeltem Dia mellé, de nem zavartam, csak a két összetett tenyere közé csúsztattam az én egy tenyeremet. A bánatos Máriácska száján egyszerre kinyílt a mosoly.
Amikor befejezte az imádságát, keresztet vetett magára, és keresztet vetett rám is, de azért nem keltünk fel a földről. Jólesett egymást átölelve tovább is ott maradnunk, és hallgatnunk az egymás szíve dobogását.
Az udvar vénhedett törökeperfáján elrikkantotta magát egy jókedvű sárgarigó. »Kell-e dió, fiú?« - ezt mindig olyan fán kezdik a sárgarigók, amelyiken nincs dió - és Dia megszólalt:
- Tera mama azt mondja, fiú lesz.
- Persze hogy fiú lesz - nevettem el magam -, és a mai nap emlékére Hannibálnak fogjuk keresztelni.
A fúriák egyszerre eltakarodtak a fejem fölül. Vitték a hírt a leléknek, a vizek pokolfenekére, hogy már megint nem lesz barátkozás. Olyan bolond fajzat az ember, hogy minden baját elfelejti, ha megtudja, hogy lesz kire hagyni a szenvedéseit.
- Mi nyom itt a kabátod zsebében? - kérdezte Dia, ahogy hozzámbújt.
- Hát az ebédem - veszem ki a csomagot. De már kibontani nem értem rá, mert az ajtón besötétedett egy árnyék.
- Nini, János! A finánc! - ugráltunk fel. Erre számíthattam volna is, hiszen Hannibál meg János összetartoznak a mi életünkben.
Csakhogy a finánc már nem volt finánc. Valami hivatalos libériában feszített, de civil jellegű­ben, gyíkleső nélkül, a bajusza stuccolva, borbélyszaggal dúsan bebűzítve.
- No, mi az János, de nagy gavallér lett magából! Hát kitelt az esztendő?
- Ki, kérem. Most a külügyben vagyok.
Akkor már értem a stuccolt bajuszt. A külügyben gavallérok az ajtónyitogatók is.
- Hát ott nem kell írni-olvasni tudni?
- Ők nem kérdezték, kérem, én meg nem mondtam.
- Okosan tette, János. Lehet, hogy nem is tudódik ki soha. No, tartson velünk - toltam eléje a lekváros kenyeret.
Megköszönte szépen, de azt mondja, nem azért jött. Elhozta ezeket az »izéket«.
- »Mizéket«, János?
Elém rakja a perekopi receptpapirokat. A Hannibál pergamen másolatait.
- Ember, hát ezek hogy jutottak magához? - csaptam össze kezemet a térdemmel. (Félkarú hősöknél ez a csudálkozás gesztusa. Bele van tudva a rokkantsegélybe.)
- Ott voltak ezek kérem, az asztalban, mióta csak a felettes hatóságom odatette őket. Csak eddig nem szólhattam róluk, mert a hivatalos titkot a harmadik paragrafus szerint meg kell őrizni.
- De hát most hogy kerültek ide?
- Hát most már nem vagyok szolgálatban, kérem. Mondom, elhozom, hátha hasznukat veheti a tekintetes úr.
- Én már nem, barátom - kötöztem össze a csomagot. Hanem... hanem... majd a fiam. Az ő idejében majd más lesz a világ... nem akarják majd az igazság kutatásáért máglyára tenni az embereket. A fiam majd föltámasztja Ábelt. Akarom mondani Hannibált.
A szemem a jövő képe felé csillant - és beleharaptam a lekváros kenyerembe...

