Ugrás a tartalomra

Egy járványból elmebeli útvesztő - (Spanyolnátha) - Bölcsészlány olvas

Ezt az online újságot is gyakori látogatásra tervezték. Könnyen elérhető, de olyan kissé, mint egy labirintus, az ember akármerre indul, valami új utat biztos, hogy talál. Vagy akár egy barokk festmény, kell kis idő, alapos, komoly szemlélődés, míg kiismerhető valamennyire. És akkor is csak a felszínébe kukkantottunk bele. Csak ül az ember a gép előtt, a könyvtár illata és a fotel kényelmessége múlóban, mégis nehéz elszakadni, mert különösen sok esztétikai igényt elégíthet ki, ha hagyjuk magunkat.

 

 

 


 

Egy járványból elmebeli útvesztő

 

 

Spanyolnátha – művészeti folyóirat

 

 

Minden évfolyam más küllemmel, más tematikával jelentkezik, s az egészet átfonja a folyóirat címe keltette asszociációs háló, mely felszabdalja az újságot-oldalt széltében-hosszában, és testileg-tartalmilag is.
Alig kell kutakodni például, míg rátalálunk a spanyolnáthára, a XX. század tragikus és tengernyi áldozatot követelő járványának irodalmi részletezésére. És itt bukkannak fel azon híres művészek, akik a spanyolnátha áldozataként horizontális osztóvonalai lettek e folyóiratnak: Hommage a Schiele, Kaffka, Rostand; imígyen lesz a tragikus áldozatokból, akiknek életét-pályáját kettétörte a járvány, tartóoszlop egy nagyon kortárs művészeti lapban. Hommage: tisztelet, hódolat. Előttük, és a többi neves és névtelen áldozat előtt, s a ma nevük alá felsorakozó ifjú titánok előtt, akik olvasnak, írnak, festenek, alkotnak, egyáltalán: gondolkodnak ebben a világban, amely, sajnos, egyre kevéssé használja az Istentől ajándékba kapott józan eszét. Ennek megváltoztatására (is) törekszik e folyóirat. Eleven és az olvasót kreativitásra serkentő vagy elgondolkodtató, esetleg kissé megbotránkoztató képek, lehetőség és kedvcsináló számlálatlan sok kulturális program, modern és hagyományos betűsorokból kibontakozó egyéniségek bukkannak fel váratlanul egy-egy meglepőbb gomb kattintására, le lehet ragadni ott, ahol tetszik, semmi se kényszer, de mindenben benne van az a kis megnevezhetetlen valami, amitől olvassuk.
Mint színes foltokban jelennek meg az ember szeme előtt a rovatok a legfrissebb továbbgondolni valóval, egy gombnyomás, s a felkeltett érdeklődés elmerülhet ama tárgyban, legyen az könyvajánló recenzió vagy transztextualitásra épülő mai líra. Szépirodalom, régit idéző, gyökereinkből táplálkozó, de ízig-vérig huszonegyedik századi; képes behálózni egy egész éterbe költözött újságot, nemhogy csupán egy gyanútlan olvasót, aki sokáig ízlelgetheti talán öntudatlanul is az itt felvillant szavakat-képeket és a benne elindult gondolatokat.
Néha mintha álomban ugranánk egyet, valami teljesen más jelenik meg; a HálóWatts többek között szó szerint elhomályosítja az eddigi képeket és benyomásokat, és a zenék világába visz, s nemcsak azért, hogy minden érzékszervnek legyen valami, hanem mert fontosnak tartja ezeket is megmutatni a világból, No Trebles, Melodium, Nights in Ural és a többi, melyek mind a mi világunkat tükrözik, s igen, belehallgathatunk, ezek vagyunk, meg ezek, bővítsük gyér zenei szaktudásunkat, mert az élet különben pont úgy görög el mellettünk, mint mi görgetjük a szavakat. HálóLány, HálóZacc, HálóKépzet, meta és reflektálás, új és új átlátszó színekben élő, életre olvasást váró szavak, gondolatok, képek. Jelenlévő élet.
És lassan itt a tavasz, mely idén Szegedet veszi célba. Aki eddig nem sokat tudott erről a városról, az most bőséges lehetőségeket kap, hogy kitájékozódja magát kulturálisan, földrajzilag, meghatározó elemek, helyek és emberek tekintetében; aki pedig akár csak egyszer is járt már itt, biztosan talál ismerősként kacsintgató címet, cikket. Mert itt van a Kétfarkú kutya, a 2006-os árvíz, fesztiválok és kávéházak, szerezetesrendek és fiatal alkotók, színpad és csak így egyszerűen: szó; egy pezsgő egyetemi város jelenik meg monitorra vetítve, de szerencsére kapcsolatunk nemcsak ennyiből kell, hogy álljon. Kicsit persze ez mindig olyan, mintha az ember csak tévéből, távolról, sóvárogva nézné, mások hogy mulatnak, mert az élet és a művészet éteri terében létező írások és képek nehezen egyeztethetők sokszor össze; élni nem számítógép előtt lehet. Csakhogy a művészet nem igényel külön helyszínt magának az ember életében: csak egyszerűen beköltözik hozzánk, s azt hiszem, akkor járunk jól, ha hagyjuk ezt. Íme, a szegedi lét egy-két darabkája, tessék rá vissza-visszanézni, hagyni beleivódni magunkba. Csak hangulatok. Hiszen ezekből áll össze az élet, amely élhető egy embernek, még ha az számítógép előtt ül is éppen.
S ami még átszövi az egészet: apró kis tudás- és információmorzsák az alkotókról, a szóba kerülő témákról, sok-sok link, amerre tovább bolyonghat az internet útvesztőjében a jámbor, ámde érdeklődő olvasó; képek, fotók, videók színesítik az oldalt, s nem utolsósorban napi és állandó mottók. Címek, melyekre tekintve az egyszerű halandó megáll, és töprengeni kezd, hogy hol itt az összefüggés? Asszociációs láncok, hálózzák át, csakúgy, mint kinek-kinek az életét. Egy élet leképezve? Akár. Minden van, amit az emberi fantázia létre tud hozni. Csak használjuk okosan, jól (pontosan, szépen).Spanyolnátha a veszélyegyenlőségért. Hol itt a veszély? Lehet, ideje lesz ezt végiggörgetni magunkban, és szétnézni egy kicsit belül, s kívül a világban egyaránt.
Az vagy, amit netezel. Tényleg? Miért, mit netezek? És miért lennék az? És ki vagyok?
Ha máskor nem is, legalább olykor megmozgatjuk kicsit szürkeállományunk fogaskerekeit. Ha az vagyok, amit netezek, akkor bizony ezentúl odafigyelek. S aki ezt mondja, arra  is figyelni kell. És bizony ha minden oldal ilyen lenne, mint a gyökerekből épülő és folyamatosan meg-megújuló Spanyolnátha, nem ott tartana a világ, ahol most.

 

Stenszky Cili

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.