Ugrás a tartalomra

Felvidék és Vajdaság - határtalan lehetőségek?

Grendel Lajos Pozsonyból, Végel László Újvidékről érkezett a budai Nyitott Műhelybe, hogy a zágrábi útjáról hazatért Bán Magdával beszélgessenek a kisebbségi írókat övező hamis képekről, peremmagyarságról és szélsőségesekről, no meg a bánáti sváb származású, új irodalmi Nobel-díjasról, vagy a halála miatt Nobelt nem kapott Tormay Cécile-ről.

 

Felvidék és Vajdaság - határtalan lehetőségek?

Grendel és Végel

 

Magyarországhoz fűződő viszonyukról mesélt elsőként a két Kossuth-díjas író: Grendel az 1960-as évektől örömmel utazott Budapestre, mert akkor még nem létezett az a feszültség, lefojtott indulat, ami most annyira taszítja.

 

A bőrös műhely

 

   Végel László könyvek miatt látogatott először a fővárosba, csak könyvkereskedések címét ismerte, oda beszélt meg találkozókat is ismerősökkel, akikből később gyakran barátok lettek. Elmondása szerint Szerbiában nagy becsben volt Magyarország még az elmúlt évtizedben is, ám mára csak a szerb nacionalisták dicsérik Magyarországot. Követendő példának tartják ugyanis a magyar szélsőségeseket, időnként találkoznak velük Szabadkán, összeverekednek a „vármegyésekkel”, s alig várják, hogy Szerbia szintén uniós állam legyen. Mert akkor majd át lehet menni könnyen Szegedre, hogy ott verekedjenek. Nem új határokat akarnak már az új szélsőségesek, hanem rendet a határon belül. Tiszta országot. Hogy felelős állásokat csak szerbek tölthessenek be, se magyarok, se zsidók.

 

Grendel, Végel, Szerbhorváth, Lengyel László

 

   Grendel nosztalgikusan említette, hogy a rendszerváltás idején azt gondolta, minden lehetséges rossz megtörtént már velük (kitelepítések, áttelepítések, kommunisták, oroszok), csak higgadtan ki kell beszélni a traumákat, és lehet konszenzust találni. Húsz évvel később viszont attól tartanak a Felvidéken, nehogy etnikai konfliktusba torkoljanak az események. „Lakik valahol bennünk egy Australopithecus, és az időnként erősebbnek bizonyul Platónnál” – mondta az uniót vagy a globalizációt gyarmatosításnak tekintő, bizonyosságot a felhevített nemzeti tudatban, az ősmagyarságban kereső szemlélet kapcsán. Miért hiszünk és gyártunk mítoszokat? „Az itteni embereknek a habitusában, természetében van valami nagyon mélyen elrontva, megfertőződve. A rációnak itt nem lehet olyan ereje, meggyőzőképessége, hogy az irracionális folyamatokat féken tudja tartani” – vélelmezte a Pozsonyból Csehországra, Szlovákiára és Magyarországra egyaránt rálátó egyetemi tanár, regényíró. „Mint kisebbség állandóan túszok vagyunk. Gyanakodva néznek ránk az államalkotó nemzet részéről, míg a magyar belpolitikai játszmában sakkfiguráknak, bármikor leüthető parasztoknak tekintenek” – kesergett a szomszédos népek közeledésének segítéséért a legmagasabb szlovák állami díjjal, a Pribina Kereszt első fokozatával kitüntetett Grendel. Hazám, Abszurdisztán című esszékötetének említésével kommentálta mindezt Bán Magda.

 

Kérdez: Bán Magda

 

   Míg a hetvenes évek Vajdaságában Magyarországról irigyelt, pezsgő szellemi élet folyt, és az Új Symposion a szegedi feketepiac kelendő árujának számított, az anyaországi olvasók manapság érdektelenné váltak a határon túli irodalom iránt Végel véleménye szerint. Részben a kisebbségi írókról kialakult téves kép miatt. Pedig ők nem a múlt őrzői egy skanzenben, két kezükben karddal és tollal harcolva a kisebbségi lét nehézségeivel.
   Grendel ugyanakkor az „anyaországi csőlátás” mellett azt hangsúlyozta, hogy az internet korában már jelentéktelen, ki hol él. Ők a Kalligram Kiadónál szinte több magyarországi szerzőt jelentetnek meg már, mint szlovákiait, és kiadványaikat bárhol kapni lehet. Szemléletváltásuknak köszönhetően a teljes magyar könyvpiacon jelen tudnak lenni, rájöttek, hogy képesek föloldani a határon túli, kisebbségi görcsöket.