 

 

 

 

 

 

 

 

Móra Ferenc egy bronzkori sír feltárásán

 

 

IDEGEN KIFEJEZÉSEK MAGYARÁZATA

 

Achájok: az ókori görög nép egyik főtörzse.
Accusativus cum infinitiuo: a latin nyelvtanban a tárgyesetnek főnévi igenévvel való kapcsolata.
Agamemnon: a trójai háború kitörésekor a görögök fővezére, aki kényszerűségből leányát, Iphigeniát áldozta fel, hogy a hajóhad elérje Trója partjait.
Anti Verrem: Cicerónak Verres ellen tartott vádbeszéde (i. e. 70), melynek súlya alatt Verres jobbnak látta önként száműzetésbe menni. A beszédek öt könyvbe vannak foglalva, igen becses történelmi források az akkori provinciák kormányzása s általában az ókori művészetek tekintetében.
Amábilis: kedves, szeretetre méltó.
Aphrodité: (lat. Venus) a szépség és szerelem istenasszonya.
Archimandrita: a keleti egyházak nagyobb kolostorainak főnöke.
Argivok: (lat. argivi) a Peloponnezosz félsziget délkeleti szögletének lakói. Homerosnál a Tróját ostromló görögök összefoglaló neve.
Ariadne: krétai királyleány, aki titokban Theseusnak egy gombolyag fonalat adott, melynek segítségével az megtalálta a kijáratot a megölt Minotaurus zeg-zugos barlangjából.
Aristophanes: görög vígjátékíró (i. e. 450-385), nagy ember-ismerő és bátor szókimondó, képzelete és humora kifogyhatatlan.
Aristoteles: a görög, de az egész bölcselet történetének egyik kimagasló alakja (i. e. 384-322).
Augustus Gaius Octavianus: az első római császár (i. e. 63- i. u. 14), nevét viseli a nyár utolsó hónapja.
Auentinus: a hét halom egyike, amelyeken az ókori Róma épült.
Blaszfémia: káromkodás, istenkáromlás.
Cato: (Marcus Porcius, i. e. 234-149) a szigorú római erények, az egyszerűség, kitartás megszemélyesítője (catói jellem).
Catilinariák: Ciceró leghíresebb beszédei, »in Catilinam«, melyekben a Catilina-féle összeesküvésről rántja le a leplet a szenátusban.
Catullus Gaius: Róma nagy lírai költője (i. e. 87-57), költeményeiben őszintén tárja fel szívét, szeretetét és gyűlöletét minden mesterkéltség nélkül, egyszerű nyelven.
Caracalla: római császár (i. u. 188-217), aki a katonaságban látta trónja támaszát. Nevét a Via Appia mentén, a romjaiban is fenséges hatású melegvízfürdők (thermák) őrzik ma is Rómában.
Cannaei győzelem: az ókori Apuliában lévő kis városka mellett verte meg Hannibál (i. e. 216) Paullus és Varró konzulok vezérlete alatt küzdő római sereget.
Cicero Marcus Tullius: Róma legkitűnőbb szónoka és állam-férfia (i. e. 106-43). 57 beszéde maradt az utókorra. Fontosabbak: »Pro Roscio«, »Anti Verrem«, »in Catilinam« és az u.n. »philippikák« 14 hevesen támadó beszéde Antonius és egész politikája ellen.
Circe: (gör. Kirke) legendás görög varázslónő, ki az embereket állatokká tudta változtatni (Odysseia, 10. ének).
Cerealiák: Ceres római - a termés sikerét védő - istennő adományai. Főleg gabonaneműek értendők alatta.
Clodtus Publius Pulcher: a római köztársaság utolsó századának egyik legerőszakosabb demagógja. Méltó ellenfelére akadt T. Annius Miloban, aki Cicero s a szenátus híve volt. Mindkettőjüknek párthívei voltak s egy verekedés alkalmával Clodius halálát lelte.
Conscla mens recti (famae mendacie ridet!...): Akit semmivel sem vádol a lelke, neveti a pletykákat. (Ovidius: Fasti 4. 311).
