Ugrás a tartalomra

Jelige: Hegedű – Hazaszeretet, Időutazás, Falatnyi lányka

Jelige: Hegedű

 

Időre érkezett a jövevény
Előbújt anyja kerekded hasából
Még nem láthat semmit sem a világból
De már jelez, cuppogva enni kér.

 

 

 

 


Hazaszeretet

 

 

Anélkül is, hogy mondanám
bennem lakik, hordom magammal.
Az emberekkel és javakkal
az otthonomba jön hazám.

 

Az életem lassan lejár.
Ölelkezem betonfalakkal,
de változatlan akarattal
szeretem és féltem hazám.

 

A Himnusznál mindig felállok,
a győztest így ünnepelem.
Hagyom valónak, úgy kiáltok,

 

sejlik hazaszeretetem.
Magyarként érzem a világot,
vigyázzbaállva könnyezem.
 

 

 

 


Időutazás

 

Anyám hasából látom az anyám
ahogy az egykerekű bakszekér
rakományától meggörnyed szegény
és végigtolja a lucskos tanyán:

 

tökből, husángfából a juss kijár.
Áldott méhében rugdalózom én:
a napvilágra készülő remény,
tudója némán és epedve vár.

 

Kondérjából meleget oszt a nyár
még nem tudom a világ mit ígér,
belőlem bármi válhat még, talán:

 

anyám szemfénye a kék földtekén,
amelyre büszke lehetek akár,
mert nem hiába születek meg én.

 

 

 

 

Falatnyi lányka
 

 

Időre érkezett a jövevény
Előbújt anyja kerekded hasából
Még nem láthat semmit sem a világból
De már jelez, cuppogva enni kér.

 

Ha majd rohan, nevetve gőgicsél
Mikor a szekrényről mindent lerámol
Jól érzékelhető a mosolyából,
Feloldozást, viszonzást is remél.

 

Én már tudom és képzelődve látom:
Ahogy lovagol fáradt térdemen,
ölelve boldogan karomba zárom,

 

a kép agyamban így marad nekem.
Falatnyi lányka, Istenem megáldjon
Az életed vidám s dicső legyen.

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.