Hajnóczy

Tárca

Rágyújtana, de mindig csak a következőre, a másodikra. Így szól az orvosi verdikt. Akaraterőpróba. Az orvosok ezt nagyon értik. A következő (második, harmadik, ötödik) ingernél felcammog a heverő macskák mellett a napsütötte lépcsőn a szobába. Ott a cigaretta. Visszajön, leül egy szállal. Szájába veszi, lerakja, gyűrögeti. Vár. A következő erős ingernél újra feláll, a gyufa valahol hátul, a lugasból nem látszik. Egy gyufaszálat hoz, az asztalon lévő üres doboz oldalán meggyújtja, óvatosan, a széltől óvva a cigaretta végéhez illeszti, beleszív. 
 

 

Hajnóczy Péter

 

29 éve halott Hajnóczy Péter, hatvannyolc volna tizedikén, ha élne, Horváth (Hasznos) Béla Ödön néven tartottak keresztvíz alá Porcsalmán 1942. augusztus tizedikén.
   Adoptálják. Egy Hajnóczy nevű ember. 1955-57-ben versenyszerűen úszik, 1959-től segédmunkás (úszómester, fűtő, nyomdai melós, szenesember. 1976-tól szabadúszó író, ami nem egyszerű a KMK (közveszélyes munkakerülés) lenini korában. A régi Mozgó Világ munkatársa (emlékezetem szerint névleges, pecsét kell az igazolványba); megkapja a Móricz ösztöndíjat.

   Szinte soha, semmiféle irodalmi felsorolásból nem hagyható ki ma már. Annak ellenére nem, hogy bármilyen általános viszonyok közt találkozunk írásaival, lenyomja az embert a sárba. Ha eleve sárból olvas a kedves olvasó, a fenekére. Leggyakoribb jelzői a "dermesztő, remekmű, komor, halálra szánt, alkoholizmus, hideg, 39 évesen elhunyt, érzelemmentes, felkavaró, ideggyógyintézeti, ápolatlan, zseniális, kegyetlen". 
   Valóban az. A szerelme is kegyetlen. Humora is. Az áthangszerelt állatmesékben a szorgalmas hangya elküldi a francba La Fontaine-t, mert amíg ő beleszakad a robotba, a tücsök meghívást kap a párizsi Conservatoire-ba. A mély irodalomtörténet néha ugyan meg-megjegyzi, hogy nem teremt szintézist a létező (félkommunista, félnihilista, félagyatlan) világ és az általa preferált alkohol közt, minthogy a mély irodalomtörténet számára az író smafu, ha az író nem teremt szintézist, azt kedvelik, ha jól látható a fejlődés íve: tézis, antitézis, szintézis.
   Az hiányzott volna, más se. Amikor a Mozgó Világban egy megrendítő méretű munkásosztálybeli szarhurka látványos felvezetésével megteszi – Ösztönző elem címmel –, valami ál-szakszervezeti följelentésre-tiltakozásra bezúzzák a folyóiratot. Van is nagy móka és kacagás. A magyar szakszervezet –. Gáspár Sándor SZOT elnök elvtárs harcos vezényletével – keményen kiáll a munkásosztály erkölcsei és érdekei mellett. "Magyar munkás nem szarik akkorát, hogy ne csússzon le a lyukon."
   Óvatosan szétnézek, merre dobjak hátast, amikor eszembe jut a filmes adaptáció. Miközben tudom. Ezerszer bebizonyosodott, az adaptáció, ha az olvasó a fejében filmezi az olvasott prózát, közelébe sem juthat. Tíz éve nem ültem be moziba. Néhány éve – kényszeresen – mégis. Látni akartam Dr. Horváth Putyi Hajnóczy-filmjét, olyan szépen beszéltek róla. Besétáltam a csapdába. Láttam A halál kilovagolt Perzsiából-t. Bár ne tettem volna.
   Az író attól író, hogy hat. Lehet attól is, hogy szintézist teremt, de leginkább falhoz veri az embert. Végigcikáz a bordáin. Átveszi a hatalmat.
 

  '79-ben találkozom vele (forgatókönyv a Balázs Béla Stúdiónak, rendező Mátis Lilla), Hajnóczy már romokban. Dagadt, fáradt, bizonytalan, rosszkedvű. Izzad, mint a ló. Igaz, kánikula éppen. A múlt évezredben is időről időre bekopogott a kánikula. Egyszerre leszokóban az alkoholról, a hetvenes években divatos Parkán nevű nyugtatóról, és a nikotinról. A három együtt nála sokkal daliásabb fazont is meggyötörne, pedig Hajnóczy elég daliás fazon. Kint ülünk a lugas árnyékában egy faasztalnál a szélben, a Dinamit c. drámát nyomja, és dühöng, miképpen kerültem a filmprojektbe, miért nem tudott róla.
   A cigarettamennyiséget a következőképpen csökkenti. Rágyújtana, de mindig csak a következőre, a másodikra. Így szól az orvosi verdikt. Akaraterőpróba. Az orvosok ezt nagyon értik. A következő (második, harmadik, ötödik) ingernél felcammog a heverő macskák mellett a napsütötte lépcsőn a szobába. Ott a cigaretta. Visszajön, leül egy szállal. Szájába veszi, lerakja, gyűrögeti. Vár. A következő erős ingernél újra feláll, a gyufa valahol hátul, a lugasból nem látszik. Egy gyufaszálat hoz, az asztalon lévő üres doboz oldalán meggyújtja, óvatosan, a széltől óvva a cigaretta végéhez illeszti, beleszív. 
   Sajnálom. Ez is igazság. Éppen tíz évvel idősebb nálam. Azt remélem ’79-ben, nem leszek ilyen furcsa tíz év múlva.

Onagy Zoltán

Hajnóczy Péter, Budapest (egyes források szerint Porcsalma), 1942. augusztus 10. – Budapest (egyes források szerint Balatonfüred), 1981. augusztus 7. vagy 8., író. 

Művei
1975 – A fűtő (elbeszélések)
1977 – M
1979 – A Halál kilovagolt Perzsiából (kisregény)
1981 – Jézus menyasszonya (kisregény)
1982 – összegyűjtött műveinek posztumusz kiadása, kiegészítve hátrahagyott írásaival.
1988 – DIALOGUES DE VENTRILOQUE (francia nyelven, Esterházy Péter előszavával; ISBN 2907913565) 

 

KapcsolódóHolt költők társasága - Mányoki Endre rovata

Kommentek elrejtése, megjelenítése