Ugrás a tartalomra

Versek

mint hómezőn a vadnyúl
az ugró képzelet
ha mit még hátrahagynunk
a kép s a képkeret
Orbán János Dénes verse

Visszaszorított amplitúdó.
Megszoktuk azt, hogy verni szoktak,
taposni, mint a halni tudó
ellenséget az elbukottak.

EMLÉKHÁZ – Vesztergom Andrea versei

 

Csak egy kavicsot
mozdítottál el

és beomlott szívem fala.
Most a szavak kőfejtőjében

fekszem
betemetve.

Dagmar Nick versei – Schiff Júlia fordításában

Felejtsd el ezt a versemet.
Minek tanulnál verseket?
Nemsokára már könyv se lesz,
határ se lesz, törvény se lesz,
feldúlt életünk széthordják
mohó ázsiai hordák.
Új népvándorlás kezdetén
mit érsz a versekkel, szegény?!

Bogdán László: Felejtsd el ezt a versemet

kint nyár van.
a kórterem plafonja,
mint befagyott tenger felett az ég.
virágot nem mertem venni neki,
nehogy elkezdje tépkedni, és feltegye a kérdést,
„szeretsz, nem szeretsz”


Karádi Márton versei

 

"Tele pohár, árnyas lugas,
kiszuperált tehervagon,
összeállt az idilli kép
a gyümölcsös domboldalon,
s helyet talált minden emlék:
iparnegyed, barackliget,
elkerült vagy vágyott vidék,

megélem most mindegyiket."

Bálint Tamás versei

Csendes víz

 

          (Still Water)


Azért pihen meg

A sebes folyó,

mert a meredeken

lerohant;

most belegyorsul.

Peter Fallon: Nappal és éjszaka – válogatott versek Kabdebó Tamás fordításában


a találomra kiosztott szerelmek,
a fésületlen, felsült arcok,
a mit sem sejdítők,
a dühítőitalok, a
pontatlan toporgó macskák,
a lassú tettek karneválja

LASSÚ TETTEK KARNEVÁLJA – Kabai Csaba versei

Minek álltok itt meghatottan,
akiket tanítottam?
Áldozzatok kakast
értem –
A félelmet nem érzem.
Csak azt, hogy hidegedik a lábam …
Rátok kukorékolok hajnaltájban.

MÉG BÚCSÚZÓBAN IS

 

A felejtésen túl
már semmi emberi.
A kevés limlomot
az eső elveri.
(Szauer Ágoston)

 

Mélyen lélekalkatnak fájva mik vonulnak –
nem könnyét forgatod
(Kalász Márton)

a madár meghalt
fodrán tenger Tenger fodrán
(Zalán Tibor)

 

 

 


Tömegsír? Inkább csak közös a falábú
néptanítóval, meg egy torreádorral,
aki nem járt templomba és az Egyházról
nem egyszer sértő hangnemben nyilatkozott.

Gömöri György: Lorca, hajnali úton

 

 ...Tollai csapkodnak, szíve dübörgő
     motor,
Mintha túl késő lenne, túl késő
Didereg az éterben
Dala egyre vadabbul és vadabbul kavarog
És az örvénylő napban
A pacsirta lassan elpárolog...

Ted Hughes: Pacsirták (Acsai Roland fordítása)

csak árvíz van –
ilyenkor tavasszal
panaszáradatként mállik a szó
a vásott ajkakon
Iancu Laura versei

 


Hogyha viszony: gyors lefolyású
Fényűzés legyen, ne viszony.

Ágya se legyen, jövője, múltja
Hulljon, haljon a percekért,
Ne összegezzem, ki ne tanuljam,
Felejtsem el a képletét.

Szálinger Balázs: Közétek dobva búcsúzom

A testemből vétetett teher vagy,
űrben száguldó fémes kacagás,
rügy a halhatatlanság színpadán. Félelmetes erőm, mégis kevés,
segítsed át az idő tutaján
lelkemet, tisztító felismerés.

Majorana helyzetjelentése a tökéletes boldogságról – versek Böszörményi Zoltán kötetéből

Szavak. A nap első busza átcipel
baljós fejemmel együtt a Dunán.
Lekókadok, a víz meg kussol,
pedig ha szólna, visszamondanám,
de nem dicsér már téged senki sem.
Dobai Bálint versei

"mi vagyunk a háromkirályok jöttünk hóból jöttünk sárból / jöttünk a sivatag porából hogy megkeressük az újjászületettet / megkeressük mesterünk..." 

