Ugrás a tartalomra

A pesti srác - Vasárnapi levelek II/26.

Tiszavirág hátán lovaglok a Napváros és Budapest között. Hétvégére jöttünk csak le, kizárólag rekreációs célokkal, s közben megfigyelhettem, hogy viszonyom e kis déli várossal teljesen megváltozott. Hét évig itt éltem, a Pimodan palotában még megvan a kis könyvtárszobám, s ha színházba megyünk a Grand Caféban még megismernek, az utcán szép lányok intenek felém mosolyogva, de mégis minden más. Pesti srác lettem.
Hogy telik egy pesti srác napja, s milyen is - azt én nem tudom pontosan. Ha felkelek a Vörös Szalonban Virágom már elszaladt valamerre, s halk zene mellett, jógával kezdem a napot, aztán délelőtt mindig munka, alkotás, levelezés a többi alkimistával, mágussal, majd délután kilovaglás a budai várba, ahol - mivel a király állítólag épp nem ér rá -, a gazdag levél- és könyvtárat látogatom meg. Utána vissza, este hattól-nyolcig meditáció, majd pohár bor, beszélgetés, csók, nyugalom. Kis esti mese.
Harmóniát találtam a városban, amitől, mint minden falun és erdőn felnőtt ember, őszintén megmondva, rettegtem. S a főváros bizonyára tud örvényleni és elnyelni is, ám nem kell, hogy ezzel az örvénnyel azonosítsa magát az ember. Hiszen az vagy, amivel azonosítod magad, az vagy, amit imaginációd középpontjába helyezel. Megnyugvást keresek, mert a nagy kísérletekhez tiszta és rendezett laboratóriumra, nyugodt és békés háttérre van szükség. Különös, hogy tökéletesen elrejtőzni és mégis jó helyen lenni éppen a legsűrűbb városunk kellős közepén sikerült.
Ilyen egy pesti srác napja, de milyen a pesti srác? Nézem a többieket, s nem is tudom. Szerintem, hogy a pesti srác vidékről költözött fel vagy itt született az már teljesen mindegy.
A lényegesebb, hogy a pesti srác bringával jár, nem szégyelli használni a digitális-kor nyújtotta előnyöket, s meglátogat egy-egy kiskocsmát is néha. Jobb szereti a Hunyadi téren a piacot, mint a megbolondult plázák és vásárlóoltárok világát. Mentális térképének közepén a Király ucca húzódik, és az Oktogon gyémántként ragyog. A pesti srác szereti nézni a Városliget fáit, a kutyás embereket, szeret jó zenét hallgatni, s néha moziba megy, vagy cimborázni ide-oda, vendégségbe főleg. A pesti srácnak kevés a pénze, de azért nem nyomorog, mint az egyetem elején régen, a pesti srác egy pohár jó bort többre értékel, mint valami erős égetett szeszt. Nem idegen tőle a munka, de azért igyekszik kitanulni a kreatív pihenés és feltöltődés lehetőségeit. A pesti srác olvas és telefonál, alszik és sétál is néha, megfordul a végtelenül és egyedülállóan sok szép pesti lány után, s mosolyog, ha mosolyognak rá. A pesti srác mégis leginkább arról ismerszik meg, hogy bal vagy jobb zsebében, kicsi piros szívében, amiről csak néha beszél kissé érzelgősen, na de akkor hagyjuk, szóval a pesti srácot arról ismered meg, hogy szereti egy pesti lány.
A pesti lány pedig főz, dolgozik, sokat barátnőzik, csacsogni úgy imád, mintha kenyere lenne. Bringázik, ha elütik is a zöldön át a zebrán, olvas és leveleket ír, tanít vagy szoknyában szaladgál, csinosan felöltözik és leeszi magát, koncertre megy és megnéz szimultán nyolc kiállítást. Süteményt süt titkos receptek szerint, virágokat becéz a gangon, jóban van a szomszédokkal, Klimt és Hundertwasser képeket tesz ki, és idegen nyelveken olvas ráérős perceiben ponyvát nyelvgyakorlás gyanánt. A pesti lány mosolyog, szereti a szépet, s csábul néha vagy csábít, de azért nő a javából, s mégis úgy lehet, hogy a pesti lány a legjobban egy pesti srácot szeret. Hazavárja, vagy kimos, morog rá és hisztit csak kicsit csap, ha az a galád már megint leette a színes terítőt, vagy még mindig nem cserélte ki a kicserélendő akármiket. A pesti lány mindezek tetejében szép. Megszépíti az élet.
Persze ott van még minden más, gyűrűzik az utcán nyomor, szerencsétlenség, őrület, s valahogy mégis meg van a bája, valahogy mégis szép, s különös hogy beléd szerettem, te rettegett Budapest. Mert igazi romlott Madam vagy te mégis, ebben a Közép-Európa nevű kuplerájban, házaid pedig ó-korok magas érzékenységét és finomságát rejtik lepattant homlokzatuk és géppisztolyok marásai mögött. Ki tudja van-e értékesebb gyémánt, ragyogóbb kincs, mely sajnos ennyire rejtve, ennyire burkolva van a kíváncsi szemek előtt? S ha időt hagysz neki lassan, és kissé nyöszörögve, mint egy igen-igen tapasztalt öreglány, aki azért még mindig vonzó, s aki nem felejti, hogy végigment rajta már néhány hadsereg, politikus, tüntető, és egyéb egzotikus állatfajták, mégis csak ki tudja pirosítani csábosan magát. Flitteres ruhát ölt, s ragyog, és egyetlen kacsintással megnyerő, s elvarázsol bárkit, ki erre jön.
Talán ezért szeret itt a pesti srác? Vagy csak a kislányért? Ki tudja? Szép Budapest, ami – ha máshonnan nézem meg olyan, mint valami ősi mintákkal szőtt szakadt dunyha. Hiszen minden ellenére, sőt tán pont ezért, magába rejti a sóhajokat, az öleléseket, s tengernyi szerelmet is biztosan. Így szuszog, így álmodik a Főváros, mert szívében ott bolyong keresve egymást, vagy már megtalálva sok pesti srác és sok szép, nagyon szép pesti lány.

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.