Coriolanus G. Marcius: római nemes, aki sértett büszkeségében a volszkusokhoz, Róma ellen­ségeihez pártolt s fegyverrel tört hazája ellen. Anyja és felesége kérése, szemrehányása azonban megtörte a dacos patriciust. Ezekkel a szavakkal adott jelt a visszavonulásra: Rómát meg­mentetted, anyám, de fiadat elvesztetted!
Corpus delicti: a bűnjel törvényszéki tárgyalások alkalmával.
Cyrano: E. Rostand francia nemzeti drámájának katona-költő főhőse, teljes nevén Cyrano de Bergerac, aki reménytelenül szerelmes szép és előkelő unokahúgába, Roxan-ba.
Dedukció: a logikában az egyetemesből, a részlegesre való leszármaztatás módja.
Demosthenes: az ókor legnagyobb szónoka, athéni államférfiú (i. e. 384-322). Ismeretes, hogy dadogó kiejtését azzal orvosolta, hogy nyelve alá kavicsot téve, nagy hangon szavalt a zúgó tenger partján.
Detektálni: gyönyörködni, gyönyörködtetni.
Diana: (gör. Artemis), Apolló nővére, a hold istennője, akit »ragyogó«-nak neveztek.
Duilius Qaius: római hadvezér (i. e. 260), aki az első pún háborúban az általa feltalált kapcsos hidak segítségével az első tengeri győzelmet vívta ki Szicília északi partjánál a karthágóiak ellen.
Endymion: szép ifjú, akinek halhatatlanság és örökké tartó álom az osztályrésze; álmában látogatja meg Selene, az odaadó, szelíd, ezüstös fényű istennő.
Epicifelois: olyan síkgörbe, melyet egy nyugvó körnek külső szélén gördülő kör pontjai írnak le.
Epódosz: utóének, a karének záró strófája a görögöknél, így nevezik azokat a lírai költemé­nyeket is, melyekben egy hosszabb verssor után mindig egy rövidebb következik.
Erinnysek: (lat. túriak) a monda szerint Uranos kiömlő véré-bői született kígyóhajú istennők, a bosszúállásnak, a mardosó lelkiismeretnek megszemélyesítői.
Étosz: erkölcs, jellem, valakinek állandó cselekvésmódja.
Falernusi bor: (röviden Falernum) a rómaiak legnemesebb, Horatius által is sokszor emlegetett bora.
Ferrero Quglielmo: (1871- ), olasz történetíró és bölcselő. Főművében a római köztársaság bukását s a császárság megalakulását tárgyalja.
Fidélis: hűséges; más értelmezésben vidámat, jókedvűt is jelent.
Filtra: orvosi recepteken annyit jelent: szűrd át szűrőpapíroson a folyadékot. Átvitt értelemben kotyvalékot is jelent.
Flebit et insignls tota cantabitur urbe...: Sírvafakad, s az egész város nyelvére kerül majd! (Horatius epódoszaiból vett idézet.)
Fonomimika: az olvasni tanítás azon módszere, midőn a gyermekek a tanulandó betűhangot kis mese, vagy cselekvés keretében többször ismételik.
Forum: A római birodalom városaiban a gyülekezés, vásár, törvénykezés céljaira szolgáló köztér (a legrégibb ilyen Rómában a Forum Romanum).
Fulmen est, ubi cum potestate habitat iracundia: Senecá-tól vett idézet, Móra szellemes fordításában.
Hannibál; az ókori történelem leghíresebb, karthágói hadvezére (i. e. 247-183). Nevéhez fűződ­nek az u. n. pún háborúk, melyeket a gyűlölt Róma ellen viselt. Legnevezetesebb had­műve­le­te volt az, amikor 80 ezer emberrel s 37 elefánttal a Pireneusokon át Oalliába indult s 15 nap alatt nagy nehézségek közepette átkelt az Alpokon. A regényben szereplő zámai csata (i. e. 202) Karthágótól délnyugatra volt, hol ellenfele, az ellene küldött Scipio Africanus győzött; méreggel vetett véget életének.


