Ugrás a tartalomra

Katona József

A legárvább és legboldogtalanabb kecskeméti drámaíró-főügyész, akit hátán hordott a föld. Katona József az ő becses neve.
Azt mondja Jókai: "Kitől tanulhatta Katona József e század elején ezt a magyar drámai szólást, aminőn előtte nem írt soha senki, utána is nagyon kevesen? Honnan kerültek elméjébe ezek a magvas mondások, amiknek mély értelmük van, s amiket mégis mindenki megért, hogy írhatott ily tiszta magyarsággal abban az időben, amidőn a magyar auktor, ha pennát fogott, koncipiálni az ideáit, ahhoz segítségül hívott latint, franciát, németet; hogy tudott oly gazdagon színezni azzal a nyelvvel, mely akkor oly szegény volt; s az egyszerű szavak kincseket rejtenek gondolatokban, érzelmekben, igazságokban. [...]
És ezt a remekművét a költő sohasem látta előadatni e világi életében. 1819-ben elő akarták adni a pesti Rondellában, de a cenzúra letiltotta. Legelőször került színpadra Bánk bán a pesti Nemzeti Színházban 1839-ben március 23-án Egressy Gábor jutalomjátékául. Természetesen a cenzúra által jól meghúzkodva. [...] A veres plajbásznak megint volt rá gondja, hogy Bánk bán elpihenjen.

A harmadik előadása igen nevezetes volt. Egy olyan napon, mely nem engedi magát a féltékenység tarjagai által a márványlapon benövetni, maga a fölséges nép követelte Bánk bán előadását a Nemzeti Színház igazgatóságától. 1848. március 15-ikének jegyeztük fel ezt a napot. Ingyen-előadás volt. Hogyne emlékezném erre az előadásra; hisz magam is szerepeltem benne; ott álltam, ott beszéltem a színpadon. Régen volt az: ne beszéljünk róla.
Aztán megint nagy ideje volt Bánk bánnak csendesen szunnyadni a kriptájában. 1858-ban március 10-ikén hozatott ismét színre, szelídített szöveggel. Egy év múlva ismét 1859. ápril 25-ikén elővétetett Prielle Kornéliával, mint Melinda. Akkor ismét rázárták a sírboltajtót.
Végre hajnalodott a szabadság ég alján. Bánk bán is fölébredt. 1868. szeptember 27-ikén
hozatott újból színre: ezúttal a teljes hamisítatlan szöveggel."

A Mestert Színésznő veri el a színháztól, a drámaírástól, így, nagybetűvel Színésznő. Filozófiát és jogot tanul a pesti egyetemen takács szülei pénzén. Odacsapódik az erejét próbálgató magyar színházhoz. Fordít latinból, németből, franciából, drámákat ír át, magyarít a frissiben összeállt magyar nyelvű (Bástya-) Rondella nevű csapatnak. Szerepel, rendez. És rácsodálkozik egy kiváló és gyönyörű színésznőre, ami soha nem javallott harminc alatt.

Széppataki Róza a szépség. A festményről nem sugároz ugyan ez a szépség, de a szépség fogalma és vizuális tartalmai korról korra változnak. Ha Katona József gyönyörűségnek találta, el kell fogadjuk visszamenőleg. 
És Katona Józsefet marcangolja a szerelem. Huszonkét éves. Mikor marcangolja? Addig tépi, rágja, amíg eltökélten levelet ír. Szerény, esendő, semmi bánkbáni keménység, de benne az ultimátum, Maga lesz az ok, ha a Magyar Szín elveszít egy ekkora formátumot. Ugyanakkor a levél láthatóvá teszi azt is, az idő lassabban lassan csörgedez a korban. A lángoló, életre szóló szerelem megtűr fél év pauzát.
Ímé: 
"Holnap jókor haza kell utaznom. Én magát véghetetlen szeretettel szeretem, s lelkemben hordozom képét, mióta először színpadon megláttam játszani, s ezen szende képet fogom titkon keblembe zárva, végleheletemig hordozni. Ha meghallgat s hajlandó hozzám, egy darabka rózsaszín szalagot zárjon a felelethez, ha meg nem hallgat, egy darabka fekete szalagot zárjon a felelethez. E két szín fogja éltem irányát kormányozni. Ha rózsaszín lesz a jel, félév múlva visszatérek Pestre, s akkor bővebben fogok nyilatkozni; ha fekete lesz, akkor szívem örökre gyászolni fog. K. J." 
Szegény "K. J." hazautazik Kecskemétre, és várja, várja a sorsdöntő választ: a rózsaszín vagy fekete szalagot = élet vagy halál. Hiába vár. Hiába remél. Széppataki Róza Déry István felesége már. Nem válaszol a szerelmes drámaíró üzenetére.

Katona József (Kecskemét, 1791. november 11. – Kecskemét, 1830. április 16.) a magyar drámaíró.