Weiner Sennyey Tibor: Három király éneke

 

"Megtisztel a fényképmosolyával, a kezét
elrendezi és beáll egy új pózba. Beszél?
Nem mond – kijelent, mondata lózung, frázis.
Kincstári plakát, letépi, felkapja a szél."

Prágai Tamás versei


Lelkecske, lengécske, gyöngécske,
Test társa, pártfogója is,
Oly tartományba térsz, amely
Sápadt, szigorú, mezítelen,
És nem játszol többé soha.

Békássy Éva: ANIMULA, VAGULA, BLANDULA

 

Én, Antonio Pusic kapitány,
Születtem 1760 decemberének egyik éjjelén,
Úgy döntöttem, hogy elhajózom innen.
Hogy eddig itt éltem, az csak a furcsa véletlen műve.
Sose gondoltam, hogy ily hosszan
Időzöm majd Raguzában... 
Szegedi-Szabó Béla Győrffy Ákosnak ajánlott verse

Mintha egy hóval töltött
Homokórában szánkóznánk,
Az időben szánkózunk.

Acsai Roland versei

 

„Mi a nyelvünk hegyére tettük
Akár az ostyát, a Napot
És kiéhezve nyeltünk egy nagyot
Mielőtt fekete pengéjű kardjuk
Húsunkba harapott.”
Slobodan Nikolić versei

„(...) Mindenhol  / hiányod robbant szét / bútort, gondolatot, / a mániám vagy! Lettél // az, / amennyit nem érsz: / egy városnyi emlék, / így álltál nekem össze // végképp Budapestté.” – Hegedűs János versei

 

 

"...milyen könnyű! Kr. u. 2010-ben, reggel nyolc
órakor. milyen jó ez. mint az idő, mint te.
hallgatni akarok, hogy legyen annyi, ami
a figyelemhez elég. a mosatlan parton
kapaszkodsz, kéz-közön."
Ayhan Gökhan versei

Lelke hó-zene,
idegsejtjei lüktető csillagok
rekviemjét más fejezte be
a gravitáció majd elringat,
szín-szólamok nőnek vállamra.
B. Kiss Mátyás:  Variációk Mozart Requiem-jére

 

autóba ültünk mind az öten,
a tengerre indultunk
hajnalban. izgulós nyári
utazás, bőrönd, pakolás, zsinór,
a csomagtartóra kötöttük életünket,
a ruhák közé hajtogatta anyám
a törölközőinket.

Terék Anna versei

 

Tömegsír? Inkább csak közös a falábú
néptanítóval, meg egy torreádorral,
aki nem járt templomba és az Egyházról
nem egyszer sértő hangnemben nyilatkozott.

Gömöri György: Lorca, hajnali úton

 

 

"a tavaszi sóvárgás
a gyomorból indul
lefele haladva
a szexust megragadja
fölfele törve
a szivet elragadja
csak a szerelmes aktus csillapítja"

Tábor Ádám versei

De elment egy nyári estén.
Látták, hogy begázolt a tóba
Piros fürdősapkában
Hervadó kamillákkal
Keblén selyem volt a víz.

Mary O’Donnell versei Kabdebó Tamás fordításában

 

a világ képernyõje
Zaj kezében van,
egy felfordult ernyõ
ami esõt zuhog a csendre,

Sohár Pál: Váratlan versek

  


Az ősz ma, nézd meg, épp bokáig ér.
A szeptemberre külön színvilág van:
összekutyulva barna és fehér,
rumos kóla egy részeg indiánban.
Závada Péter versei

 

 

Már hálómat sem merítem a vízbe.
Mióta lesek arra a nagy halra?!
Sós vízben kiázott verseim íze
sorokat sodor az áramlatba.

Korányi Mátyás versei


A pályaudvar, mint mély torok − a beton,
az üveg égbe kiált. A fáradtságtól lassan
elalszol; magadon túl nem jutsz tovább.
Necz Dániel versei


Ha összetört, összetört,
Nincsen bűbáj, nincsen flört.
Duzzogtál, hogy nincs virág.
Vetéljen el hét világ!
Borsodi L. László versei

"Tele pohár, árnyas lugas,
kiszuperált tehervagon,
összeállt az idilli kép
a gyümölcsös domboldalon,
s helyet talált minden emlék:
iparnegyed, barackliget,
elkerült vagy vágyott vidék,

megélem most mindegyiket."

