VERSTÖRTÉNÉS 2010.07.19-25. - Rónai-Balázs Zoltán

De még a délelőtti köd
fel sem oszlott,
messze a távolsági
buszok mormogásától,
a lejtő rétjén
megsuhognak a kaszák.

RÓNAI-BALÁZS ZOLTÁN

2010. 07. 21., Gyergyószárhegy (de ez nem igaz, mert valójában 07. 15., 16., 17., 18., 19., 20. és 21., sőt, azt hiszem, tovább is).

ÁCSORGÁST HAZUDÓ IDŐ

Mikor a gondolat bátorságvermeiben,
ezeréves nyarak aranyából, a felbőszült
éjjel pálinkaszóra kést emel és
a világ asztalába vágja,
kitartás az, a valóság fájának gyökere:
szorgos napok déli kongatásainak őrzi magát.
Dühében fenyők törnek az ég felé,
széles, sátras óriások,
szeptembertől májusig tart a tél
és mind szűkebbre torlódnak a hegyek körülötte.
De még a délelőtti köd fel sem oszlott,
messze a távolsági buszok mormogásától,
a lejtő rétjén megsuhognak a kaszák.
S mikor apró kazlacskákban a széna,
méhek döngnek az ácsorgást hazudó időben
és babáit ringatja párává az égre
a sírkő-tejfogú kis temető.

15-én meg (még) ez volt:

TÁJVERS, AD HOC

Apró kazlacskákban a széna.
A sírkő-tejfogú kis temető
eljátszik az ég-és-földköziségben:
babáit lassan vetkőzteti,
párává, az égre.

A feltűrt ingujjú Isten aztán
habos gomolyokba húzza, úsznak
a múltak Gyergyószárhegy felett:
a völgyben hidegzöld árnyékfolt matat.
Nyitott táj, bezárt szöveg.

Jakatics-Szabó Veronika festményei