Ugrás a tartalomra

Jelige: verspályázat

Jelige: verspályázat

 

Mi a fontosabb? A valóság, vagy amit hinni szeretnél?
Az igazság, vagy képzelt remény? A felépített légvár, vagy a romba dőlt ábránd?

 

 

 

 

 

 

Hazafi

 

E földtekén szült édesanyám, mely bölcsőmtől síromig ringat.
Szerelmetes szívem hazámhoz idomult.  Szívemet gyökerestől tépik ki ha a hazám szétesek.
Egységben az erős összetartó magyar nép ne húzzon szét. Itt folyik a magyar tenger, hazánk
legnagyobb tava. Hegybércek, kárpátok-Alpok határt alkot.
Édes hazám versem rímeit te öntöd dalba, mind.
Nem vágyom tőled, távolabb nem hív a messzeség szava.
-E földbe süppedt fájdalom háborúktól sebzetten békéért esedezz.
Legyél béklyóktól megszabadult haza gyermeke,
Kedves Duna s Tisza körülölelsz, majd sodorsz tova..
Emlékeim foszlányaiban még Erdély is büszkélkedett velünk.
Szétszabdalt ország szíve is ketté váll a kétségbeesés haláltáncot jár.
Hazám a felkelő nap te vagy nekem az égbolt zsenitjéről érintesz meg.
Bíborvörös hajnalon izzik-e földbolygó globusza s ébred a haza.
Árnyéktól mentes legyen a haza szeretete.
Hazánk édes gyermeke ne hordozzon keresztet, hamvadjatok fegyverek!
Áldás-békesség-kegyelet szálljon a hazafi népekre!

 

 

 

Dilemma

 

Mi a fontosabb? A valóság, vagy amit hinni szeretnél?
Az igazság, vagy képzelt remény? A felépített légvár, vagy a romba dőlt ábránd?
Józan ész, reményeid záloga.
A csodáknak nincsen alapja, mégis építed magadban.
Miért szükségszerű a racionalizmus táptalaján megkapaszkodni, csak azért, hogy szárnyalásra ne késztessen semmi?
Mindennek van hátulütője, csupán szemlélet kérdése mi az, ami megéri, mi az ami nem.
Sémák, dogmák, alternatívák, elméletek, hipotézisek paradoxonok észérvek-és cáfoltak.
Mind logikus információ, mind hihető, de vajon nálad melyik a nyerő, melyiktől leszel lelkes, átszellemült?
 

 

 

 


Ego és a lélek hatalmi drámája

 

Ösztönökből kisarjadt öntudat, mint csírázó mag

Generációkon át környezet adaptált. Gondolataid formálta, virtuális valóság determinálta sors játszmád.

Minden felfokozott vágy tetőpontra hág, majd roskatagon zuhan a mélypont alá, mert törvényszerűség rád talál.

Léted mozgatórugója, eljátszott hatalmi dráma.

Az már mindegy, hogy sajnálkoztató vagy agresszivitás a lényeg, az, hogy másokat behódítsál, mert az önző gén ösztökél.

Az ego a mozgatórugó eldurvít. Ezért vágyak vonzata megcsappan újabbak törtetnek az egóba.

A kevély büszkeség megy tovább, átgázol a jóindulat határán. A jó is eldurvul, ha bántják, a büszekség nem kér megbocsátást. Az ego a lélek felett áll, még a bűntudat is csak alárendelten viszonyul hozzá.

Érzékeny lélek megvető fölénnyel végigmér téged, majd hatalmába kerít s önmagába olvaszt, így elfordítva fejed mások bánatán mész tovább.

Az ego tipor és sebez, ő nem sajnál, nem hatódik meg.

Gúnymosolyt küld, együttérzést helyett. Az ego elhiszi, hogy tökéletes.

Késői feleszmélés, hiábavalóság felégetett hidat magad mögött, akkor mikor egód vezényelt, s követed a taktust.

A lélek pedig megalázottan zokog mélyen.

Az élet egy párharc, melyet a szív és az ész csatája vív, paradoxonja sokszor elbizonytalanít.

Hinni kéne, hogy az emberiséget nem az ego vezérli, hanem a lélek, mely örökös párharcban él ego testvérével. Küzd, hogy felülkerekedjen ne temesse el önmagában a kegyet, mely segít-feláldoz és hű ember társaihoz.

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.