Ugrás a tartalomra

„Egyszer volt, hol nem volt” – Mesedélutánok az olvasás jegyében

Teltek-múltak a napok, a hetek, a hónapok. Ekkor egy új ötlettel álltam elő, hogy ezen mesékből úgynevezett „Mesedélutánokat” szervezhetnénk nemcsak iskolákban és könyvtárakban, hanem öregek otthonában is. Így megszerveződött egy úgynevezett alapcsoport a következő résztvevőkkel: Monoki Kitti, Kocsis Kinga, Illyés Regina, Varga Noémi, Kovács Orsolya, Karikó Alexandra, Kovács Evelin és Ladányi Erika. Azonban ez a kis csapat kibővült kisebbekkel.

 

„Egyszer volt, hol nem volt” –  Mesedélutánok az olvasás jegyében

avagy hogyan tegyünk szert személyre szóló mesékre?

 

Az „Egyszer volt, hol nem volt” – Mesedélutánok egy kis iskolából indultak el, melynek története nagyon édes.
   Él egyszer egy ikerpár, aki minden reggel betért a német termembe, ahol írogattam a történeteimet. Egyszer a következőt kérdezték, hogy a hordozható számítógépem tud-e magától mesét írni. Rögtön megadtam a választ, ami azt eredményezte, hogy azóta is írom a különösebbnél különösebb történeteket, meséket, verseket. A válasz így hangzott: „Önmagától a gép erre nem képes, de ha megadtok két-három szereplőt, akkor írok nektek meséket.” A lányok egyből megnevezték kedvenceiket, sőt még azt is megmondták, benne szeretnének lenni a meséjükben.
   Ettől kezdve egyre több és több diákom kér úgynevezett személyre szabott meséket. 

 


   Teltek-múltak a napok, a hetek, a hónapok. Ekkor egy új ötlettel álltam elő, hogy ezen mesékből úgynevezett „Mesedélutánokat” szervezhetnénk nemcsak iskolákban és könyvtárakban, hanem öregek otthonában is. Így megszerveződött egy úgynevezett alapcsoport a következő résztvevőkkel: Monoki Kitti, Kocsis Kinga, Illyés Regina, Varga Noémi, Kovács Orsolya, Karikó Alexandra, Kovács Evelin és Ladányi Erika. Azonban ez a kis csapat kibővült kisebbekkel.
   Így szerveződött meg egy kis csapat, akivel szabad időnkben jártuk a környéket. Eleinte a régebbi, de még be nem mutatott mesékből válogattunk, később már előre megadott szereplőgárdára megírt meséket adtunk elő, majd minden „megrendelő” meg is kapta személyesen a kért meséjét.
   Örményesen kezdtük el a „Mesedélutánok” rendezését, ahol a következő mesék hangzottak el.
   1. mese: Illyés Regina – hangjegyek vitája. 2. mese: Kovács Evelyn – Az állatok királyai. 3. mese: Kocsis Kinga – A hiúz esete a tigrissel, a pumával és az oroszlánnal. 4. mese: Ladányi Erika – Az erdő megmentője. 5. mese: Varga Noémi – A zebra és a három kutya. 6. mese: Lochness  és Yeti. 7. mese: Mobil az órán. 8. mese: Karikó Alexandra – Pótvizsga magatartásból. 9. mese: Rezes Erzsébet – A nyolcadik.

 


   Nagyon megható volt az örményesi Polgármester hozzáállása, aki kiutalt egy kisebb összeget, hogy jutalmazni tudjuk azokat a diákokat, akik szabad idejüket a kultúra ápolására használják.
   Majd követte azt a kuncsorbai tavaszi 2008. április 17-én megtartott „Mesedélután”, ahol kiegészítettük a mesék felolvasását egy úgynevezett „Suttogós versek” előadásával. Azután következett időrendi sorrendben a fegyverneki Öregek Otthonai, ahol a legkedveltebb mesékből állítottunk össze egy nagyszerű műsort.