 

 

 

 

 

 

 

A római légiók hadrendje - változatok

 

Hannibál ante portas: Hannibál a kapuk előtt áll. Cicero philippikáinak elejéről vett idézet (5.11). Mindig a veszély közelségét szokták ezzel a mondással kifejezni. Tréfás magyar változata: Hannibál, azelőtt portás.
Haruspex: áldozati jós Rómában, aki a megölt állatok beléből mondott jóslatot.
Heléna: Menelaos spártai király felesége, a világ legszebb asszonya, akit Paris trójai királyfi rabolt el s ezzel elindítója lett a trójai háborúnak.
Hephaistos: (lat. Vulcanus) a görögök legendája szerint a föld mélyében képzelt titokzatos kohó ura, az istenek kovácsa.
Herodotos: görög történetíró (i. e. 485-425), a »történetírás atyja«. Főműve a görög-perzsa háború leírása, az első nagyobbszabású történelmi munka a világon.
Homeros: neve a világirodalom két legnevezetesebb elbeszélő költeményével, az Ilias-szal és az Odysseia-val fonódik egybe. Újabban kétségbevonták történelmi személyiségét. A hagyo­mány szerint vak volt. Egy bizonyos, hogy mindkét elbeszélő költemény megszerkesztőjében korszakalkotó költői tehetséget kell látnunk.
Homéri kacaj: kiolthatatlan kacaj (l. Ilias 1. 599 és Odysseia 8. 326).
Hoc erat in votis: Ez volt vágyaim netovábbja. Horatius 6. szatírájának első sora. Arany János is használja ezt az idézetet hasonló című versében.
Horatius Quintus Flaccus: Római költő (i. e. 65-27). Mintegy 10 ezer verssort írt. Műveinek csoportosítása: 1. Szatírák, melyekben nevetve s nevettetve mondja meg az igazat, 2. Epódoszok, 3. Versek, melyekben Sappho és Alkaios művészi görög versformáit honosította meg, 4. Episztolák, hexameterekben írt levelek személyekhez intézve. Ezekben rakta le bölcseleti elveinek alapjait. Hatása már a maga korában is nagy volt, a világirodalomban pedig egyenesen fölmérhetetlen.
Indukció: a logikában az egyesről az egyetemesre való következtetés módja, ellentéte a dedukció.
Inkriminált: vádolt, kifogásolt.
In nuce: röviden, dióhéjban.
Jason: az Argonauták, mesebeli görög hősök vezére, akik Argó nevű hajójukon a Kaukázus vidékén elterülő Kolchis királyságba vitorláztak, hogy elhozzák a mondabeli arany kosnak a gyapját. Medea, a kolchisi király varázsló leánya segíti hozzá az aranygyapjúhoz s meg is szökik vele Jolkosba. Jason később eltaszítja magától Medeát, aki kétségbeesésében nemcsak vetélytársnőjét, de tulajdon gyermekeit is megöli.
Jolkos: l. Jason-nál.
Judaeus Apella: Horatiusnál egy babonás zsidónak a neve. »Credat Judaeus Apella«, azaz: ezt higgye az Apella zsidó.
Julius Caesar: híres római hadvezér, diktátor, államférfiú és történetíró (i. e. 100-44).
Juvenalis Decimus Junius: római szatíraíró (i. u. 60-140). Szatírája Horatiussal ellentétben nem mulattató, realizmusa megdöbbentő s inkább lazító.
Karthágó: (Új város) a leghíresebb s leggazdagabb észak-afrikai város, az ókori kereskedelem egyik gócpontja, Róma versenytársa (a mai Tunisz területén). I. e. 146-ban sikerült csak a rómaiaknak elpusztítani a legendás hősiességgel védekező várost. A föld színéig lerombolták s átkot mondtak arra, aki valaha Karthágó helyén új várost alapítana.
Kolchis: l. Jason-nál.
Konfekt: (olaszul confetto) csemege.
Konfidencia: (lat. confidentia) bizalom, elbizakodottság, vagy vakmerőség.