Bálint Tamás versei


csak felállni
csak ölelni
csak bár egyszer átölelni.
Csak a kart karodba tenni,
Csak megfogni, csak ölelni,
Csak bár három lépést tenni.

Jancsó Noémi (1988–2010)


 

Megtekint az Űr,
gyorsan felbecsül,
itt volt tovaillant,
    tűnő testemet
    lágy est fejtse meg –
    kapcsold le a villanyt!

 Karácsonyi Zsolt: A szív és test vitája

 


Hízelgés – kérkedés – csábítás – áhítás…

 

Merénylet (mindez) az önuralom ellen:
Kegyesen kellene lenni kegyetlennek…
Az ember újra meg újra állat, aztán...

Nagy Zopán versei 

 


 

 

 kint nyár van.
a kórterem plafonja,
mint befagyott tenger felett az ég.
virágot nem mertem venni neki,
nehogy elkezdje tépkedni, és feltegye a kérdést,
„szeretsz, nem szeretsz”

Karádi Márton versei  


 

Hamarosan törlöm magam.
Iwiw, fészbuk, dzsímél.
Közösségi portálok.
Otthagyok mindenkit, magányok.
Rajzolj magadra fekvő feleséget.
Arcok, arculatok.
Dehogy kelletek.
Mindenhonnan továbbállok.
Bajnai Nóra versei


 

a messzenyúló víztükör, amelytől
boldogság fogott el annyi festőt,
meg költőt: ez a mediterrán tenger,
körben fasor, a víz színén vitorlák,
az éggel összeérő Nagy Kék,
kegyelmesen nekünk rendelt s adott.
Gömöri György versei

 


 

"Megtisztel a fényképmosolyával, a kezét
elrendezi és beáll egy új pózba. Beszél?
Nem mond – kijelent, mondata lózung, frázis.
Kincstári plakát, letépi, felkapja a szél."

Prágai Tamás versei


 

 

"és egyre nyúltam, magasodtam
s egyúttal összezsugorodtam
és töpörödtem, mialatt
nőttem, mert gyilkos sem lehettem
úgy, hogy ne legyek áldozat,
s végül hunyt szemmel látni kezdtem
a kisegérben magamat."

Faludy György: Fehér egerek


 

 

 


 

Ki szeretetet csak szavakkal mímel,
kínok közt térdel – mondod – nem szabad,
csend gyíkja elébe hiába szalad.
  

Böszörményi Zoltán: LÁTOMÁS 

 


 

 


 

 

 „az emberi szív kurva önmagát se unja
aktív mint a szén ha kihozzák a fényre
csillog-villog szurkos üvege a napnak
kettétörik felkacag ha utána kapnak
kurva minden üreges izmos véres pumpa"
Jónás Tamás versei

 


Megtekint az Űr,
gyorsan felbecsül,
itt volt tovaillant,
    tűnő testemet
    lágy est fejtse meg –
    kapcsold le a villanyt!

 Karácsonyi Zsolt: A szív és test vitája

 


  

 

A Nagy Zöld növény - kinek két karját kifeszítettem -
Úgy emlékeztetett valakire, s nem tudtam, hogy őt
Most elvesztettem vagy megmentettem. Nem tudtam
Hogy ki feszít kit, és ki menti őt és ki engem?
Weiner Sennyey Tibor versei

 

 

 

Karafiáth Orsolya elmondja három versét

a Cigánykártya című kötetéből

„Ki vagy te?”
„A barátod vagyok” – válaszolta valaki.
Kitártam teljesen az ajtót
és megragadtam a sötétben
és én zártam körbe az árnyat...

Tõnu Õnnepalu és Lauri Sommer versei

talán a tél fehérje
leszáll az éhes partra
félbemaradt leveled a délutáni kávéd
hajón vontatja oda

Iancu Laura versei

Lázár Bence András versei

 
Nyilas Atilla versei

Dobai Bálint versei és interjú a költővel

Rácz Bogi versei  

Gömöri György versei  

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.