   A magyarországi kultúrában viszont nincs meg az a mögöttes tudás, mellyel a szerbre vagy horvátra fordított könyveinek olvasói rendelkeznek, vetette fel a szenttamási író. A közös történelmi tapasztalattal bírók nagyobb számban is veszik műveit, melyek olykor előbb jelennek meg szerbül, mint ahogy sikerül a magyar kiadásra pénzt keríteni. Rávetül saját olvasatára is a közös kontextus hiánya, árulta el Végel, hiszen neki a kádárizmus nincs ott a tudatalattijában. Az első világháború utáni vagyonfelmérést ismertetve bizonyította, mennyire mást jelent ott a magyarságnak, ha a Trianon előtti állapotok visszaállításával riogatják őket.

Mesterházi Mónika   Nem lehetne a világirodalmi regényfordítások utószavaihoz hasonlóan a határon túli magyar irodalom magyarországi kiadásakor is segíteni a megértést? – kérdezte Mesterházi Mónika, aki két órával korábban az Idegennyelvű Könyvtárban vezetett izgalmas, bár gyér érdeklődés kísérte költészetnépszerűsítő beszélgetést. Ötletét azonban elvetették a Nyitott Műhelyben. Herta Müller Nobel-díja kapcsán örömét fejezte ki mindkét íróvendége, s bevallották: egyikük sem olvasta egyetlen magyarul megjelent könyvét.

   Végel Németországban tartózkodott a díjazott személyének kihirdetésekor, de az általa megkérdezett irodalmárok nem ismerték a bánáti sváb származású, Németországban élő írónő műveit.

   A megosztott irodalmi Nobel-díjtól halála miatt eleső Tormay Cécile-t viszont „a huszadik századi modern magyar próza egyik legnagyobb alkotójaként” említette Grendel. Szerinte a modern nyelvű, témájú és látásmódú Emberek a kövek között regényt a Nyugat is kiadhatta volna, a Bujdosó könyvet azonban érdemtelenül túlértékelik. Szóba került, hogy Tömörkény, Gozsdu, Papp Dániel, Petelei novelláit harmincévente felfedezik, de csupán rövid időre, Rubin Szilárd váratlan népszerűsége pedig örömteli, megérdemelt, de ritka eset. Szerbhorváth Györgytől értesültünk róla, hogy a német kiadás sikere tette ismerendővé itthon néhány éve az 1963-as Csirkejátékot.

   A felolvasások után az 1942-es „hideg napokat” két évvel követő megtorlás szerbiai elismeréséről beszélt Végel László a közönség kérdésére. Majd az est hivatalos része a Kopácsi réten lezajlott „magyar polgárháborúról” szóló példázattal zárult: mikor Milosevics és Tudjman egyaránt magyarokat küldött a frontvonalba, de a szemben álló csapatok meghallották, hogy a másik fél is magyarul káromkodik, így nem ölték halomra egymást.

 

Kép és szöveg: Klein László

 

Csaplár Vilmos nézőként

A Nyitott Műhely fala

A Nyitott Műhely fala: Petri György kézirata

   Kapcsolódó:
   Irodalom a múlt küszöbén (Végel László):
http://irodalmijelen.hu/?q=node/921
   Grendel Lajos: 2flekk Wass Albertről és Tormay Cecilé-ről:
http://www.litera.hu/hirek/2flekk-wass-albertrol-es-tormay-cecile-rol
   A magyarok leszbikus, zsidófaló nagyasszonya:
http://www.irodalmijelen.hu/?q=node/1611
   Nyitott Műhely:
http://www.nyitottmuhely.hu

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.