Konfusió: (lat. confusio) zűrzavar.
Konvenció: (lat. conventio) megegyezés, szóbeli egyezkedés.
Kothurnus: (lat. cothurnus) az egész lábfejet védő, lábszár feléig érő magas vadászcipő, melyet szíjjal erősítettek fel. Aeschylos görög drámaíró vitte a színpadra s hogy a tragédiában a színészeknek emberfölötti megjelenést adjon, a k. magas, négyszögű fatalpat kapott.
Kleon: athéni borkereskedő Perikies korában, demagóg volta s durva jelleme folytán ellensége volt mindennemű szabad gondolkodásnak.
Kronion: Kronos fia, Zeus, a görögök fő nemzeti istene.
Kréta: sziget a Földközi tengerben. A sziget királya Minős volt. Ezen a szigeten ölte meg Theseus a Minotaurust (l. később).
Kubikulum: szoba, hálószoba.
Laberiusi mimus: Laberius Decimus (i. e. 105-43), római lovag alkalmi játékait nevezték mimus-oknak. Egyik mimus-ával megsértette Caesart, aki arra kényszerítette, hogy a színpa­don egy rabszolgával szavaljon versenyben. Ekkor mondta el Laberius egyik ránk maradt prológját, ami a római irodalomnak egyik remeke.
Laresek: (lar-ok) a régi latin istenhitben szereplő démonok. A néphit szerint az elhalt ősök szellemei (házi istenek).
Lento risu: lassú nevetéssel (Horatiusnál).
Lermontov J. Mihail: híres orosz költő (1814-1842), Puskin kortársa.
Liber Heroidum: Hősnők levelei férjeikhez Ovidiusnál (pl. Pénelopé Odysseushoz).
Lictorok: hatósági szolgák a rómaiaknál, akik egyesével lépdeltek a magasabbrendű hivatal­nokok előtt, hogy számukra helyet csináljanak s tisztelgésre figyelmeztessék a népet. Jelvényük a fasces, bárddal ellátott szil- vagy nyírvesszőcsomó, veresszínű szíjjal összekötve, volt.
Livlus: nagy római történetíró (i. e. 59-17). Főmunkájában Róma történetét tárgyalja a város alapításától kezdve a saját koráig.
Lotophagosok: magyarul lótuszevők. Ókori mesebeli nép (Odysseia 9. ének), akik Odysseust és társait édes lótusz növénnyel olyan jól tartották, hogy azok megfeledkeztek hazájukról.
Marius Karthágó romjain: M. római hadvezér és szerencsétlen politikus (i. e. 156-86), aki régi versenytársa és ellenfele, L. Cornellus Sulla rémuralma elől Karthágó romjain bujdosott, sötét gondolatokba merülten. Amikor a numídiai helytartó egy követe távozásra szólította fel, azt válaszolta a szolgának: »Mondd meg uradnak, hogy Mariust Karthágó romjain láttad!« Sulla bosszúja csak hamvait érte utói, amit az az Anio hullámaiba szóratott.
Medea: l. Jason-nál.
Milo: l. Clodius-nál.
Minotaurus: minotaurus-bika, egy félig ember, félig bikaalakú szörnyeteg, akinek a labynnthus­ba, barlangjába, ahol tartózkodott, évente 7 ifjút és leányt kellett küldeni áldozatul. Theseus, az attikai hős győzi le Ariadne segítségével.
Mohammed ben Abdallah: a mohammedán vallás alapitója. Mekkából Medina városába történt kivándorlása, az u. n. »Mohammed futása« (hedzsira) az arab időszámítás kezdete (i. u. 622).
Mommsen: Három német testvér, August, Theodor és Tycho, kiváló klasszikus nyelvészek.
Nabukodonozor: (II. N.) babilóniai király (i. e. 604-562), aki elpusztította Jeruzsálemet s a zsidókat babilóniai fogságba hurcolta.
Narratlo rerum: tárgyalás.
Naxos: Sziget a Földközi tengerben, a Kikládok csoportjának tagja.
