Ugrás a tartalomra

A tengerszint felett az Írószövetségben, Budapesten

"Az Írószövetségben üldögélünk, cca. 100 méterrel tengerszint felett. Bár horizontálisan jó pár napi járóföld innen az Adria, mi e pillanatban meghatározóbb: csupán hajításnyira – magasság szerint." - írja Hegyi Botos, s ugyanerről Sneé Péter pedig így szól: "Nyüzsgő késlekedés vagy késlekedo nyüzsgés a Magyar Írók Szövetségének székházában délután öt órakor. Szerencsére kéznél egy ajándékba kínált remitenda lapszám, aminek borítója még fekete a goromba kinyírás feletti udvarias sajnálkozástól." Négykezes beszámoló Weiner Sennyey Tibor budapesti könyvbemutatójáról.

 

 

A tengerszint felett

 

 

Weiner Sennyey Tibor: A tengerszint feletti magasság meghatározása
(Könyvbemutató az Írószövetségben, 2009 február 19, 5 óra 1 perc)

 

 

 

 Szörényi László és Weiner Sennyey Tibor az Írószövetségben

 

Az Írószövetségben üldögélünk, cca. 100 méterrel tengerszint felett. Bár horizontálisan jó pár napi járóföld innen az Adria, mi e pillanatban meghatározóbb: csupán hajításnyira – magasság szerint.
A kényelmetlen széken úgy fészkelődöm, akár majom a köszörűkövön. Mondhatni, tengeribeteg vagyok: ez a tárgy alattam az ergonómia tőkesúlya nélkül inog.  Ám meglehet, mint olyannyian, csupán hiánybetegségben szenvedek, feltűnik a kényszerűen megszokott; kinn metsző februári szél fú, és sajna, korántsem bórának hívják. Hohó, de lám! amott közeleg, érkezik a várva várt hajó! Kormányosa kezében karcsú kötet, jobbján szélmester, balján ifjú hölgy: fuvolása, s lantosa. Hirtelen eláll az orkán, a szék is megnyugszik. Weiner Sennyey Tibor szaval. Hm. Azt hiszem, a száz métert is feledhetjük. Megérkeztünk. Viharok gyűrűjében, szélcsendes tengeri tisztáson vagyunk.

A hangulat bensőséges. Nem sokan, ám épp elegen – mi ebbe az öbölbe betért, egytől egyig megbízható, jól ácsolt hajó. E viharok korbácsolta, lélekvesztőket szertehajító időkben pótolhatatlan kincs a jóbarát. Amint a hangulat is. Mintha ernyőfenyők illatát ragadná, s hintené fedélzeteinkre a zephír.
Szörényi László kitűnő, sokat látott szélmester. Úgy kezeli a levegő útját, hogy az a vitorlákat mindig az optimális irányból dagasztja meg. Egyszer a mesés keletről, Baliról érkezik, másszor nyugatról, hol egy Békássy nevű ifjú árnyát lengeti a szél. De Szegedről, Európából, s Amerikából is, ledobván idő, s tér amúgy nehézkes terheit. Recitáló ajkán jól megélt hétköznapokból legendák születnek, megszűnnek idő, s tér koordinátái, s klasszicizáló legendái közt legendává lesz a kormányos is, Weiner Sennyey Tibor.

Felolvasónk versekből ácsolt hajóját biztos kézzel tartja. Szava, ahogy szíve a helyén, jól választ, jól ejti őket. Mindig szem előtt az irány. Árkádia, Apollón, Borobudur, Gautama. Magyarhon.
Keze nem remeg, eleven hangján tisztán, összefogottan szaval. Úgy, mint aki átélte, s átéli, amit mond, egyúttal képes magával ragadni az arra érdemeseket is: ajka kehely, szót csak lényegesre veszteget.
Ami történik, jelentőségteljes, ünnepi, amint annak kellene lennie, ami ember-ember közötti, ami találkozás. A celebráció multával a szertartást vezénylő költő előtt az árbocok meghajolnak, a sok kis hajó az öbölről felemelkedik, s halványuló vásznaik már a tenger fölött száz méterre húzódó viharzónában – magukba zártan, láthatatlan sodródnak tovább.
 

 

Hegyi Botos Attila

 

 


Szörényi László, WST, és Gál Emese (Fotó: Csermák Zsuzska)

 

 

 


Kék gömbben a lélek

 

 

 
            Nyüzsgő késlekedés vagy késlekedő nyüzsgés a Magyar Írók Szövetségének székházában délután öt órakor. Szerencsére kéznél egy ajándékba kínált remitenda lapszám, aminek borítója még fekete a goromba kinyírás feletti udvarias sajnálkozástól.
            Túlságosan tárgyilagos voltam?
            Nemsokára helyreáll a közlekedés, és fújtatva-sóhajtva belép Szörényi professzor úr. Ideje a tárgyra térni.
            Egy kedves hölgy magához öleli gitárját:
            Nincsenek sem madarak, sem ég,
            Sem szárnycsapás, sem szemlélődő;
            Hanem csak ez a fonal
            Ez a láthatatlan látható húr,
            Amely peng, és e pengés során rezeg,
            És e rezgés során hangokat ad,
            És e hangok egymásutánja zenét nemz.
            De hol a tárgy, mi a tárgy? Egy kortalan, még ifjúnak látszó ember vág közbe, könyve fölé hajol és szaval. Nem, dehogy, bár kihengergeti a szótaghangsúlyokat, inkább egy dallamra ügyel. Hangját meghökkentően éneklősre fogja. Talán énekel is? Meglehet.
            Ez a zene.
            Az ősz szakállú professzor sem halogatja tovább az utalást Weöres Sándorra: szólásmódjuk, témaköreik és érdeklődésük rokonságát firtatja. Az állandóság makacs tüneményének dacára a Sanyika gyanánt leszólt vagy felmagasztalt reinkarnálódása e tájon - hol nemhogy kétszer, Kratülosz szerint még egyszer sem léphetünk ugyanabba a folyóba - merőben valószerűtlen és valószínűtlen.
            Ez Weiner Szinnyey Tibor délutánja, és senki másé. Kötetének címe pedig A tengerszínt feletti magasság meghatározása.
            Fönt kezdi. Viselkedése meroben szokatlan: komolykodó gesztusokat tesz és mindjárt mulat is rajtuk. Kedvesen bohóckodik, harsányan nevet, majd a szemben ülők zavara láttán udvariasan elcsöndesedik. Mégis végigjátssza repertoárját, mintha azt próbálgatná, vajon mire mutat fogékonyságot szép számú közönsége.
            Hát érdekes ez?
            Kék gömbben lebeg felettünk, megalkotta, beleálmodta magát és úgy elfészkelt transzcendens ölén, hogy csodaszámba megy! Ennek értéséhez és értékeléséhez egy felsejlo inverz szolgálhat alapul: míg irigyelt gömbje burok gyanánt oltalmazza őt, egyszeri hallgatója és jövobeni olvasója életének gyökeréhez szorul készen kapott sajátjától, mivelhogy az angyalföldi Kisgömb utcában született.
            Egy volt aviatikus faggatja tehát az újat, hogy fest madártávlatból az alantas, és milyen érzés odafenn lebegni, magasan?                   
          

 

                                                                                                Sneé Péter

 


Kapcsolódó interjú a DÉLMAGYARORSZÁG-ban.

 

 

 

WST
Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.