Drámafordításai, átdolgozott művek
Kotzebue: A szegény lantos (Der arme Minnesänger), 1811
Kotzebue: Az örökség (Die Erbschaft), 1811
Hassaurek: A Mombelli grófok vagy az atya és az ő gyermekei (Der Vater und seine Kinder), 1811
Weissenthurn: Szmolenszk ostromlása (Die Bestürmung von Smolensk), 1811
Iffland: Az üstökös (Der Komet), 1812
(ismeretlen forrás): A Luca széke karácsony éjszakáján, 1812
(névtelen német lovagregény): A borzasztó torony vagyis a gonosz talált gyermek (Der böse Findling oder der Schauerturm), 1812
Veit Weber: Monostori Veronika, vagy harc két ellenkező igaz ügyért (Tugendspiel), 1812
Girzik: István, a magyarok első királya (Stefan, der erste König von Ungarn), 1813
Ziegler: Jolánta, a jeruzsálemi királyné, 1815
Müllner: A bűn (Die Schuld), 1816

Eredeti művei
A farsangi utazás, 1811 (kézirata elveszett)
Aubigny Klementina, vagyis a vallás miatt való zenebona Franciaországban IV. Henrik alatt, 1813
Ziska, vagyis a husziták első pártütése Csehországban, 1813
Ziska, a táboriták vezére, 1813
Jeruzsálem pusztulása, 1814
A rózsa, vagy a tapasztalatlan légy a pókok között, 1814
Bánk bán, 1815; végleges változat 1819
Bánk bán
Mi az oka, hogy Magyar Országban a' játékszíni Költő-mesterség lábra nem tud kapni? (tanulmány). Tudományos Gyűjtemény, 1821. április
Katona József összes verse

Déry Istvánné, Széppataki Róza (Jászberény, 1793. december 23. – Miskolc, 1872. szeptember 29.) az első magyar operaénekesnő, a vándorszínészet korának legnépszerűbb színésznője. Legnagyobb sikereit énekes szubrettként aratta. 
Schenbach Rozália néven született Jászberényben, apja, Schenbach József, patikus volt. Első énektanára édesanyja volt. Emlékezéseiben azt írta, hogy ha gyermekként nem erőltetik rá a magasabb hangokra, akkor ő alt hangú énekes maradt volna. Szülei Pestre küldték, hogy németül tanuljon, itt került kapcsolatba a színészettel. 1810-ben szerződött a második magyar színtársulathoz, amely akkoriban a Hacker-féle táncteremben, az ún. Hackerszálában volt. Itt színjátszást és éneket is tanult és ekkor magyarosította a nevét Széppatakira, Benke József színigazgató javaslatára. Katona József, aki akkoriban a színház dramaturgja volt, feleségül kérte, de ő pályatársát, Déry Istvánt választotta. A házasság nem tartott sokáig, hamar elváltak. Katona József erre a reménytelen szerelemre emlékezve írta később A rózsa, avagy a tapasztalatlan légy a pókok között című vígjátékát.

1812-ben a német színészek elhagyták az elavult, 1774-ben színházzá alakított Rondellát, hogy új, 3000 személyes színházba költözzenek, az épületet a magyar színészek vették birtokba. 1814-ben azonban a Pest város Szépítő Bizottsága a színház lebontása mellett döntött, így 1815-re a színészek otthontalanná váltak és szétszéledtek.

Déryné a társulat feloszlása után Egerben és Miskolcon játszott, de eljutott Pozsonyba és Komáromba is. 1821-ben Székesfehérvárra szerződött, de nagy sikert aratott a pesti német színházban való vendégszereplése. 1823-ban került Kolozsvárra, ahol sokat tett az operaelőadások elindításáért és népszerűsítéséért. Ő játszotta például Mozart Don Juan című operájában Donna Anna szerepét.

1828 és 1837 között Kassán élt, ez a korszak volt művészetének és népszerűségének csúcsa. (Kassán előzőleg már 1816-ban fellépett, ekkor adtak elő először magyar nyelvű színdarabot a városban.) 1837-ben a pesti Nemzeti Színházhoz szerződött, de a kritika játékát elavultnak bélyegezte, ezért elhagyta a várost, Kassán, Kolozsvárott, Debrecenben és kisebb vidéki városokban játszott. Népszerűsége folyamatosan csökkent, ezért visszatért Pestre, ahol kisebb szerepeket kapott a Nemzeti Színházban.

Déryné 1852-ben visszavonult a színpadtól, kibékült férjével, aki akkor Diósgyőrben volt gazdatiszt és a férj 1862-es haláláig együtt éltek. Ezután Miskolcra költözött a nővéréhez.

Még egyszer, utoljára 1868-ban színpadra lépett, Egressy Ákos jutalomjátékán. Halála előtt megírta emlékezéseit, amely a magyar színháztörténet fontos kordokumentuma. 1872. szeptember 29-én halt meg, sírja a miskolci Szent Anna-templom temetőjében van. Egykori lakóháza a diósgyőri vár mellett ma múzeum.

(360)

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.