Numerus clausus: az a szám, amelyet valamely társulat, testület tagjainak száma meg nem haladhat. Nálunk az elmúlt bűnös rendszer a zsidóságra alkalmazta.
Olympos: Görögország legmagasabb hegye, az istenek lakóhelye.
Ossa: hegycsúcs, melyet Ötös és Ephialtes, az Olympos halhatatlan lakóit háborúval fenye­getve az Olympos fölé, s arra egy másik hegyet a Peliont akarták rakni, hogy így jussanak az égbe. Apolló ölte meg őket.
Pallos Athéné: (lat. Minerva) neve azonos gyökerű Athén városának elnevezésével, a természeti erők és tünemények (vihar, felhő, villám) megszemélyesítése; később a tervszerű hadviselés képviselője, a józan észnek s minden belőle fakadó foglalkozás, tevékenység áldást hozó nagyasszonya.
Patres et conscripti: Atyák és összeírottak. Ez volt a megszólítás a római szenátusban.
Panganét: a rövid kard népies elnevezése.
Pátosz: heves érzelmek, felindulás visszatükröződése a nyelvben; szónoki lendület.
Pártusok: (parthusok) a mai ázsiai Khoraszán területén élő nép. I. e. 250 körül a macedónok ellen fellázadva birodalmat alapítottak. Vad, harcias lovas és íjász nép volt. Rossz tulajdon­ságaik közé tartozott a mértéktelen ivás és fajtalanság.
Persephone elrablása: P. Zeus és Demeter leánya, aki virágos réten játszadozott társnőivel, midőn meghasadt a föld, fölbukkant Hades arany szekerével s a sikoltozó leányt magával vitte az alvilágba.
Pelion: l. Ossa-nál.
Pindaros: görög költő (i. e. 522-442). Munkáinak nagy része az alexandriai könyvtár égésével megsemmisült. Ránk maradt ódái főleg a nemzeti játékokon győztes versenyzők dicsérete.
Plato: (gör. Platón) a görög bölcselet Aristoteles mellett legnagyobb alakja (i. e. 427-347). Gondolatai óriási hatással voltak a nyugati művelődés fejlődésére.
Plutarchos: görög történetíró (i. u.48-120),Tacitus kortársa. Főművében »Párhuzamos életrajzok« címmel mintegy 23 görög s ugyanannyi római nagy ember életét írta meg.
Polybios: a pún háborúk görög történetírója (i. e. 169 körül). Élete nagy részét külföldön töltötte. Műveit pontosság, hűség, elfogultságmentes ítélet jellemzi.
Polyphemos: a félszemű óriás kiklopszok egyike. Odysseus és társai úgy menekültek meg barlangjából, hogy kiszúrták szemét s mikor a sebzett óriás elállta a kijáratot, a kitóduló birkák hasa alá fogódzkodtak.
Propertius Sextus: római elégia költő (i. e. 47-14). Költeményeiben a tudós tanulmány lendületes költői szenvedélyességgel olvadt egybe.
Pro Roscio: Cicerónak az ameriai S. Roscius védelmére tartott beszéde, melyben nemcsak a jogért és az igazságért való lelkesedés ragad meg, de a bátor kiállás is Sulla kegyencének üzelmeivel szemben.
Prustas: Bithiniai király, aki a menekülő Hannibál rejtekhelyét elárulta a rómaiaknak.
Punctum saliens: Mindennek az oka, eredete. Aristoteles említi állattani munkájában a tojás fehérében lebegő véres pontot, amelyből a madár szíve lenne.
Quos ego: Neptun ezzel fenyegeti meg az engedelmeskedni nem akaró szeleket (Aeneis l. 135). Magyarul annyi mint: Majd adok én nekik!...
Rétor: az ókori görögöknél a szónoknak, valamint a szónoklat tanítóinak közös neve.
Roxan: l. Cyrano-nál.
Sans peur ét sans reproche: (francia) félelem és gáncs nélküli. A középkori lovagokra értették.
Salmanassar: asszír királyok nevei.
Scipio: l. Hannibal-nál.