 


   Később a fegyverneki Móra Ferenc Általános Iskola irodalom szakkörének tagjai „ajándékoztak” meg érdekes szereplőgárdával. Volt ezekben olyan meglepő szereplő, hogy először azt sem tudtam, milyen mesét fogok „kihozni” belőlük. Csak lássuk ezeket! 1. mese: Síposka, a medvebocs, Mici, a hörcsög, Gergő, 7éves, Léna, 6 éves, Böfi, a borz. 2. mese: Orgona-tündérkirálynő, Ibolya a lánya, Napraforgó- Ibolya legjobb barátnője, Liliom herceg, Ibolya szerelme. 3. mese: Millemóni, a kis póni, Katka, 5 éves kislány, Bobó, a kutya, Mercur,  a kiscica. 4. mese: Fürge, az ürge, Geri, a csiga, Jeremiás, a vakond, Kamilla, az egyszínű kaméleon. 5. mese: Vihar, a ló, Árnyék, a kiskutya, Hófehér, a macska. 6. mese: Viola, a kislány, Liliom, a nővére, Katarina, az anya. 7. mese: Lucifer, a 6 éves kisfiú, Katica, a 3 éves kislány, Lulu, a beszélő hörcsög, Henrik, a szomszéd kisfiú. 8. mese: Villám, a ló, Pamacs, a kutya, Cirmi, a cica, Lolli, az 5 éves kislány, Tamás, a 9 éves fiú, Lili, a testvére, Marcsi- anya. 9. mese: Furfangocska-tyúk, Böffenet, kismalac, Büdöske- borz. 10. mese: beszélő ház, Öreganyó, Tündér, farkas, róka, medve. 11. mese: Bodri, Cirmi, Mia, a 2 éves kislány, Eszter, a kamaszlány. Az úgynevezett suttogós versek ezen a mesedélutánon is nagy sikert arattak.

 


   A meséket minden
kérő személyesen megkapta, s így mindnyájan hozzá tudtunk járulni ahhoz, hogy egyre többet olvassanak a gyerekek.
   S ekkor nagy meglepetést okozott a következő felkérés, mikor a szolnoki Hild Viktor Könyvtár még a nyáron felkér arra, hogy a „Magyar népmese napján” egy mesedélutánnal örvendeztessem meg a fiatalabb korosztályt. Itt is jöttek a „megrendelések” a leendő mesékre. Azonban ezek a szereplők igen csak feladták nekem a leckét, hisz olyan érdekes szereplőgárdát kaptam meg egy-egy meséhez, melyet még sohasem. Sokáig törnöm is kellett rajtuk a fejem, de megoldottam mindenki örömére. A mesedélutánra 2008. szeptember 30.-án került sor. S a legnagyobb meglepetés a szervezés alatt érintett meg, hisz az egyik kis csapat a kért meséjét dramatizálva elő is adta. Minden elismerésem az övéké. Sikerült bevonni a mesedélután megszervezésébe lányomat és annak barátnőjét, név szerint Gőbel Dorottyát és Kóródi Petrát, akik már középiskolások. A gyerekek igencsak feladták a leckét, mert mindent felülmúlt a szereplőgárda, melyet megadtak. Utólag ki is derült, hogy igen kíváncsiak voltak arra, hogy milyen mesét sikerül nekik írnom. Sikerült.
   A régi kis csapat elballagott, s egy újabb aranyos társaság vette át a helyüket, akik egyre jobban szeretnek olvasni, meséket előadni. Vannak köztük olyanok, akik olvasási nehézséggel rendelkeznek, de az előadások, a felolvasások alatt ezek a hibák egyszerűen megszűnnek, hisz a cél lebeg szemük előtt, minél jobban és érdekesebben a hallgatóság elé tárni a meséket.

 


   A legutóbbi Mesedélutánt 2009. június 5.-én Fegyverneken, az Angolkerti Öregek Otthonában tartottuk. Ekkor debütáltak a legfiatalabbak. Már előkerültek a kézzel varrt bábjaim, melyek még színvonalasabbá tették a mesék, a versek bemutatását, melyekkel igazi előnyári hangulatot teremtettünk az otthon lakóinak. Jelezték is, várnak vissza bennünket. Megyünk.
   Csak is köszönettel tartozom mindenkinek, aki segített és segít ebben a projektem további megrendezésében, a gyermekeknek, akiknek egyik legfontosabb motivációja az örömszerzés.
   Sosem adom fel, hisz olvasni jó! 

Rezes Erzsébet

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.