Ugrás a tartalomra

Rácz Boglárka versei

pesti éjjelek


az álmokból kihallatszik a moraj,
sétálsz a sötétben, opera, oktogon,
hány kikerült kapualj az élet?
fölötted felfújt léggömb- arc a hold


csak néha sejted honnan hová lépkedsz,
legalább százéves leszel, mire megérkezel,
ismerősnek vélt utcákra kiáltasz,
a város visszhangja nem felel

 

 

 


Rácz Boglárka versei

 


 

 

Szeptemberi vers

 

 

hajfesték ha néhány hét alatt lenő
pontosan olyan színű őszelő
 

a hátsó szobában egy lámpát égve hagyok
nem tudom még, hogy megyek vagy maradok

 

árnyékok bukfenceznek avarszőnyegen
nem kérdezlek meg, legyen vagy ne legyen

 

az, amire valójában sosem volt alkalom,
körömről a lakk lepereg, ebédre fagyott kapor

 

amit feltálalok, a fényt nem szűri át magán már
a ház, falak közt hintaszékben alvó nagykabát

 

 

 

 

pesti éjjelek

 

az álmokból kihallatszik a moraj,
sétálsz a sötétben, opera, oktogon,
hány kikerült kapualj az élet?
fölötted felfújt léggömb- arc a hold

 

csak néha sejted honnan hová lépkedsz,
legalább százéves leszel, mire megérkezel,
ismerősnek vélt utcákra kiáltasz,
a város visszhangja nem felel

 

 


Éjfél

 

szögre akasztott szavaimból elfogy lassan
a szándék – másom meg régóta nincsen
csupasz házfalra szárad egy árnyék
égitestekkel koccint  az Isten

 

Amit az elmúlásról tudni vélsz

 

tompa pislákolás most csak a fény,
a téli házban is matt minden,
színtelen, a falra vetülő árnyék nem a tiéd,
napok óta itthagyott ingeden
alszom, de a legtöbb időt inkább éberen
töltöm, vagy nézem csak a kinti hóesést,
a hajad lesz épp ilyen fehér,
mire a nevedet majd elfelejtem

 

szakitás

 

a samponfogyasztás a felére csökkent
 a szobákban félbehagyott mozdulatok sora
múlt időben folyton nem létezhetünk
az asztalon megkövült, hideg vacsora

 

felére a samponfogyasztás, a fogkrémes
tubus középről nyomva, rendetlenségem
azt hiszem többé meg nem zabolázod,
főzök egy kakaót ahogyan régen

 

emlékarcod az emlékidőkből úgyis eltűnik
majd, mint mikor valaki a deletet nyomja
a billentyűzeten, elválásunk akkor végleges tehát,
ha volna még hogyha az sem érdekel

 

 

Vers elmenő kedvesekhez

 

könnyed ne legyen látható, rejtsd el,
gyűrött arcod, hajad ziláltságát se lássa,
félálomban nevét ne ismételgesd egyre,
mint táltos varázsigét, az üresség csapdája

 

el ne ejtsen, vigyázz még mozdulataidra,
túl hangos szívdobbanásra, el ne
árulja semmi hiányát, ha elment,
ne ácsorogj tétován lábnyomába   

 

Aki elmegy
 

 

csak a sarki traffikba szaladt le aki elmegy,
csak újság, cigaretta, nem, nem hiszem, hogy
messzebb, hogy a hegyeken túlra

 

vagy át onnan is valami szürreális
égi kavalkádba, hol színek meg fények
világítják át, hogy onnan pillant a világra
 

 

 

 

RÁCZ BOGLÁRKA
1986-ban született Füleken (Szlovákia). Budapesten él, a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola és a Sellye János egyetem hallgatója. Szerepelt a Szlovákiai szép magyar versek 2006 / 2007 antológiákban, írásait a Szőrös Kő és a Spanyolnátha közölte eddig.

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.