Scrupalus: kétség, kétely, aggály.
Scriptor: író.
Seneca L. Annaeus: bölcselő és drámaíró (i. e. 5-i. u. 65), fennmaradt művei közül különösen erkölcsbölcseleti értekezései és levelei értékesek.
Sine ira et studio: ellenszenv és részrehajlás nélkül (Tacitus: Annales 1.1).
Sokrates: nagy görög bölcselő (i. e. 469-399), a szabad oktatás iskolájának megteremtője. Szép és előkelő ifjak társaságában, beszélgetés közben fejtette ki dialektikus módszerének erejét. Politikai ellenfelei halálra ítélték s ki kellett innia a bürökből készített méregpoharat.
Soccus: bőrből vagy nemezből készült férficipő, papucs, melynek viselését nem tartották férfias dolognak: elpuhult emberek szerették hordani, mert nem volt rajta fűzőszalag. Átvitt értelem­ben a vígjáték költészetét jelentette, mint ahogy a cothurnus a tragédiáét.
Sulla: l. Marius-nál.
Szillogizmus: a gondolkodásnak olyan művelete, amikor adott ítéletekből új ítéletet szár­maztatunk le. Két fajtája van: indukció és dedukció.
Tacitus Cornelius: a római történetírás kiváló képviselője (i. u. 55-120). Elvéhez, hogy részrehajlás és ellenszenv nélkül írjon (sine ira et studio), amennyire tudott, hú maradt.
Tarquinius: T. Priscus Róma ötödik királya; T. Superbus, a »gőgös« pedig sorrendben a hetedik s egyben az utolsó király.
Thasos: (Thasus) sziget az Aegei-tengerben. Híres volt boráról és gabonájáról.
Theseus: attikai nemzeti hős, l. Ariadne-nél.
Thonuzóba: besenyő vezér, aki István király idejében visszautasította a kereszténység fölvételét s halála után pogány módra, feleségével együtt temették el.
Tetrakonta-oktaéder: magyarul negyvennyolcas, a kristálytanban a szabályos rendszer egyik alakja, melyet 48 háromszög határol.
Titánok: Uranos és Gaia gyermekei, az ő segítségükkel dönti meg Zeus apjának, Kronosnak uralmát.
Tóga: a római polgár gyapjúszövetből készült ruhája a tunica felett, melyet békés időkben viselt. Megkülönböztetésül szolgált a katonákkal és az idegenekkel szemben.
Turris Maecenatiana: Horatius használja ezt a kifejezést. Átvitt értelemben az elzárkózottság elefántcsont tornyát értjük rajta.
Sauromatae: Sarmatia egy részének lakosai, a szarmaták (Móra regényében Szkitia!), mely név az idők folyamán a scytha név helyébe lépett.
Varchoniták; (magyarul várkunok) az avarok ősei. A név a két őstörzs, uar és khun összevonásából származott. (V. ö. Jókai hasonlónevű elbeszélésével.)
Vae victis: Jaj a legyőzőiteknek! Brennus gallus hadvezér a rómaiakat legyőzve ezer font arany sarcot rótt rájuk. Mikor mérték az aranyat, a rómaiak méltatlankodtak, hogy a gallusok hamis mértéket használnak. Brennus az azóta híressé vált mondással dobta be súlyos kardját a serpenyőbe.
Ventosa plebs: Ingatag, köpönyegforgató nép.
Via Scelerata: bűnösök útja. Ezen vitték Rómában a halálraítélteket.
Virginálni: hangszeren játszani. Virginál a régi zongora (spinett) neve.
Vosz Chrestos: A görögkeleti egyházi szertartás szerint húsvétkor a hívek templomból jőve ezekkel a szavakkal s csókkal köszöntik egymást.
Zámai csata: l. Hannibal-nál.

Képek forrása: www.csiffary.extra.hu/

 


 

 

 

 

 

 

 

 

Móra Ferenc emlékház

Forrás: itthon.hu/ mora-ferenc-emlekhaz

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.